Book of Common Prayer
A törvény magasztalása
119 Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek.
2 Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt,
3 nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak.
4 Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtartsák.
5 Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet!
6 Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra.
7 Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos döntéseidet.
8 Megtartom rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha!
9 Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.
10 Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól!
11 Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Áldott vagy te, URam! Taníts meg rendelkezéseidre!
13 Ajkam fölsorolja szád minden döntését.
14 Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek.
15 Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre.
16 Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg.
17 Bánj jól szolgáddal, hogy élhessek, és én megtartom igédet.
18 Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed.
19 Jövevény vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsolataidat!
20 Őrlődik lelkem, mert vágyódik döntéseid után mindenkor.
21 Megdorgálod az átkozott kevélyeket, akik eltérnek parancsolataidtól.
22 Fordítsd el rólam a gyalázatot és a megvetést, hiszen megfogadtam intelmeidet.
23 Ha a fejedelmek összeülnek, és rólam tárgyalnak, szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik.
24 Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim.
Az ember szava és Isten beszéde
12 A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára.
2 Segíts, Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül.
3 Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.
4 Irtson ki az Úr minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!
5 Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?
6 Most már fölkelek - mondja az Úr - a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.
7 Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek.
8 Uram, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor,
9 még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.
Bizakodás Isten szeretetében
13 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem?
3 Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem?
4 Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom!
5 Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom!
6 Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.
Az emberek romlottsága(A)
14 A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.
2 Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?
3 Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.
4 Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik - de az Úrhoz nem kiáltanak -,
5 hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van!
6 A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma!
7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.
Jónás imádsága
2 Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában.
2 Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában.
3 Ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.
4 Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.
5 Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat!
6 Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre.
7 Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem!
8 Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.
9 Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.
10 De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás!
Pál tanácsa ellenére továbbhajóznak
9 Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket:
10 "Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományra és a hajóra, hanem életünkre nézve is veszélyessé válik."
11 De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott.
12 A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, s ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz.
13 Mivel pedig déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat; felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelébe.
14 Nemsokára azonban a sziget irányából az "Eurakviló"-nak nevezett szélvihar csapott le a tengerre.
15 Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele.
16 Amikor egy kis sziget alá futottunk be, amelyet Klaudának hívnak, csak nagy nehezen tudtuk megtartani a mentőcsónakot.
17 Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tova.
18 A vihar hevesen dobált bennünket, azért másnap kidobálták a hajóterhet,
19 harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel.
20 Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye.
21 Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: "Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt.
22 Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó.
23 Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok.
24 Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón.
25 Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta.
26 Egy szigetre kell kivetődnünk."
Jézus kiküldi tizenkét tanítványát(A)
9 Miután összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására.
2 Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak.
3 Ezt mondta nekik: "Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, két-két alsóruhátok se legyen.
4 Amikor betértek egy házba, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább.
5 Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyítékul ellenük."
6 Útra keltek tehát, és jártak faluról falura, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.
7 Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, és zavarban volt, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból,
8 némelyek azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta.
9 Heródes ekkor így szólt: "Jánost lefejeztettem, de ki lehet ez, akiről ezeket hallom?" És látni akarta őt.
10 Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Bétsaida nevű városba.
11 De amikor a sokaság észrevette, utánament. Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik az Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította.
Ötezer ember megvendégelése(B)
12 Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki: "Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és településekre, hogy ott megszálljanak, és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk".
13 Ő azonban ezt mondta nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Ők így válaszoltak: "Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak".
14 Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus erre így szólt tanítványaihoz: "Ültessétek le őket csoportokba ötvenenként!"
15 Így tettek, és leültették valamennyit.
16 Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé.
17 Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society