Book of Common Prayer
Alázatos ember éneke
131 Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.
2 Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.
3 Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!
Imádság Dávidért és a Sionért
132 Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára!
2 Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének:
3 Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre,
4 szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni,
5 míg nem találok helyet az ÚRnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének!
6 Hallottuk, hogy a láda Efratában van, és rátaláltunk Jaar mezőin.
7 Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál!
8 Indulj el, URam, új lakóhelyedre, te és hatalmad ládája!
9 Papjaid öltözzenek igazságba, híveid pedig ujjongjanak!
10 A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól!
11 Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra.
12 Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig.
13 Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt kívánta lakóhelyéül:
14 Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom!
15 Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel,
16 papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak.
17 Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére.
18 Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.
A testvéri szeretet áldása
133 Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!
2 Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára.
3 Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.
A zarándokok búcsúéneke
134 Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente!
2 Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat!
3 Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!
Az ÚR mindenható
135 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az ÚR nevét, dicsérjétek az URat, akik szolgái vagytok,
2 akik ott álltok az ÚR házában, Istenünk házának udvaraiban!
3 Dicsérjétek az URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges!
4 Mert magának választotta Jákóbot az ÚR, tulajdonává tette Izráelt.
5 Tudom én, hogy milyen nagy az ÚR, nagyobb a mi Urunk minden istennél.
6 Amit csak akar az ÚR, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben.
7 Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat szór, ha esik az eső, szelet bocsát ki kamráiból.
8 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, emberre, állatra egyaránt.
9 Jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és összes szolgáján.
10 Sok népet vert meg, hatalmas királyokat ölt meg:
11 Szíhón emóri királyt, Ógot, Básán királyát és Kánaán összes királyát.
12 Országukat örökségül adta, örökségül népének, Izráelnek.
13 URam, neved örökkévaló, URam, téged fognak emlegetni nemzedékről nemzedékre.
14 Mert igazságot szolgáltat népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin. (
15-20v. vö.Zsolt 115, 4-11
14 )
15 A pogányok bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.
16 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak,
17 van fülük, de nem hallanak, lehelet sincs szájukban.
18 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.
19 Izráel háza, áldjad az URat! Áron háza, áldjad az URat!
20 Lévi háza, áldjad az URat! Akik csak félitek az URat, áldjátok az URat!
21 Áldott az ÚR a Sionon, aki Jeruzsálemben lakik. Dicsérjétek az URat!
A gonosz vezetők és a hamis próféták ellen
3 Ezt mondtam: Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetői! Nem tinektek kell-e ismerni a törvényt?
2 Ti gyűlölitek a jót, és szeretitek a rosszat! Lenyúzzátok az emberekről a bőrt, és csontjaikról a húst.
3 Ti megettétek népem húsát, lenyúztátok róluk a bőrt, csontjaikat összetörtétek, és feldaraboltátok, mint a húst, amely fazékba vagy bográcsba kerül.
4 Majd kiáltanak még az Úrhoz, de ő nem válaszol nekik, hanem elrejti orcáját előlük akkor, mert gonosz tetteket követtek el.
5 Ezt mondja az Úr azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet, akik békességet hirdetnek, ha van harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad nekik enni:
6 Olyan éjszaka száll rátok, amelyben nem lesz látomás, és olyan sötétség, amelyben nem lesz jövendölés. Leáldozik a próféták napja, nappal is sötétség borul rájuk.
7 Szégyent vallanak a látnokok, pironkodnak a jósok, eltakarják arcukat mindnyájan, mert nem kapnak választ Istentől.
8 Engem azonban betölt az Úr lelke erővel, igazsággal és hatalommal, hogy megmondjam Jákóbnak a bűnét, Izráelnek a vétkét.
Pált vádolják Félix előtt
24 Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel és egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen.
2 Amikor behívták, Tertullusz így kezdte vádolni:
3 "Nagy békességet biztosítasz számunkra, nagyra becsült Félix, és üdvös változások történnek népünk javára a te gondoskodásod folytán. Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el.
4 De hogy hosszan ne fárasszalak, kérlek, hallgasd meg rövid beszédünket, jóindulattal.
5 Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje.
6 A templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk, (és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni.
7 Liziász ezredes azonban odajött, és erőszakkal kivette őt a kezünk közül,
8 és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek.) Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha őt kihallgatod."
9 Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van.
Pál védekezése Félix előtt
10 Ezután Pál, amikor intett neki a helytartó, hogy beszélhet, így szólt: "Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, nagyobb bizalommal védekezem a magam ügyében.
11 Megtudhatod, hogy nincs több, mint tizenkét napja, hogy feljöttem Jeruzsálembe imádkozni.
12 De nem láttak engem sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani.
13 Azt sem tudják rám bizonyítani, amivel most vádolnak.
14 De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében.
15 És azt remélem Istentől, hogy - amit ők maguk is várnak - lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak.
16 Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt.
17 Több év múltán eljöttem népemhez, hogy alamizsnát adjak, és áldozatokat mutassak be.
18 A tisztulási fogadalom teljesítése közben talált rám a templomban néhány Ázsiából való zsidó, nem pedig csődületben vagy lázítás közben.
19 Nekik kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem.
20 Vagy mondják meg ezek maguk: találtak-e bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam.
21 Ha csak azt a kijelentést nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek."
Pál kétévi fogsága Félix alatt
22 Erre Félix elnapolta az ügyet, mert sokat tudott erről a tanításról, és így szólt: "Amikor Liziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben."
23 Ugyanakkor megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de enyhébb fogságban; és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen.
A bűnös nő megkeni Jézus lábát
36 Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
37 Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban.
38 Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel.
39 Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös."
40 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: "Mester, mondd!"
41 Erre ezt mondta Jézus: "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel.
42 Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?"
43 Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" -
44 és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: "Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.
45 Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat.
46 Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat.
47 Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."
48 Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid."
49 Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?"
50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!"
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society