Book of Common Prayer
Imádság idegenben
120 Zarándokének. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem.
2 URam, ments meg engem a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
3 Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv?
4 A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!
5 Jaj nekem, mert Mesekben kell tartózkodnom, Kédár sátrai közt kell laknom!
6 Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel.
7 Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.
Izráel őrizője
121 Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?
2 Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
3 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.
4 Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
5 Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől.
6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.
7 Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.
8 Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.
Zarándokok áldáskívánása
122 Zarándokének. Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk!
2 Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem.
3 Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz!
4 Oda járnak a törzsek, az ÚR törzsei. Izráelnek szóló rendelkezés az, hogy ott magasztalják az ÚR nevét.
5 Mert ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.
6 Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!
7 Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!
8 Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked!
9 Istenünknek, az ÚRnak a házáért is jót kívánok neked!
Kigúnyolt nép imádsága
123 Zarándokének. Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz!
2 Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az ÚRra, míg meg nem könyörül rajtunk.
3 Könyörülj, URam, könyörülj rajtunk, mert torkig vagyunk a gyalázattal!
4 Torkig vagyunk már az elbizakodottak gúnyolódásával, a gőgösök gyalázkodásával.
Hálaadás szabadításért
124 Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az ÚR - vallja meg ezt Izráel! -,
2 ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek,
3 akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk.
4 Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat.
5 Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek.
6 Áldott az ÚR, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak!
7 Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk.
8 A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az eget és a földet alkotta.
Az ÚR megtartja a benne bízókat
125 Zarándokének. Akik az ÚRban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll.
2 Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az ÚR karolja át most és mindörökké.
3 Mert nem maradhat a bűnösök uralma az igazak örökségén, nehogy az igazak is álnokságra vetemedjenek.
4 Tégy jót, URam, a jókkal, az igaz szívűekkel!
5 A görbe útra térőket pedig juttassa az ÚR a gonosztevők sorsára! Békesség legyen Izráelben!
Az ÚR nagy tetteinek dicsérete
126 Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók.
2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR!
3 Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk.
4 Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan!
5 Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak!
6 Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!
Emberé a munka, Istené az áldás
127 Zarándokének. Salamoné. Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.
2 Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.
3 Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.
4 Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.
5 Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.
Isten megítéli Izráelt
1 Ez volt az Úr igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről.
2 Halljátok meg mind, ti népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az Úr tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az ő szent templomából.
3 Az Úr eljön szent helyéről, leszáll, és a föld magaslatain lépked.
4 Megolvadnak alatta a hegyek, és a völgyek meghasadoznak, mint a viasz a tűztől, vagy mint a lejtő a lezúduló víztől.
5 Jákób bűne miatt történik mindez, és Izráel házának vétkei miatt. Honnan ered Jákób bűne? Nem Samáriából? Honnan ered Júda vétke? Nem Jeruzsálemből?
6 Samáriát romhalmazzá teszem, mezővé és szőlőskertté, lezúdítom köveit a völgybe, még az alapjai is előtűnnek.
7 Bálványszobrai mind összetörnek, és minden szerzeménye tűzben ég el. Minden bálványát megsemmisítem, mert paráznák béréből gyűjtötte azokat, paráznák bérévé lesznek ismét.
A próféta siratóéneke
8 Emiatt gyászolok és jajgatok, mezítláb és ruhátlanul járok. Üvöltök gyászomban, mint a sakálok, és jajgatok, mint a struccok.
9 Mert halálos a csapás, amely Júdát érte, egészen népem kapujáig, Jeruzsálemig eljutott.
Összeesküvés Pál ellen
12 Amikor megvirradt, a zsidók közül többen összesereglettek, és átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Pált.
13 Több mint negyvenen voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték.
14 Ezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: "Súlyos átokkal köteleztük magunkat, hogy semmi táplálékot sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált.
15 Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét. Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér."
16 Meghallotta azonban Pál nőtestvérének fia a cselszövést, elment, és a várba bejutva elmondta ezt Pálnak.
17 Pál magához kérette az egyik századost, és ezt kérte tőle: "Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez, mert jelenteni kíván valamit."
18 Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette az ezredeshez, és ezt mondta: "A fogoly Pál hívatott engem, és megkért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valamit mondani akar neked."
19 Az ezredes kézen fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: "Mit akarsz nekem jelenteni?"
20 Az pedig így válaszolt: "A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla.
21 De te ne engedj nekik, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak, csak üzenetedet várják."
22 Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: "Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem."
Pált Cézáreába szállítják
23 Ezután hívatott két századost, és megparancsolta nekik: "Éjszaka kilenc órától fogva állítsatok készenlétbe kétszáz katonát, valamint hetven lovast meg kétszáz lándzsást, hogy induljanak Cézáreába.
24 Adjatok melléjük hátas állatokat is, hogy Pált felültetve biztonságban juttassák el Félix helytartóhoz."
Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját(A)
7 Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba.
2 Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.
3 Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.
4 Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: "Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,
5 mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk."
6 Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: "Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj.
7 De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.
8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi."
9 Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: "Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet."
10 Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.
Jézus feltámasztja a naini ifjút
11 Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt.
12 Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte.
13 Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: "Ne sírj!"
14 Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: "Ifjú, neked mondom, kelj fel!"
15 Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának.
16 Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét."
17 Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society