Book of Common Prayer
33 A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá,
34 a gyümölcstermő földet szikessé a rajta lakók gonoszsága miatt.
35 A pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat.
36 Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül.
37 Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak.
38 Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt.
39 De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és gond miatt,
40 amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk.
41 De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat.
42 Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat.
43 Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az ÚR kegyelmes tetteit!
Reggeli ének háborús időben(A)
108 Dávid zsoltáréneke.
2 Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!
3 Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
4 Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt.
5 Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.
6 Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
7 Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!
8 Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét.
9 Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám,
10 Móáb pedig a mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom.
11 Ki visz el az erős városba, ki vezet engem Edómba?
12 Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel!
13 Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!
Isten dicsőítése
33 Vigadjatok az Úrban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret.
2 Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki!
3 Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!
4 Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik.
5 Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld.
6 Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete.
7 Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait.
8 Féljen az Úrtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója,
9 mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.
10 Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.
11 De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.
12 Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.
13 Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert.
14 Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára.
15 Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.
16 Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst.
17 Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg.
18 De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak.
19 Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket.
20 Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.
21 Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.
22 Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!
Isten hűséges szeretete
11 Még gyermek volt Izráel, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat.
2 Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem: a Baaloknak áldoztak, és a bálványoknak tömjéneztek.
3 Pedig én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket, de ők nem tudták, hogy én viseltem gondjukat.
4 Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint mikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik.
5 Vissza fog térni Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni.
6 Fegyver pusztít városaiban, véget vet a fecsegésnek, és megemészti őket terveik miatt.
7 Népem megrögzötten elfordul tőlem. Hívják őt a Felségeshez, de senki sem mozdul.
8 Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebóimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom.
9 Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember. Szent vagyok köztetek, nem indulatosan jövök.
17 Történt azután, hogy visszatértem Jeruzsálembe, és a templomban imádkoztam: révületbe estem,
18 és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te rólam való bizonyságtételedet.
19 Erre így szóltam: Uram, ők tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe vetettem, és zsinagógáról zsinagógára járva megverettem a benned hívőket.
20 Amikor pedig kiontották Istvánnak, a te vértanúdnak a vérét, magam is ott álltam, helyeseltem az ő megölését, és őriztem azoknak a ruháját, akik megölték.
21 De ő azt mondta nekem: Eredj el, mert én messze küldelek téged, a pogányok közé."
Pált a várba viszik
22 Eddig a kijelentésig hallgatták, de akkor így kezdtek kiáltozni: "Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem szabad neki élnie!"
23 Kiáltoztak, ruháikat eldobálták, és port szórtak a levegőbe.
24 Az ezredes elrendelte, hogy vigyék a várba, és meghagyta, hogy korbáccsal vallassák ki: hadd tudja meg, miért kiáltoztak így ellene.
25 Amikor pedig szíjakkal lekötötték, ezt kérdezte Pál az ott álló századostól: "Szabad-e római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok?"
26 Amikor ezt meghallotta a százados, az ezredeshez ment, és jelentést tett neki: "Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár."
27 Erre az ezredes odament, és megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem: csakugyan római polgár vagy?" Mire ő így felelt: "Az vagyok."
28 Az ezredes erre így szólt: "Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot." Pál ezt mondta: "Én pedig már benne is születtem."
29 Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár, akit megkötöztetett.
Az ellenség szeretete(A)
27 "Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket;
28 áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.
29 Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg.
30 Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza.
31 És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük."
32 "Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik.
34 És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik.
35 Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.
36 Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas."
A képmutató ítélkezés(B)
37 "Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.
38 Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society