Book of Common Prayer
Imádság segítségért
83 Ászáf zsoltáréneke.
2 Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem!
3 Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket.
4 Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen.
5 Jertek - mondják - irtsuk ki e népet, ne is emlékezzenek többé Izráel nevére!
6 Mert egyetértésben tanácskoznak, szövetséget kötnek ellened
7 Edóm lakói és az izmáeliek, a móábiak és a hagriak,
8 Gebál, Ammón és Amálék, Filisztea, Tírusz lakóival.
9 Asszíria is hozzájuk csatlakozott, támasza lett Lót fiainak. (Szela.)
10 Úgy bánj velük, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábínnal a Kísón-pataknál,
11 akik megsemmisültek Éndórnál, és a föld trágyájává lettek!
12 Tégy úgy előkelőikkel, mint Órébbel és Zeébbel, minden főemberükkel úgy, mint Zebahhal és Calmunnával,
13 akik ezt mondták: Foglaljuk el Isten birtokát!
14 Istenem, tedd őket olyanná, mint az ördögszekér, vagy mint a szélhordta polyva!
15 Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket,
16 úgy üldözd őket viharoddal, úgy rémítsd őket forgószeleddel!
17 Borítsd el gyalázattal arcukat, hogy keressék nevedet, URam!
18 Szégyenüljenek meg, és rémüldözzenek örökké, pironkodjanak, és vesszenek el!
19 Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek ÚR a neve, aki felséges az egész földön!
A teremtő és gondviselő Isten dicsérete
146 Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat!
2 Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek.
3 Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani.
4 Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei.
5 Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége,
6 aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor.
7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR.
8 Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.
9 Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.
10 Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az URat!
Isten a világnak és IzráelnekUra
147 Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!
2 Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
4 Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek.
5 Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan.
6 Támogatja az ÚR az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket.
7 Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!
8 Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken.
9 Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is.
10 Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik.
11 Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.
12 Jeruzsálem, dicsőítsd az URat, Sion, dicsérd Istenedet!
13 Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat.
14 Békét szerzett határaidon, a búza legjavával tart jól téged.
15 Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed.
16 Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu.
17 Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét?
18 De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik.
19 Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek.
20 Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az URat!
Vigasztalódás elnyomatás után
85 A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára.
2 Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát.
3 Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Szela.)
4 Visszatartottad nagy haragodat, elfojtottad haragod hevét.
5 Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé!
6 Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?
7 Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek?
8 Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!
9 Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.
10 Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön.
11 Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást.
12 Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből.
13 Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését.
14 Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.
Üldözött ember imádsága
86 Dávid imádsága. Figyelj rám, és hallgass meg, URam, mert nyomorult és szegény vagyok!
2 Tartsd meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik!
3 Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap.
4 Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram!
5 Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak.
6 Hallgass, URam, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra!
7 A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
8 Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható nincsen.
9 Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek.
10 Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül!
11 Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.
12 Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké.
13 Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél.
14 Istenem! Kevélyek támadtak rám, erőszakosok hada tört életemre, de nem számolnak veled!
15 Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged.
16 Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak, segítsd meg szolgálólányod fiát!
17 Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te, URam, megsegítesz, és megvigasztalsz engem.
Hámán bukása
7 A király Hámánnal együtt elment Eszter királynéhoz a lakomára.
2 A második napon megint megkérdezte a király borivás közben Esztertől: Mit kérsz, Eszter királyné? Megkapod! Mit kívánsz? Ha az ország felét is, meglesz!
3 Eszter királyné így válaszolt: Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, azt kérem, hogy életemet, azt kívánom, hogy népemet adják nekem!
4 Mert eladtak engem és népemet, hogy elpusztítsanak, legyilkoljanak és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgáknak és rabnőknek adtak volna el bennünket, akkor néma maradtam volna, mert ilyen nyomorúságért nem illenék zaklatnom a királyt.
5 Ekkor Ahasvérós király ezt kérdezte Eszter királynétól: Ki az, és hol van az, aki arra mer gondolni, hogy ilyet tegyen?
6 Eszter így válaszolt: Ez a gonosz Hámán az, a mi ádáz ellenségünk! Akkor Hámán megrettent a királytól és a királynétól.
7 A király pedig haragosan abbahagyta a borivást, és kiment a palota kertjébe. Hámán azonban ott maradt, és könyörögni kezdett az életéért Eszter királynéhoz, mert látta, hogy a király már elhatározta vesztét.
8 Amikor a király visszatért a palota kertjéből a borozó helyiségbe, Hámán éppen arra a kerevetre borult, ahol Eszter volt. Ekkor így szólt a király: Még erőszakot is akar elkövetni a királynén itt nálam a palotában?! Alig hagyta el ez a szó a király ajkát, Hámán arcát betakarták.
9 Harbóná pedig, a király egyik háremőre ezt mondta: Van itt egy fa is, ott áll Hámán házánál, ötven könyök magas. Hámán készíttette annak a Mordokajnak, akinek a szava a király javát szolgálta. A király így szólt: Akasszátok föl rá!
10 Föl is akasztották Hámánt arra a fára, amelyet ő állított Mordokajnak. Azután lecsillapodott a király haragja.
11 Isten pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által;
12 úgyhogy még a testén levő kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük.
13 Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: "Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!"
14 Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette.
15 A gonosz lélek azonban visszafelelt, és azt mondta nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?"
16 Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy mezítelenül és sebesülten futottak ki abból a házból.
17 Tudomására jutott ez minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.
18 A hívők közül is sokan eljöttek, megvallották és elbeszélték ilyenféle mesterkedéseiket.
19 Azok közül sokan, akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték.
20 Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.
Jézus Názáretben(A)
14 Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken.
15 Tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki.
16 Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni.
17 Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:
18 "Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,
19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét."
20 Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött;
21 ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára."
22 Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?"
23 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban."
24 Majd így folytatta: "Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.
25 Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken,
26 de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz.
27 Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán."
28 Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal,
29 felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák;
30 de Jézus átment köztük, és eltávozott.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society