Print Page Options
Previous Prev Day Next DayNext

Book of Common Prayer

Daily Old and New Testament readings based on the Book of Common Prayer.
Duration: 861 days
Hungarian New Translation (NT-HU)
Version
Zsoltárok 50

Az igaz istentisztelet

50 Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig.

A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten.

Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar.

Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét.

Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!

Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.)

Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én!

Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért,

de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat.

10 Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata.

11 Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is.

12 Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti.

13 Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét?

14 Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!

15 Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.

16 A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet?

17 Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet!

18 Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz.

19 Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző.

20 Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod.

21 Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem!

22 Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül!

23 Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.

Zsoltárok 59-60

Könyörgés oltalomért

59 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.

Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól!

Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!

Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, URam!

Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!

Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)

Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.

Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki.

De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.

10 Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.

11 Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét.

12 Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk!

13 Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!

14 Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.)

15 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.

16 Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.

17 Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.

18 Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!

Isten megaláz, de fel is magasztal

60 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele

abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert.

Ó Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket!

Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult.

Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket.

De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.)

Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!

Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét.

Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám,

10 Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom!

11 Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba?

12 Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel!

13 Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!

14 Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el.

Zsoltárok 93

Az ÚR örökké uralkodik

93 Uralkodik az ÚR! Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog.

Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te.

Zúgnak a folyamok, URam, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok.

A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az ÚR a magasságban.

Amit megmondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó, URam, időtlen időkig!

Zsoltárok 96

Az ÚR az egész föld királya(A)

96 Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld!

Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap!

Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!

Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél.

Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója.

Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében.

Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát!

Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba!

Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld!

10 Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.

11 Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel!

12 Ujjongjon a mező, és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind

13 az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.

Jób 29:1

Jób visszagondol régi boldogságára

29 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:

Jób 31:1-23

Jóbnak tiszta a lelkiismerete

31 Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre.

Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre!

Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet.

Ha hamisan jártam, és lábam csalásra sietett,

mérjen meg engem igaz mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok.

Ha lépésem letért a jó útról, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad,

más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki gyökerestül!

Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál,

10 másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá.

11 Mert gyalázatos dolog ez, és bírák elé való bűn.

12 Olyan tűz ez, amely a pusztulás helyéig emészt, és minden jövedelmemet gyökerestül irtja ki.

13 Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóm igazát, amikor perük volt ellenem,

14 mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné?

15 Nem az alkotta-e őt, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben?

16 Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem,

17 ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle,

18 akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és anyám méhétől fogva vezettem,

19 ha elnéztem, hogy a veszendő ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója,

20 ha nem áldott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett,

21 ha az árva ellen kezet emeltem, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak,

22 akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom!

23 Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni.

Apostolok cselekedetei 15:1-11

Vita a pogánykeresztyének körülmetéléséről

15 Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek."

Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe.

Miután a gyülekezet útnak indította őket, áthaladtak Fönícián és Samárián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek.

Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadták őket az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, mi mindent tett velük Isten.

Előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét.

Az apostoli gyűlés Jeruzsálemben Péter beszéde

Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az ügyben.

Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: "Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek.

A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk,

és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket.

10 Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?

11 Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők."

János 11:17-29

17 Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.

18 Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,

19 ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.

21 Márta ekkor így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten."

23 Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a testvéred!"

24 Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon."

25 Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;

26 és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"

27 Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba."

28 Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: "A Mester itt van, és hív téged."

29 Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.

Hungarian New Translation (NT-HU)

Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society