Book of Common Prayer
Ének Izráel történetéről(A)
105 Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!
2 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!
3 Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat!
4 Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!
5 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,
6 ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!
7 Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.
8 Örökké emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére,
9 amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.
10 Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül:
11 Neked adom - mondta Kánaán földjét kiosztott örökségül!
12 Akkor még alig néhányan voltak, kevesen éltek ott mint jövevények.
13 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.
14 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:
15 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!
16 Azután éhséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt.
17 De elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet.
18 Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték,
19 míg jóslata be nem teljesedett, és az ÚR szava igazolta őt.
20 Üzent érte a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt.
21 Úrrá tette palotájában, egész vagyonának kormányzójává,
22 hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa, a véneket bölcsességre tanítsa.
23 Így került Izráel Egyiptomba, Jákób Hám országában tartózkodott.
24 Igen szaporává tette népét az ÚR, erősebbé ellenségeinél,
25 akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival.
26 Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akit kiválasztott.
27 Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez köztük, csodákat Hám országában.
28 Sötétséget küldött, és sötét lett, mégis ellenálltak szavának.
29 Vizeiket vérré változtatta, és elpusztította halaikat.
30 Békák hemzsegtek földjükön, még a király szobáiban is.
31 Szavára bogarak jöttek, meg szúnyogok egész területükre.
32 Eső helyett jégesőt adott nekik, földjükre lángoló tüzet.
33 Elverte szőlőjüket és fügefájukat, összetörte határukban a fákat.
34 Szavára sáskák jöttek és számtalan szöcske.
35 Felfaltak országukban minden füvet, felfalták földjük termését.
36 Végül megölt országukban minden elsőszülöttet, férfierejük első termését.
37 Őket pedig kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem akadt botladozó.
38 Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak, mert rettegés szállta meg őket miattuk.
39 Felhőt terített rájuk oltalmul, és tűzzel világított éjjel.
40 Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.
41 Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön.
42 Mert emlékezett szent ígéretére, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett,
43 és kihozta népét örvendezve, választottait vigadozva.
44 Pogányok országát adta nekik, nemzetek munkájának gyümölcsét örökölték,
45 hogy megtartsák rendelkezéseit, és megfogadják tanításait. Dicsérjétek az URat!
Sámson házassága
14 Egyszer elment Sámson Timnába, és meglátott Timnában egy filiszteus nőt.
2 Visszaérkezve elmondta apjának és anyjának: Láttam Timnában egy filiszteus nőt, vegyétek azt nekem feleségül!
3 De apja és anyja ezt felelte neki: Hát nincs feleségnek való a rokon leányok közt, vagy egész népemben, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni? De Sámson így felelt apjának: Őt vedd el nekem, mert csak ő tetszik nekem!
4 Apja és anyja nem tudta, hogy az Úrtól van ez, és csak ürügyet keres a filiszteusok ellen. Abban az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izráelen.
Sámson megöl egy oroszlánt
5 Elment tehát Sámson apjával és anyjával együtt Timnába. Amikor a timnai szőlőkhöz értek, egy ordító oroszlánkölyökkel találta magát szemben.
6 Akkor megszállta őt az Úr lelke, és kettészakította azt, mintha csak egy kecskegidát szakított volna ketté; pedig semmi sem volt a kezében. De apjának és anyjának nem mondta el, hogy mit csinált.
7 Azután megérkezett, és beszélgetett azzal a nővel, mivel tetszett az Sámsonnak.
8 Néhány nap múlva ismét eljött, hogy elvegye. Közben letért az útról, hogy megnézze az oroszlán tetemét. Hát az oroszlán hullájában egy méhraj volt és méz!
9 Kiszedte a markába, és míg mendegélt, ette. Odament az apjához és anyjához, nekik is adott, és ők is ettek. De nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán hullájából szedte ki a mézet.
Sámson lakodalma és találós kérdése
10 Azután elment az apja ahhoz a nőhöz. Sámson meg lakodalmat tartott ott, az ifjak szokása szerint.
11 Amint meglátták, harminc vőfélyt bíztak meg, hogy legyenek mellette.
12 Sámson ezt mondta nekik: Feladok nektek egy találós kérdést. Ha meg tudjátok fejteni a lakodalom hét napja alatt, és kitaláljátok, adok nektek harminc inget és harminc öltözet ruhát.
13 De ha nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc öltözet ruhát. Ők azt mondták neki: Add elő találós kérdésedet, hadd halljuk!
14 Sámson ezt mondta nekik: Étel jött az evőből, édes jött az erősből. De nem tudták megfejteni a találós kérdést három napon át.
15 A hetedik napon ezt mondták Sámson feleségének: Vedd rá a férjedet, hogy mondja meg a találós kérdés megfejtését, különben megégetünk téged és apád háza népét! Talán azért hívtatok ide, hogy kifosszatok bennünket?
16 Ekkor Sámson felesége elkezdett sirdogálni, és ezt mondta: Mégiscsak gyűlölsz és nem szeretsz engem! Találós kérdést adtál fel népem fiainak, és nekem se mondod meg a megfejtését. De ő azt felelte neki: Hiszen még apámnak és anyámnak se mondtam meg, hát neked mondjam meg?
17 Így sirdogált előtte hét napig, amíg a lakodalmuk tartott. Végre a hetedik napon megmondta neki a megfejtést, annyira zaklatta őt. Az asszony pedig elmondta a találós kérdés megfejtését népe fiainak.
18 A város férfiai ezt mondták neki a hetedik napon, naplemente előtt: Mi a méznél édesebb, s oroszlánnál erősebb? De ő így válaszolt nekik: Ha nem az én üszőmön szántotok, találós kérdésem ki nem találjátok.
19 Ekkor megszállta az Úr lelke, lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit; lehúzta a ruhájukat, és odaadta a ruhákat azoknak, akik a találós kérdést megfejtették. És haragra gyúlva elment apja házához.
15 Ekkor a nagytanácsban ülők mind rátekintettek, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé.
István védőbeszéde
7 A főpap megkérdezte: "Valóban így van ez?"
2 Ő erre így szólt: "Atyámfiai, férfiak és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban,
3 és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet mutatok neked.
4 Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja, Isten áttelepítette őt onnan erre a földre, amelyen ti most laktok.
5 Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki adja azt birtokul és majd utódjának, pedig nem volt gyermeke.
6 Így mondta meg Isten, hogy utódja jövevény lesz idegen földön, és rabszolgává teszik, és nyomorgatják négyszáz esztendeig.
7 De ezt a népet, amelynek szolgálnak, ítélettel sújtom, így szólt az Isten, ők pedig ezek után kiszabadulnak, és szolgálni fognak nekem ezen a helyen.
8 A körülmetélés szövetségét is adta neki. Így nemzette Ábrahám Izsákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon, Izsák pedig Jákóbot, Jákób viszont a tizenkét ősatyát.
9 Az ősatyák pedig féltékenykedtek Józsefre, és eladták Egyiptomba, de az Isten vele volt.
10 Megszabadította őt minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Egyiptom királya, a fáraó előtt, és kormányzóvá emelte Egyiptom és a fáraó egész háza fölé.
11 Éhínség jött egész Egyiptomra és Kánaánra, és olyan nagy nyomorúság, hogy atyáink sem találtak élelmet.
12 Amikor azonban meghallotta Jákób, hogy van gabona Egyiptomban, elküldte atyáinkat. Először csak ez történt,
13 de József a második alkalommal megismertette magát testvéreivel, és így a fáraó tudomására jutott József származása.
14 József ekkor magához hívatta atyját, Jákóbot és hetvenöt főből álló egész rokonságát.
15 Lement tehát Jákób Egyiptomba, aztán meghalt ő is, meghaltak atyáink is.
16 Átvitték őket Sikembe, és elhelyezték abban a sírban, amelyet Ábrahám ezüstpénzért vásárolt Emór fiaitól Sikemben.
27 Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, de mégsem mondta egyikük sem: "Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?"
28 Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek:
29 "Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?"
30 Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
31 Közben kérték őt a tanítványai: "Mester, egyél!"
32 Ő pedig azt mondta nekik: "Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok."
33 A tanítványok erre egymást kérdezték: "Valaki talán hozott neki enni?"
34 Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.
35 Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra.
36 Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.
37 Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató.
38 Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be."
39 Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: "Megmondott nekem mindent, amit tettem."
40 Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.
41 Az ő szavának sokkal többen hittek,
42 az asszonynak pedig meg is mondták: "Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society