Book of Common Prayer
Az ÚR ítélni fog
97 Uralkodik az ÚR! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget!
2 Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza.
3 Tűz jár előtte, és megégeti ellenségeit mindenütt.
4 Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja ezt a föld, és megremeg.
5 Viaszként olvadnak meg a hegyek az ÚR előtt, az egész föld Ura előtt.
6 Az egek hirdetik igazságát, minden nép látja dicsőségét.
7 Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik a bálványokkal dicsekszenek. Az ÚR előtt borul le minden isten.
8 Hallja ezt Sion, és örül, Júda leányai vigadnak ítéleteiden, ó, URam!
9 Mert te vagy, URam, a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek.
10 Ti, akik szeretitek az URat, gyűlöljétek a gonoszságot! Megőrzi ő híveinek életét, kimenti őket a bűnösök kezéből.
11 Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.
12 Örüljetek, ti igazak, az ÚRban, magasztaljátok szent nevét!
A szent Isten
99 Uralkodik az ÚR, reszkessenek a népek! A kerúbokon trónol ő, remegjen a föld!
2 Nagy az ÚR a Sionon, magasan fölötte van minden népnek.
3 Magasztalják nagy és félelmes nevét, mert szent ő!
4 Hatalmas király vagy, szereted a jogosságot. Te állapítod meg, mi a helyes, te szolgáltatsz Jákóbnak jogot és igazságot.
5 Magasztaljátok Istenünket, az URat, boruljatok le lába zsámolya előtt, mert szent ő!
6 Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét segítségül hívták, segítségül hívták az URat, és ő válaszolt nekik.
7 Felhőoszlopból szólt hozzájuk, ők pedig megtartották intelmeit és a nekik adott rendelkezést.
8 URunk, Istenünk, te válaszoltál nekik, megbocsátó Istenük voltál, bár megtoroltad tetteiket.
9 Magasztaljátok Istenünket, az URat, és imádjátok őt szent hegyén, mert szent az ÚR, a mi Istenünk!
Adjunk hálát alkotónknak!
100 Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön!
2 Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!
3 Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.
4 Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!
5 Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.
Isten ítélete igazságot teremt
94 URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva!
2 Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért!
3 URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni?
4 Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők.
5 Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják örökségedet.
6 Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat.
7 Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene.
8 Térjetek észhez, ti ostobák a nép közt! Ti esztelenek, mikor jön meg az eszetek?
9 Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna?
10 Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!
11 Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.
12 Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre,
13 hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját.
14 Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét.
15 Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember.
16 Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
17 Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám.
18 Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem.
19 Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.
20 Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő?
21 Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik.
22 De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám.
23 Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR.
Buzdítás Isten dicséretére
95 Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!
2 Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!
3 Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött.
4 Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.
5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.
6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt!
7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát,
8 ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában,
9 ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet.
10 Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat.
11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!
Ígéret Sámson születéséről
13 Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr. Ezért az Úr a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre.
2 Volt egy Dán nemzetségéből való ember, Corából, akinek a neve Mánóah volt. A felesége meddő volt, nem szült.
3 Megjelent egyszer az Úr angyala az asszonynak, és ezt mondta neki: Lásd, te meddő vagy, nem szültél. De teherbe fogsz esni, és fiút szülsz.
4 Mostantól fogva vigyázz, hogy bort vagy részegítő italt ne igyál, és semmiféle tisztátalant ne egyél.
5 Mert teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Ne érje annak a fejét borotva, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek már anyja méhében. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából.
6 Az asszony elment, és ezt mondta a férjének: Isten embere jött hozzám. Alakja olyan volt, mint Isten angyalának az alakja, igen félelmetes. Nem kérdeztem meg, hogy honnan való, ő pedig nem mondta meg nekem a nevét.
7 Ezt mondta nekem: Teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Mostantól fogva ne igyál bort vagy részegítő italt, és ne egyél semmiféle tisztátalant, mert Istennek szentelt lesz ez a gyermek születésétől fogva halála napjáig.
8 Akkor Mánóah könyörgött az Úrhoz, és ezt mondta: Kérlek, Uram! Istennek az az embere, akit küldöttél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg bennünket, hogy mit cselekedjünk a gyermekkel, ha majd megszületik.
9 Isten meghallgatta Mánóah szavát, és az Isten angyala megint eljött az asszonyhoz, amikor az a mezőn volt, a férje, Mánóah azonban nem volt vele.
10 Akkor az asszony gyorsan elfutott, hírt adott a férjének, és ezt mondta neki: Megjelent nekem az a férfi, aki a minap nálam járt.
11 Mánóah fölkelt, és követte feleségét. Amikor odaért ahhoz a férfihoz, ezt kérdezte tőle: Te vagy az a férfi, aki ezzel az asszonnyal beszélt? Ő így felelt: Én vagyok.
12 Mánóah ezt mondta: Ha majd beteljesedik ígéreted, milyen legyen a gyermek élete, és mit tegyünk vele?
13 Az Úr angyala ezt mondta Mánóahnak: Őrizkedjék az asszony mindattól, amit megmondtam.
14 Semmit se egyék, ami szőlőtőkéről való, bort és részegítő italt ne igyék, és semmiféle tisztátalant ne egyék. Tartsa meg mindazt, amit parancsoltam neki!
15 Akkor Mánóah ezt mondta az Úr angyalának: Szeretnénk téged itt tartani és egy kecskegidát készíteni neked.
27 Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat:
28 "Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét."
29 Péter és az apostolok így válaszoltak: "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.
30 A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek.
31 Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek.
32 Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki."
Gamáliél tanácsa
33 Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük.
34 De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és egy kis időre kivezettette az embereket.
35 Azután így szólt a nagytanácshoz: "Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel.
36 Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és megsemmisültek.
37 Azután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás is. Sok népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak.
38 A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül;
39 ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok." Azok hallgattak rá,
40 előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket.
41 Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért;
42 és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként.
Keresztelő János öröme
22 Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt.
23 János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek.
24 János ugyanis még nem volt börtönbe vetve.
25 János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról.
26 Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: "Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy."
27 János így válaszolt: "Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki.
28 Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el.
29 Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé.
30 Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.
31 Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön (az felette van mindenkinek:)
32 és arról tesz bizonyságot, amit látott, és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el.
33 Aki befogadta bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Isten igaz.
34 Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket.
35 Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.
36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society