Book of Common Prayer
Halálos beteg imádsága
88 Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A "Betegség" kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye.
2 URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal.
3 Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre!
4 Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához.
5 A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.
6 A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből.
7 A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe.
8 Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.)
9 Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok,
10 szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, URam, minden nap, kitártam feléd kezemet.
11 Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.)
12 Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?
13 Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén?
14 De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom.
15 Miért taszítasz el engem, URam, miért rejted el orcádat előlem?
16 Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok.
17 Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek.
18 Körülvesznek minden nap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem.
19 Elszakítottad tőlem jóbarátaimat, már csak a sötétség ismer engem.
Az ÚR biztos menedék
91 Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
2 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
3 Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
4 Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
5 Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
6 sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
7 Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
8 A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
9 Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
10 nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
11 Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
12 kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
13 Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.
14 Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.
15 Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.
16 Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.
Isten igazságának dicsérete
92 Zsoltár. Ének szombatnapra.
2 Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges,
3 hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel
4 tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!
5 Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok.
6 Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid!
7 Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.
8 Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.
9 De te, URam, magasztos vagy örökké!
10 Mert ellenségeid, URam, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind.
11 De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem.
12 Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.
13 Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.
14 Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.
15 Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,
16 és hirdetik: Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!
Abímelek királysága Sikemben
9 Abímelek, Jerubbaal fia elment Sikembe anyja testvéreihez, és így szólt hozzájuk, meg az egész nemzetséghez, amelyhez anyja családja tartozott:
2 Beszéljetek így Sikem polgárainak a füle hallatára: Mi jobb nektek? Az, ha hetven férfi uralkodik rajtatok, mármint Jerubbaal fiai, vagy az, ha egy ember uralkodik rajtatok? Emlékezzetek csak arra, hogy én a ti húsotok és véretek vagyok!
3 Amikor anyja testvérei elbeszélték róla mindezeket a dolgokat Sikem valamennyi polgárának füle hallatára, azoknak a szíve Abímelek felé hajlott, mert ezt mondták: Testvérünk ő.
4 Adtak neki hetven ezüstöt a Baal-Berít templomából, Abímelek pedig ezen haszontalan és hitvány embereket bérelt fel, hogy kövessék őt.
5 Majd elment apja házához Ofrába, és meggyilkolta testvéreit, Jerubbaal fiait, hetven férfit egy kövön. De Jótám, Jerubbaal legkisebb fia, megmenekült, mert elbújt.
6 Ezután összegyűltek Sikem polgárai, meg az összes várbeliek, elmentek és királlyá tették Abímeleket a sikemi tölgyfánál, az emlékoszlop mellett.
Jótám példázata és annak magyarázata
7 Amikor hírül adták ezt Jótámnak, elment, megállt a Garizim-hegy csúcsán, és harsány hangon kiáltva ezt mondta nekik: Sikem polgárai, hallgassatok rám, hogy rátok is hallgasson az Isten!
8 Elmentek egyszer a fák, hogy királyt kenjenek föl maguknak. Mondták az olajfának: Légy a mi királyunk!
9 De az olajfa ezt mondta nekik: Talán elvesztettem olajomat, amelyért tisztelnek istenek és emberek, hogy menjek hajladozni a fák fölött?
10 Ekkor a fügefának mondták a fák: Jöjj te, és légy a királyunk!
11 De azt mondta nekik a fügefa: Talán elvesztettem édességemet, meg pompás gyümölcsömet, hogy menjek hajladozni a fák fölött?
12 Majd a szőlőnek mondták a fák: Jöjj te, és légy a királyunk!
13 De azt mondta nekik a szőlő: Talán elvesztettem mustomat, amely örömre derít isteneket és embereket, hogy menjek hajladozni a fák fölött?
14 Végül a tüskebokornak mondták mind a fák: Jöjj te, és légy a királyunk!
15 A tüskebokor azt mondta a fáknak: Ha igazán királyotokká akartok engem kenni, jertek, húzódjatok árnyékomba; mert ha nem úgy lesz, akkor tűz csap ki a tüskebokorból, és megemészti a Libánon cédrusait!
16 Ti most igazán és feddhetetlenül jártatok-e el, amikor királlyá tettétek Abímeleket, helyesen bántatok-e Jerubbaallal és háza népével, és úgy bántatok-e vele, ahogyan megérdemelte?
19 Ha tehát most igazán és feddhetetlenül bántatok Jerubbaallal és háza népével, akkor örüljetek Abímeleknek, és örüljön ő is nektek!
20 De ha nem, akkor tűz fog kicsapni Abímelekből, és megemészti Sikem polgárait meg a várbelieket, tűz fog kicsapni Sikem polgáraiból meg a várbeliekből is, és megemészti Abímeleket!
21 Ezután elmenekült Jótám, és futva ment Beérbe. Ott telepedett le, mert félt a testvérétől, Abímelektől.
Péter és János szabadon bocsátása
13 Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak,
14 de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük.
15 Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között:
16 "Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakosa, és nem is tagadhatjuk.
17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se."
18 Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.
19 Péter és János azonban így válaszolt nekik: "Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok;
20 mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk."
21 Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért,
22 ugyanis több mint negyven éves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.
A gyülekezet imádsága
23 Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének.
24 Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak: "Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van,
25 te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által: Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot?
26 Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen.
27 Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével,
28 hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék.
29 Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet;
30 te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által."
31 Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.
A kánai menyegző
2 A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja.
2 Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre.
3 Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: "Nincs boruk."
4 Mire Jézus azt mondta: "Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám."
5 Anyja így szólt a szolgákhoz: "Bármit mond nektek, tegyétek meg."
6 Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért.
7 Jézus így szólt hozzájuk: "Töltsétek meg a vedreket vízzel." És megtöltötték színültig.
8 Aztán így szólt hozzájuk: "Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak." Ők vittek.
9 Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt,
10 és így szólt hozzá: "Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort."
11 Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
12 Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott tartózkodtak néhány napig.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society