Book of Common Prayer
Imádság nyomorúság idején
102 A nyomorult imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt.
2 Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!
3 Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!
4 Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs.
5 Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem.
6 Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt.
7 A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.
8 Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.
9 Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.
10 Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem
11 háborgó haragod miatt, mert fölemeltél, és eldobtál engem.
12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.
13 De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.
14 Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje!
15 Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak.
16 Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet,
17 amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen.
18 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.
19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép.
20 Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre,
21 hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket.
22 Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben,
23 amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék.
24 Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.
25 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak!
26 Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.
27 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak,
28 de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.
29 Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.
Elhagyatott ember könyörgése
142 Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.
2 Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz.
3 Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.
4 Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok.
5 Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem.
6 Hozzád kiáltok, URam, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén.
7 Figyelj esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!
8 Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.
Könyörgés szabadításért
143 Dávid zsoltára. URam, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te!
2 Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!
3 Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat.
4 Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben.
5 Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain.
6 Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. (Szela.)
7 Siess, URam, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók!
8 Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.
9 Ments meg ellenségeimtől, URam, nálad keresek oltalmat!
10 Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
11 Tartsd meg életemet nevedért, URam, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért!
12 Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én!
10 Némán ülnek a földön Sion lányának vénei, port hintettek a fejükre, zsákruhába öltöztek. Földre hajtják fejüket Jeruzsálem szüzei.
11 Szemem könnybe borult, bensőm háborog, a földre roskadtam népem leányának romlása miatt, mert elalélt csecsemő és kisded a város terein.
12 Azt mondják anyjuknak: Hol van kenyér és bor? Elalélnak, mint a sebesültek a város terein, kiadják lelküket anyjuk kebelén.
13 Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya? Milyen példával vigasztaljalak meg, Sion szűz leánya? Romlásod nagy, mint a tenger, ki gyógyíthat meg?
14 Prófétáid hiábavaló látomásokkal ámítottak téged! Nem leplezték le bűnödet, hogy fordítsanak sorsodon. Hanem hiábavaló látomásokkal vezettek félre téged.
15 Összecsapják kezüket miattad, akik arra járnak. Fölszisszennek, és fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt. Erről a városról mondták, hogy szépsége tökéletes, az egész föld öröme!
16 Föltátotta rád a száját minden ellenséged. Fölszisszentek, fogukat csikorgatták, és ezt mondták: Elpusztítottuk! Erre a napra vártunk, megértük, megláttuk!
17 Véghezvitte az Úr, amit eltervezett, valóra váltotta, amit megmondott, amit régóta elrendelt: rombolt, és nem kímélt, örömöt szerzett az ellenségnek, fölemelte támadóid szarvát.
18 Szívük az Úrhoz kiáltott Sion leányának várfala miatt. Patakként áradjon könnyed éjjel-nappal! Ne csillapodj le, ne nyugodjon meg a szemed!
Az úrvacsora és a bálványáldozat
14 Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást!
15 Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok.
16 Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e?
17 Mert egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk.
27 Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
28 Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.
29 Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.
30 Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan.
31 Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.
32 De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.
Az utolsó vacsora(A)
12 A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá tanítványai: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?"
13 Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: "Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
14 és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát?
15 Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát."
16 Elindultak tehát a tanítványok, és bementek a városba; itt mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
17 Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel;
18 és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus: "Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem."
19 Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: "Talán én?"
20 Mire ő ezt mondta nekik: "Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba.
21 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."
22 És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem."
23 Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan,
24 és ezt mondta nekik: "Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.
25 Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society