Book of Common Prayer
Ne irigyeld a bűnösök szerencséjét!
37 Dávidé. Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre!
2 Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények.
3 Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz.
4 Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!
5 Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik:
6 világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.
7 Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!
8 Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!
9 Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az Úrban reménykednek, azok öröklik a földet.
10 Egy kis idő még, és nem lesz meg a bűnös, körülnézel, de nyomát sem találod.
11 Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek.
12 Ármánykodik a bűnös az igaz ellen, és acsarkodik ellene.
13 Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja.
14 Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék a nyomorultat és a szegényt, levágják az egyenes úton járókat.
15 De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek.
16 Többet ér a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek.
17 Mert a bűnösök karja összetörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18 Ismeri az Úr a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké.
19 Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is.
20 De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az Úr ellenségei, mégha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el.
21 Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza, de az igaz könyörületes és adakozó.
22 Akiket megáld az Úr, öröklik a földet, akiket megátkoz, elpusztulnak.
23 Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.
24 Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.
25 Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.
26 Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz.
27 Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig.
28 Mert az Úr szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja.
29 Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig.
30 Bölcsen beszél az igaznak a szája, és a nyelve igazat mond.
31 Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei.
32 Leselkedik a bűnös az igazra, és meg akarja ölni.
33 De az Úr nem hagyja, hogy kezébe kerüljön, és nem engedi, hogy bűnösként elítéljék.
34 Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal, és öröklöd a földet; meglátod, hogy kiirtja a bűnösöket.
35 Láttam egy erőszakos bűnöst: olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa,
36 de egyszer csak eltűnt, nem volt többé, kerestem, de nem lehetett megtalálni.
37 Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé!
38 De a vétkesek mind megsemmisülnek, a bűnösök vége pusztulás.
39 Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején.
40 Megsegíti az Úr, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek.
Isten eljön ítéletre
3 Habakuk próféta imádsága. Ének.
2 Uram, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, Uram. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra!
3 Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Fensége beborítja az eget, dicsőségével megtelik a föld.
4 Ragyogása maga a világosság, fénysugarak villognak mellette: abban rejtőzik az ereje.
5 Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad.
6 Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Az ősi hegyek szétporlanak, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár.
7 Látom, amint bomladoznak Kúsán sátrai, reszketnek Midján földjének sátorlapjai.
8 A folyamok ellen lobbant haragra az Úr? A folyamokra haragszol, vagy a tengerre vagy dühös? Azért jössz vágtató lovakkal, győzelmet hozó harci kocsikkal?
9 Íjad harcra kész, tegzed nyilakkal tele. (Szela.) Folyóknak hasítasz medret a földbe.
10 Ha meglátnak téged a hegyek, remegni kezdenek, feltör a vízáradat, morajlik a mély tenger, magasra emelkednek partjai.
11 A nap és a hold lakóhelyén marad, amikor nyilaid villogva cikáznak, és dárdád ragyogva villámlik.
12 Felindulásodban taposod a földet, haragodban csépeled a népeket.
13 Kivonulsz néped szabadítására, fölkented szabadítására. Szétzúzod a bűnös házának tetejét, alapját föltárod a sziklatalajig. (Szela.)
14 Nyilaiddal átlőtted harcosainak vezérét, pedig már rám törtek, hogy megfutamítsanak; ujjongtak, hogy megemésztik rejtekhelyén a szegényt.
15 A tengeren jártál lovaiddal, a nagy vizek habjain.
16 Hallottam, és reszketett a szívem, hangjától megremegtek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat, reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre!
17 Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban.
18 De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt.
Pál egyenest a cél felé fut
12 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.
13 Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem,
14 de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.
Mennyei polgárok vagyunk
15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek;
16 ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk.
17 Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek.
18 Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei;
19 az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek.
20 Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül,
21 aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.
Jézus főpapi imádsága
17 Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: "Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged,
2 mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon.
3 Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4 Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem:
5 és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett."
6 "Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet.
7 Most tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van;
8 mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society