Book of Common Prayer
A menny és a föld dicsérje az URat!
148 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az URat, ti mennyeiek, dicsérjétek a magasságban!
2 Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege!
3 Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag!
4 Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben!
5 Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek,
6 mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el.
7 Dicsérjétek az URat, ti földiek, ti tengeri szörnyek, az egész óceán!
8 Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar,
9 ti hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok,
10 vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak,
11 ti földi királyok és minden nemzet, vezérek és a földnek bírái,
12 ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt
13 dicsérjétek az ÚR nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.
14 Megnöveli népe hatalmát, dicsővé teszi minden hívét, Izráel fiait, a hozzá közel álló népet. Dicsérjétek az URat!
Sion népének diadaléneke
149 Dicsérjétek az URat! Énekeljetek az ÚRnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében!
2 Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak!
3 Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dob és hárfakísérettel!
4 Mert gyönyörködik népében az ÚR, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat.
5 Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön.
6 Szájuk Istent magasztalja, kezükben kétélű kard van.
7 Bosszút állnak a népeken, megfenyítik a nemzeteket.
8 Láncra verik királyaikat, vasbilincsbe előkelőiket.
9 Így hajtják végre rajtuk az ítéletet, amely meg van írva. Dicső dolog lesz ez az ÚR minden hívének. Dicsérjétek az URat!
Minden lélek dicsérje az URat!
150 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!
2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan!
3 Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával!
4 Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával!
5 Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral!
6 Minden lélek dicsérje az URat! Dicsérjétek az URat!
A pusztai vándorlás csodái
114 Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül,
2 Júda lett az ÚR szent népe, Izráel a birodalma.
3 Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált.
4 A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok.
5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál?
6 Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok?
7 Reszkess, te föld, az Úrtól, Jákób Istenétől,
8 aki a sziklát bővizű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá!
Istené a dicsőség, nem a bálványoké
115 Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!
2 Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?
3 A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart!
4 A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.
5 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.
6 Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.
7 Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.
8 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.
9 Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
10 Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
11 Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.
12 Gondol ránk az ÚR, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.
13 Megáldja azokat, akik félik az URat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
14 Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat!
15 Áldjon meg titeket az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!
16 Az egek az ÚR egei, de a földet az embereknek adta.
17 Nem a halottak dicsérik az URat, nem azok, akik a csend honába tértek,
18 hanem mi, mi áldjuk az URat most és mindörökké. Dicsérjétek az URat!
7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt,
8 hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?
9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!
10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt.
11 Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.
12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk;
13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét.
14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.
15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.
16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.
17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.
Péter vallástétele. Jézus először szól haláláról és feltámadásáról(A)
18 Történt, hogy amikor egyszer magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: "Kinek mond engem a sokaság?"
19 Ők így válaszoltak: "Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek; némelyek pedig azt mondják, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta".
20 Ő ekkor így szólt hozzájuk: "Hát ti kinek mondotok engem?" Péter így felelt: "Az Isten Krisztusának".
21 Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el.
22 Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.
Jézus követése(B)
23 Azután így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.
24 Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.
25 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?
26 Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.
27 Bizony, mondom néktek, vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg addig a halált, amíg meg nem látják az Isten országát."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society