Book of Common Prayer
A helyes királyi uralkodás
101 Dávid zsoltára. Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, URam!
2 Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül.
3 Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra. Gyűlölöm a széthúzókat, semmi közöm hozzájuk!
4 A csalárd szív távol áll tőlem, tudni sem akarok a gonoszságról.
5 Aki titkon rágalmazza embertársát, azt elnémítom. A nagyralátót és a kevély szívűt nem tűröm meg.
6 Jól látom a hűségeseket az országban, ők velem maradhatnak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat engem.
7 Nem maradhat házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt.
8 Reggelenként elnémítok minden bűnös embert az országban. Így irtok ki az ÚR városából minden gonosztevőt.
Panasz rosszakarók miatt
109 A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma!
2 Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem.
3 Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem.
4 Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom.
5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért.
6 Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől!
7 A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is váljék vétekké!
8 Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg!
9 Fiai maradjanak árván, felesége pedig özvegyen!
10 Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között keresgéljenek!
11 Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg szerzeményétől!
12 Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se könyörüljön árváin!
13 Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék feledje el nevüket!
14 Még ősei bűnére is emlékezzék az ÚR, anyjának vétkét se felejtse el!
15 Legyenek ezek mindig az ÚR előtt, emléküket pedig irtsa ki a földről!
16 Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem a nyomorult és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette.
17 Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle!
18 Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj!
19 Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel!
20 Ezzel büntesse meg vádlóimat az ÚR, akik rosszat mondanak rólam!
21 De te, URam, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem!
22 Mert én nyomorult és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem.
23 Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát.
24 Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem lefogyott, sovány.
25 Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják.
26 Segíts meg, URam, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen!
27 Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, URam!
28 Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog.
29 Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny!
30 Hangos szóval magasztalom az URat, és dicsérem őt a sokaság előtt,
121 Azt tettem, ami törvényes és igaz, ne szolgáltass ki a hatalmaskodóknak!
122 Vállalj kezességet szolgádért, hogy a kevélyek ne hatalmaskodjanak rajtam!
123 Szemem epedve várja segítségedet és megígért igazságodat.
124 Bánj kegyelmesen szolgáddal, taníts engem rendelkezéseidre!
125 Szolgád vagyok, adj értelmet, hogy megismerjem intelmeidet!
126 Itt az ideje, hogy cselekedj, URam, mert megszegték törvényedet!
127 Én pedig szeretem parancsolataidat, jobban az aranynál, a színaranynál is.
128 Ezért mindenben helyeslem utasításaidat, és gyűlölök minden hamis ösvényt.
129 Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat lelkem.
130 Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket.
131 Kinyitom számat és lihegek, úgy vágyódom parancsolataid után.
132 Fordulj felém, és könyörülj rajtam, ahogyan szoktál azokon, akik szeretik nevedet.
133 Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság.
134 Szabadíts meg a hatalmaskodó emberektől, hogy megtarthassam utasításaidat.
135 Ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts engem rendelkezéseidre!
136 Könny patakzik szememből azok miatt, akik nem tartják meg törvényedet.
137 Igaz vagy, URam, és helyesek döntéseid.
138 Elrendelt intelmeid igazak, és igen megbízhatók.
139 Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről.
140 Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt.
141 Bár kicsiny és megvetett vagyok, utasításaidat mégsem felejtem el.
142 Igazságod örökké igaz, és törvényed maradandó.
143 Ínség és nyomorúság ért engem, parancsolataid mégis gyönyörködtetnek.
144 Intelmeid örökké igazak, tégy értelmessé, hogy éljek!
25 Amikor Lábán utolérte Jákóbot, Jákób már sátrat vert a hegyen. Lábán is a Gileád hegységén vert sátrat hozzátartozóival együtt.
26 Lábán ezt mondta Jákóbnak: Mit tettél?! Engem rászedtél, leányaimat meg elhajtottad, mint fegyverrel ejtett foglyokat!
27 Miért titokban mentél el, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekkel, dobbal és citerával bocsátottalak volna el!
28 Még azt sem engedted meg, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ez egyszer balgán cselekedtél.
29 Volna erőm hozzá, hogy elbánjak veletek, de atyátok Istene a múlt éjjel ezt mondta nekem: Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat!
30 Ha már mindenáron el akartál menni, mivel nagyon kívánkoztál apád házába, miért loptad el a háziistenemet?
31 Jákób erre így felelt Lábánnak: Mert féltem, és azt gondoltam, hogy elveszed tőlem erőszakkal a leányaidat.
32 De akinél megtalálod a háziistenedet, az ne maradjon életben. Hozzátartozóink előtt vizsgáld meg, mi van nálam, és vidd a magadét! Jákób ugyanis nem tudta, hogy Ráhel ellopta azt.
33 Bement tehát Lábán Jákób sátrába, Lea sátrába és a két szolgáló sátrába, de nem találta. Azután kijött Lea sátrából, és Ráhel sátrába ment.
34 Ráhel közben fogta a házibálványt, egy teve nyergébe tette és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta.
35 Ráhel ugyanis ezt mondta az apjának: Ne haragudjék az én uram, hogy nem tudok fölkelni előtte, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatta tehát, de nem találta a házibálványt.
36 Ekkor Jákób haragra lobbant, és pörölni kezdett Lábánnal. Megszólalt Jákób, és azt mondta Lábánnak: Mi a bűnöm és mi a vétkem, hogy üldözőbe vettél?
37 Hiszen fölforgattad minden holmimat! Találtál-e valamit, ami a te házadból való? Tedd ide az én hozzátartozóim és a te hozzátartozóid elé, döntsenek ők kettőnk ügyében!
38 Már húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, nyájad kosait nem ettem meg.
39 Amit a vad széttépett, nem vittem hozzád, magam térítettem meg, tőlem kérted számon; meg azt is, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel.
40 Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, szememet kerülte az álom.
41 Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet.
42 Ha atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelmes Istene velem nem lett volna, akkor most üres kézzel bocsátanál el engem. Isten azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel.
Lábán kibékül Jákóbbal
43 Lábán azt felelte Jákóbnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, a nyáj az én nyájam, minden az enyém, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai ellen vagy fiaik ellen, akiket szültek?!
44 Azért jöjj, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú köztünk!
45 Ekkor fogott Jákób egy követ, és fölállította azt szent oszlopként.
46 Majd ezt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek, csináltak egy kőrakást, és ettek a kőrakásnál.
47 Azután elnevezte azt Lábán Jegar-Száhadútának, Jákób pedig elnevezte Gal-Édnek.
48 Lábán ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Édnek,
49 de Micpának is, mert ezt mondta: Az Úr tartson szemmel bennünket, amikor mi nem látjuk egymást!
50 Ha leányaimmal rosszul bánsz, ha leányaimon kívül még feleségeket veszel, nem fogja ugyan látni senki közülünk, de Isten lesz a tanú köztünk.
A világ szeretete
12 Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért.
13 Írok nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt.
14 Írtam nektek, gyermekek, mert ismeritek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt.
15 Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.
16 Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van.
17 A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
A jó pásztor
10 "Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló;
2 de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
3 Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti.
4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik."
6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik.
7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja.
8 Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk.
9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.
10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."
11 "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.
12 Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket.
13 A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.
14 Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem,
15 ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.
16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.
17 Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem.
18 Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society