Book of Common Prayer
Az ÚR ítélni fog
97 Uralkodik az ÚR! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget!
2 Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza.
3 Tűz jár előtte, és megégeti ellenségeit mindenütt.
4 Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja ezt a föld, és megremeg.
5 Viaszként olvadnak meg a hegyek az ÚR előtt, az egész föld Ura előtt.
6 Az egek hirdetik igazságát, minden nép látja dicsőségét.
7 Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik a bálványokkal dicsekszenek. Az ÚR előtt borul le minden isten.
8 Hallja ezt Sion, és örül, Júda leányai vigadnak ítéleteiden, ó, URam!
9 Mert te vagy, URam, a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek.
10 Ti, akik szeretitek az URat, gyűlöljétek a gonoszságot! Megőrzi ő híveinek életét, kimenti őket a bűnösök kezéből.
11 Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.
12 Örüljetek, ti igazak, az ÚRban, magasztaljátok szent nevét!
A szent Isten
99 Uralkodik az ÚR, reszkessenek a népek! A kerúbokon trónol ő, remegjen a föld!
2 Nagy az ÚR a Sionon, magasan fölötte van minden népnek.
3 Magasztalják nagy és félelmes nevét, mert szent ő!
4 Hatalmas király vagy, szereted a jogosságot. Te állapítod meg, mi a helyes, te szolgáltatsz Jákóbnak jogot és igazságot.
5 Magasztaljátok Istenünket, az URat, boruljatok le lába zsámolya előtt, mert szent ő!
6 Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét segítségül hívták, segítségül hívták az URat, és ő válaszolt nekik.
7 Felhőoszlopból szólt hozzájuk, ők pedig megtartották intelmeit és a nekik adott rendelkezést.
8 URunk, Istenünk, te válaszoltál nekik, megbocsátó Istenük voltál, bár megtoroltad tetteiket.
9 Magasztaljátok Istenünket, az URat, és imádjátok őt szent hegyén, mert szent az ÚR, a mi Istenünk!
Adjunk hálát alkotónknak!
100 Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön!
2 Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!
3 Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.
4 Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!
5 Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.
Isten ítélete igazságot teremt
94 URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva!
2 Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért!
3 URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni?
4 Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők.
5 Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják örökségedet.
6 Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat.
7 Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene.
8 Térjetek észhez, ti ostobák a nép közt! Ti esztelenek, mikor jön meg az eszetek?
9 Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna?
10 Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!
11 Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.
12 Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre,
13 hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját.
14 Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét.
15 Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember.
16 Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
17 Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám.
18 Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem.
19 Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.
20 Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő?
21 Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik.
22 De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám.
23 Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR.
Buzdítás Isten dicséretére
95 Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!
2 Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!
3 Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött.
4 Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.
5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.
6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt!
7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát,
8 ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában,
9 ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet.
10 Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat.
11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!
Jákób elhagyja Lábánt
31 De Jákób meghallotta Lábán fiainak a beszédét, akik ezt mondták: Elvette Jákób mindazt, ami apánké volt, apánkéból szerezte minden gazdagságát.
2 Lábán arcán is látta Jákób, hogy nem olyan hozzá, mint azelőtt.
3 Akkor ezt mondta az Úr Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek!
4 Üzent tehát Jákób és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre, a nyájhoz,
5 és ezt mondta nekik: Látom apátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt, pedig az én atyám Istene volt velem.
6 Ti tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat.
7 De apátok csalt meg engem, és tízszer is megváltoztatta a béremet. Isten azonban nem engedte, hogy kárt okozzon nekem.
8 Ha így szólt: A pettyesek lesznek a béred, az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha pedig így szólt: A csíkos lábúak lesznek a béred, az egész nyáj csíkos lábúakat ellett.
9 Így vette el Isten apátok jószágát, és nekem adta.
10 Mert a nyáj párzása idején álmomban föltekintettem, és azt láttam, hogy a nyájban párzó bakok csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák.
11 Akkor ezt mondta nekem álmomban az Isten angyala: Jákób! És feleltem: Itt vagyok.
12 Azt mondta: Tekints föl, és lásd meg, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled.
13 Én vagyok Bétel Istene, ahol szent oszlopot kentél föl, és fogadalmat tettél nekem. Most készülj, menj el erről a földről, és térj vissza szülőföldedre!
14 Ekkor megszólalt Ráhel és Lea, és ezt mondták neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk apánk házában?
15 Nem számítunk-e idegeneknek? Hiszen eladott bennünket, és a vételárat egészen elköltötte.
16 Különben is a mienk és a fiainké mindaz a gazdagság, amit elvett Isten apánktól. Azért tégy úgy mindent, ahogyan Isten mondta neked!
17 Ekkor Jákób fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre.
18 Elhajtotta minden jószágát és minden szerzeményét, amit szerzett - a Paddan-Arámban szerzett jószágát és vagyonát -, hogy elmenjen apjához, Izsákhoz Kánaán földjére.
19 Amikor Lábán elment a juhait nyírni, Ráhel ellopta apja házibálványát.
20 Így szedte rá Jákób az arám Lábánt: nem mondta meg neki, hogy el akar menni,
21 hanem elment mindenével. Fölkerekedett, és átkelt a folyamon, és Gileád hegysége felé tartott.
Lábán Jákób után megy
22 Lábán csak harmadnap értesült arról, hogy Jákób elment.
23 Akkor maga mellé vette hozzátartozóit, és hét napi járóföldön át üldözte, míg el nem érte a Gileád hegységénél.
24 Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álomban azon az éjszakán, és ezt mondta neki: Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat!
Krisztus parancsolatainak megtartása
2 Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus,
2 mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.
3 És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait.
4 Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság,
5 aki pedig megtartja az ő igéjét, abban igazán teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk.
6 Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.
Régi és új parancsolat
7 Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem egy régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok.
8 Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.
9 Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van.
10 Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató;
11 aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.
18 A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit,
19 és meg nem kérdezték tőlük: "A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?"
20 Szülei pedig így válaszoltak: "Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született,
21 de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról."
22 Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából.
23 Ezért mondták a szülei: "Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg."
24 Odahívták tehát másodszor is a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki: "Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös."
25 Erre ő így válaszolt: "Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok."
26 Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?"
27 Ő így válaszolt: "Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?"
28 Megszidták, és ezt mondták: "Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk.
29 Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való."
30 Az ember így válaszolt nekik: "Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet.
31 Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.
32 Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét.
33 Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni."
34 Erre így feleltek neki: "Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?" És kiközösítették.
A meggyógyított vak hite és a farizeusok vaksága
35 Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel te az Emberfiában?"
36 Ő így válaszolt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?"
37 Jézus így felelt neki: "Látod őt, és aki veled beszél, ő az."
38 Erre az ember így szólt: "Hiszek, Uram." És leborulva imádta őt.
39 Jézus pedig ezt mondta: "Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek."
40 Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: "Talán mi is vakok vagyunk?"
41 Jézus ezt mondta nekik: "Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society