Book of Common Prayer
Isten szövetsége Dávid házával
89 Az ezráhi Étán tanítókölteménye.
2 URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.
3 Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.
4 Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
5 Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.)
6 Az egek magasztalják csodáidat, URam, hűségedet a szentek gyülekezetében.
7 Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az ÚRral? Ki hasonló az ÚRhoz az istenfiak között?
8 Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.
9 URam, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged!
10 Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket.
11 Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.
12 Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.
13 Te teremtettél északot és délt, a Tábor és a Hermón nevednek ujjong.
14 Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges.
15 Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted.
16 Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, URam!
17 Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket,
18 mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk,
19 mert az ÚRtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.
Ígéret Dávid házának
20 Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.
21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
22 Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt.
23 Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember.
24 Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit.
25 Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma.
26 Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra.
27 Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!
28 Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között.
29 Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele.
30 Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég.
31 Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint,
32 ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat,
33 akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért.
34 De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok.
35 Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött.
36 Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak:
37 Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz, mint a nap,
38 megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.)
Könyörgés szabadításért
39 Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá.
40 Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját.
41 Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted.
42 Fosztogatja minden arra járó, csúffá lett szomszédai előtt.
43 Fölemelted támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek.
44 Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban.
45 Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted.
46 Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el őt. (Szela.)
47 Miért rejtőzöl el oly soká, URam, miért lángol haragod, mint a tűz?
48 Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert!
49 Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.)
50 Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?
51 Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől!
52 Mert gyaláznak ellenségeid, URam, gyalázzák fölkented lába nyomát.
53 Áldott legyen az ÚR mindörökké! Ámen, ámen!
30 Amikor Ráhel látta, hogy ő nem tud szülni Jákóbnak, féltékeny lett Ráhel a nénjére, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!
2 Jákób haragra gerjedt Ráhel ellen, és így szólt: Talán Isten vagyok én, aki megtagadja tőled a méh gyümölcsét?
3 Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a szolgálóm, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam.
4 Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóját, Jákób pedig bement ahhoz.
5 Bilha teherbe esett, és fiút szült Jákóbnak.
6 Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak.
7 Megint teherbe esett Bilha, Ráhel szolgálója, és másik fiút szült Jákóbnak.
8 Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben, amikor a nénémmel küzdöttem, és győztem is! Ezért nevezte el őt Naftálinak.
9 Amikor látta Lea, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóját, Zilpát, és feleségül adta Jákóbhoz.
10 És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákóbnak.
11 Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak.
12 Zilpa, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákóbnak.
13 Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok! Ezért nevezte el őt Ásérnak.
14 Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából!
15 Ő pedig azt felelte neki: Talán kevesled, hogy elvetted a férjemet, a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért!
16 Amikor Jákób megjött este a mezőről, Lea eléje ment, és ezt mondta: Énhozzám jöjj be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján. És vele hált azon az éjszakán.
17 Isten pedig meghallgatta Leát, aki teherbe esett, és ötödik fiút szült Jákóbnak.
18 Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét, hogy szolgálómat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak.
19 Megint teherbe esett Lea, és hatodik fiút szült Jákóbnak.
20 És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten szép ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért nevezte el őt Zebulonnak.
21 Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.
22 Megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét.
23 Teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat!
24 Elnevezte Józsefnek, és ezt mondta: Adjon nekem az Úr még másik fiút is!
Az élet igéjének szemtanúi
1 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről.
2 Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk.
3 Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4 Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.
A világosságban való járás és a bűnbocsánat
5 Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot.
7 Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.
9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.
10 Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje.
A vakon született ember meggyógyítása szombaton
9 Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert.
2 Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?"
3 Jézus így válaszolt: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.
4 Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.
5 Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok."
6 Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire,
7 majd így szólt hozzá: "Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában" - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.
8 A szomszédok pedig, és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: "Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?"
9 Egyesek azt mondták, hogy ez az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: "Én vagyok az."
10 Erre ezt kérdezték tőle: "Akkor hogyan nyílt meg a szemed?"
11 Ő így válaszolt: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok."
12 Megkérdezték tőle: "Hol van ő?" "Nem tudom" - felelte.
A meggyógyított vak kihallgatása és kiközösítése
13 Ezt a nemrég még vak embert a farizeusok elé vezették.
14 Az a nap pedig, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta a szemét, szombat volt.
15 Ekkor a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: "Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok."
16 Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: "Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot." Mások így szóltak: "Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?" És meghasonlás támadt köztük.
17 Ezért ismét a vakhoz fordultak: "Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?" Ő azt mondta, hogy próféta.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society