Book of Common Prayer
97 Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem.
98 Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké.
99 Minden tanítómnál okosabb lettem, mert intelmeiden elmélkedem.
100 Értelmesebb vagyok a véneknél, mert megfogadtam utasításaidat.
101 Nem lépek lábammal semmilyen rossz útra, hogy megtarthassam igédet.
102 Döntéseidtől nem tértem el, mert te tanítottál azokra.
103 Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz.
104 Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt.
105 Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.
106 Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet.
107 Nagy nyomorúságba jutottam, tartsd meg életemet ígéreted szerint, URam!
108 Önként vállalt fogadalmaimat fogadd kegyesen, URam, és taníts engem döntéseidre!
109 Életem folyton veszélyben van, törvényedről mégsem feledkezem meg.
110 Csapdát készítettek nekem a bűnösök, utasításaidtól mégsem tértem el.
111 Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet.
112 Szívből törekszem rendelkezéseid teljesítésére, ennek örök jutalma van.
113 Gyűlölöm a kétszínűséget, de szeretem törvényedet.
114 Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem.
115 Távozzatok tőlem, ti gonosztevők! Én megfogadom, Istenem, parancsolataidat.
116 Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet!
117 Erősíts engem, hogy megszabaduljak, és mindig törődni fogok rendelkezéseiddel.
118 Elveted mindazokat, akik eltérnek rendelkezéseidtől, mert ármánykodásuk galád.
119 Salaknak tartod a föld minden bűnösét, ezért szeretem intelmeidet.
120 Megborzadt a testem, mert rettegek tőled, félek ítéleteidtől.
Isteni intelmek
81 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Ászáfé.
2 Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt!
3 Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot!
4 Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján!
5 Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye.
6 Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam:
7 Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól.
8 Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.)
9 Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel!
10 Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj!
11 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!
12 De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem.
13 Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.
14 Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!
15 Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem.
16 Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana.
17 A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.
Isten megítéli a gonosz bírákat
82 Ászáf zsoltára. Isten ott áll az isteni közösségben, ítéletet tart az istenek fölött:
2 Meddig ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek?! (Szela.)
3 Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és szűkölködőnek!
4 Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből!
5 Nem tudnak és nem értenek semmit, sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak.
6 Azt mondtam ugyan, istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan,
7 mégis meg fogtok halni, mint a közemberek, és elhullotok, mint bármelyik főember.
8 Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged!
Jákób csalással szerzi meg az apai áldást
27 Amikor Izsák megöregedett, és annyira meghomályosodott a szeme, hogy nem látott, behívta a nagyobbik fiát, Ézsaut, és így szólt hozzá: Fiam! Az felelt neki: Itt vagyok.
2 Izsák ezt mondta: Lásd, én megöregedtem, nem tudom halálom napját.
3 Most hát fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és lőj nekem valami vadat!
4 Azután készíts nekem jó falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok!
5 Rebeka azonban hallgatózott, amikor Izsák a fiával, Ézsauval beszélt. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat lőjön, és elhozza,
6 Rebeka ezt mondta fiának, Jákóbnak: Hallottam, hogy apád a bátyáddal, Ézsauval beszélt, és ezt mondta:
7 Hozz nekem vadat, és készíts jó falatokat, hogy egyem, és megáldjalak az Úr színe előtt, mielőtt meghalok.
8 Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit én parancsolok neked.
9 Menj el a nyájhoz, és hozz onnan két kecskegidát a javából, hadd készítsek abból apádnak jó falatokat, ahogyan ő szereti.
10 Azután vidd be apádnak, hogy egyék, és téged áldjon meg, mielőtt meghal!
11 De Jákób ezt mondta anyjának, Rebekának: Igen, de Ézsau bátyám szőrös ember, én pedig simabőrű vagyok.
12 Hátha megtapogat az apám, és akkor azt hiszi, hogy csúfot űzök belőle, és így átkot szerzek magamnak, nem áldást.
13 De azt mondta neki az anyja: Engem sújtson az az átok, fiam, te csak hallgass a szavamra, menj, és hozd, amit mondtam!
14 Elment tehát, elhozta a gidákat, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a jó falatokat, ahogyan az apja szerette.
15 Akkor fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a legszebb ruháját, amely nála volt otthon, és felöltöztette Jákóbot, a kisebbik fiát.
16 A kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát.
17 Azután kezébe adta fiának, Jákóbnak a jó falatokat és a kenyeret, amit készített.
18 Akkor Jákób bement az apjához, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy te, fiam?
19 Jákób ezt felelte apjának: Én vagyok Ézsau, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem, ahogyan mondtad nekem. Kelj hát fel, ülj fel, és egyél a vadpecsenyéből, azután áldj meg engem!
20 Izsák azt kérdezte a fiától: Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam? Ő pedig így felelt: Mert Istened, az Úr elém hozta.
21 Akkor ezt mondta Izsák Jákóbnak: Gyere közelebb, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy csakugyan te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem?
22 Jákób közelebb ment apjához, Izsákhoz, aki megtapogatta, és ezt mondta: A hang Jákób hangja, de a kéz Ézsau keze.
23 Nem ismerte meg őt, mivel szőrös volt a keze, mint bátyjának, Ézsaunak a keze, ezért áldotta meg őt.
24 De megkérdezte: Te vagy az, fiam, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok.
25 Akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből, hogy utána megáldjalak téged. Odavitte neki, és evett. Bort is vitt neki, és ivott.
26 Akkor ezt mondta neki az apja, Izsák: Gyere közelebb, és csókolj meg fiam!
27 Odament és megcsókolta őt. Amikor megérezte ruhájának az illatát, megáldotta őt, és ezt mondta: Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott az Úr.
28 Adjon neked az Isten égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot.
29 Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le előtted! Légy parancsolója testvéreidnek, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz, aki átkoz, áldott, aki téged áld!
Az okos istentisztelet
12 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek;
2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
A kegyelmi ajándékok sokfélesége és a gyülekezet egysége
3 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.
4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata,
5 úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.
6 Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk,
7 ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban,
8 a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.
Jézus a világ világossága
12 Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
13 A farizeusok ekkor ezt mondták neki: "Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz."
14 Jézus így válaszolt nekik: "Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek.
15 Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett.
16 De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem.
17 Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz.
18 Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem."
19 Erre megkérdezték tőle: "Hol van a te Atyád?" Jézus így válaszolt: "Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek."
20 Mindezeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society