Book of Common Prayer
Isten a világ Ura
75 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
2 Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.
3 Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.
4 Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)
5 A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!
6 Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!
7 Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,
8 hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.
9 Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.
10 Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének.
11 A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!
Az ÚR a Sion szabadítója
76 A karmesternek: Húros hangszerre. Ászáf zsoltáréneke.
2 Ismerik Istent Júdában, nagy az ő neve Izráelben.
3 Sálémba került a sátra, lakóhelye a Sionra.
4 Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsot, a kardot, a harci eszközöket. (Szela.)
5 Ragyogó vagy te, hatalmasabb a hegyeknél, ahol zsákmányt ejtenek.
6 Kifosztottak lettek az elbizakodottak, álomba merültek, elvesztették erejüket a harcosok.
7 Dorgálásodtól, Jákób Istene, mozdulni sem tud a kocsi és a ló.
8 Félelmes vagy te, ki állhat meg előtted, amikor haragszol?
9 Ha ítéletet hirdetsz a mennyben, félni fog a föld, és elcsendesül.
10 Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön az alázatosaknak. (Szela.)
11 Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is megfékezed.
12 Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte vagytok! Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek,
13 aki megtöri a fejedelmek büszkeségét, és félelmet kelt a föld királyaiban!
A jó pásztor
23 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.
Békesség Istennél
27 Dávidé. Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?
2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
4 Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.
5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak.
7 Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!
9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
10 Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.
11 Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!
12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.
13 De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.
14 Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!
Ábrahám szolgája Betúél házában
28 Ezután elszaladt a leány, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt.
29 Rebekának pedig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz.
30 Amikor látta a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és meghallotta húgának, Rebekának a beszédét, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember, akkor odament ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál,
31 és így szólt: Jöjj be, áldott embere az Úrnak, mit állsz idekint? Én már elkészítettem a házat és a tevék helyét is.
32 A férfi bement a házba, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is.
33 Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj!
34 Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok.
35 Az Úr igen megáldotta az én uramat, és meggazdagodott. Adott neki juhokat, szarvasmarhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálókat, tevéket és szamarakat.
36 Uramnak a felesége, Sára, öregkorában szült fiút az én uramnak, aki neki adta mindenét.
37 Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom,
38 hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak!
49 Most azért, ha meg akarjátok mutatni, hogy szeretitek uramat, és hűek vagytok hozzá, mondjátok meg ezt nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert aszerint fordulok jobbra vagy balra!
Rebeka feleségül megy Izsákhoz
50 Lábán és Betúél így válaszolt: Az Úrtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót.
51 Itt van Rebeka, vidd, és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az Úr.
Senki el ne távolodjék Isten kegyelmétől
12 Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg,
13 és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon.
14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.
15 Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.
16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát.
17 Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste.
18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez
19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk.
20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: "Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!"
21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: "Félelem fogott el, és remegés."
22 Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez;
23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez;
24 az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére.
25 Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk.
26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: "Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is."
27 A "még egyszer" pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.
28 Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.
29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz.
Jézus nyilvánosan tanít a templomban
14 Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett.
15 Csodálkoztak a zsidók ezen, és ezt kérdezték: "Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?"
16 Jézus erre így válaszolt nekik: "Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem.
17 Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.
18 Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, abban nincs hamisság.
19 Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni?"
20 A sokaság erre ezt mondta: "Ördög van benned: ki akar téged megölni?"
21 Jézus így válaszolt nekik: "Egyetlen dolgot vittem véghez, és mindnyájan megütköztök rajta.
22 Minthogy a körülmetélkedést Mózes rendelte el nektek - nem mintha Mózestől volna, hanem az atyáktól van -, és szombaton is körülmetélitek az embert.
23 Ha körülmetélitek az embert szombaton, hogy ne sértsék meg Mózes törvényét, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton?
24 Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet."
25 A jeruzsálemiek közül ekkor így szóltak némelyek: "Vajon nem ő az, akit meg akarnak ölni?
26 És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Talán bizony felismerték a vezetők, hogy ő a Krisztus?
27 Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való."
28 Amikor Jézus a templomban tanított, hangosan kiáltva szólt: "Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok; de én mégsem önmagamtól jöttem, hanem az, aki engem elküldött, igaz, ti őt nem ismeritek.
29 Én ismerem őt, hiszen tőle származom, és ő küldött el engem."
30 El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.
Jézus az élő vizet ígéri
31 A sokaságból sokan hittek benne, és ezt mondták: "A Krisztus, amikor eljön, tesz-e több jelt, mint amennyit ez tett?"
32 Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogja róla, és szolgákat küldtek a főpapok és a farizeusok, hogy fogják el őt.
33 Jézus ekkor így szólt: "Még egy kis ideig veletek vagyok, de elmegyek ahhoz, aki elküldött engem.
34 Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek."
35 A zsidók erre így beszéltek egymás között: "Hova akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani?
36 Miféle beszéd ez: Kerestek majd engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?"
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society