Book of Common Prayer
Könyörgés segítségért(A)
70 A karmesternek: Dávidé, emlékeztetőül.
2 Istenem, ments meg engem, URam, siess segítségemre!
3 Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek!
4 Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam!
5 Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten!
6 De én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!
Öregember könyörgése
71 Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha!
2 Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg!
3 Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram.
4 Istenem, ments meg a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából!
5 Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta.
6 Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.
7 Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam.
8 Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap.
9 Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!
10 Mert ellenségeim azt mondják rólam, akik életemre törnek, így tanácskoznak:
11 Elhagyta őt Isten, üldözzétek, fogjátok meg, mert nincs, aki megmentse!
12 Ó Isten, ne légy távol tőlem, Istenem, siess segítségemre!
13 Megszégyenülve vesszenek el, akik ellenem támadnak! Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek!
14 Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged.
15 Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket.
16 Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.
17 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat.
18 Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.
19 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem?
20 Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.
21 Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.
22 Én is magasztallak hárfával, hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje!
23 Ujjong az ajkam, ha tenéked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál.
24 Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.
Kesergés a templom pusztulása miatt
74 Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen?
2 Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a néptörzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál!
3 Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt!
4 Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket.
5 Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra.
6 Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal.
7 Lángba borították szent helyedet, porig alázták neved hajlékát.
8 Igázzuk le őket egészen! - mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát.
9 Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még?
10 Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség?
11 Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük!
12 De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön.
13 Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét.
14 Te zúztad szét a Leviátán fejeit, és a puszta népének adtad eledelül.
15 Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat.
16 Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat s a napot.
17 Te szabtad meg a föld minden határát, te alkottál nyarat és telet.
18 Erre emlékezz, URam, mert ellenség gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet.
19 Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, nyomorultjaid életéről ne feledkezz el végképp!
20 Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország legeldugottabb helyei is!
21 Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet a nyomorult és a szegény!
22 Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen!
23 Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását!
Sára halála és temetése
23 Sára százhuszonhét esztendeig élt, ennyi volt Sára életkora.
2 Amikor meghalt Sára Kánaán földjén Kirjat-Arbában, azaz Hebrónban, Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja, és elsirassa őt.
3 Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől, és így szólt a hettitákhoz:
4 Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat.
5 A hettiták ezt felelték Ábrahámnak:
6 Hallgass meg bennünket, urunk! Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat.
7 Ekkor fölkelt Ábrahám, meghajolt a föld tulajdonosai, a hettiták előtt,
8 és így szólt hozzájuk: Ha igazán azt akarjátok, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg engem, és bírjátok rá Efrónt, Cóhar fiát,
9 hogy adja nekem a makpélai barlangját, amely a szántóföldje végén van! Teljes értékéért adja el, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek!
10 Efrón is ott ült a hettiták között. Ez a hettita Efrón így szólt Ábrahámhoz a hettitáknak és mindazoknak a füle hallatára, akik a város kapujában összejöttek:
11 Nem, uram! Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal együtt. Népem fiainak a szeme láttára adom azt neked. Temesd el halottadat!
12 Ábrahám meghajolt a föld tulajdonosai előtt,
13 és így szólt Efrónhoz a föld tulajdonosainak a füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát, fogadd el tőlem, azután oda temetem halottamat.
14 De Efrón így felelt Ábrahámnak:
15 Hallgass rám, uram! Négyszáz ezüstsekelt ér ez a föld! Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat!
16 Ábrahám engedett Efrónnak, és kimért Ábrahám Efrónnak annyi ezüstöt, amennyit mondott a hettiták füle hallatára, a kereskedelmi forgalomban használt négyszáz ezüstsekelt.
17 Így ment át Efrón makpélai szántóföldje, amely Mamréval szemben van, a szántóföld a barlanggal együtt, és minden fa a szántóföld egész határán körös-körül
18 Ábrahám birtokába, a hettitáknak és mindazoknak a szeme láttára, akik a város kapujában összejöttek.
19 Azután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában, Mamréval szemben. Ez ma Hebrón, Kánaán földjén.
20 Így került Ábrahám birtokába sírhelyül a hettitáknak ez a szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt.
32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról.
33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be,
34 tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg.
35 Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük.
36 Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is.
37 Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok,
38 akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban.
39 És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret,
40 mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.
Jézus a hit szerzője és beteljesítője
12 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.
2 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.
A tanítványok zúgolódása és Péter vallástétele(A)
60 Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?"
61 Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket?
62 Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?
63 A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.
64 De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek." Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.
65 És így folytatta: "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya."
66 Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.
67 Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?"
68 Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.
69 És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje."
70 Jézus így válaszolt nekik: "Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög."
71 Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta ezt, mert ez akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society