Book of Common Prayer
Elhagyott beteg könyörgése
41 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr.
3 Az Úr megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének.
4 Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik.
5 Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!
6 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve?
7 Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.
8 Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam:
9 Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik!
10 Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.
11 De te, Uram, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik!
12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem,
13 engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre.
14 Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen.
Isten megbünteti a bűnöst
52 A karmesternek: Dávid tanítókölteménye,
2 abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahimelek házába érkezett.
3 Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad!
4 Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva.
5 A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)
6 Szeretsz bántó szavakat mondani, álnok a nyelved.
7 Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)
8 Látják ezt az igazak és félnek, rajta meg nevetni fognak.
9 Ez az az ember - mondják -, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és a megrontásban volt erős.
10 De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.
11 Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.
A megalázott nép könyörgése
44 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.
2 Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben.
3 Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted.
4 Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.
5 Te vagy királyom, ó Isten! Parancsodra megszabadul Jákób.
6 Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat.
7 Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem.
8 Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg.
9 Istent dicsérjük minden nap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.)
10 Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel.
11 Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket.
12 Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé.
13 Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte.
14 Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk.
15 Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek.
16 Minden nap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat
17 a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt.
18 Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
19 Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről.
20 Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk.
21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket,
22 nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait.
23 Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek.
24 Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp!
25 Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket?
26 Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földöz tapadt.
27 Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!
A sziddím-völgyi csata
14 Történt pedig Amráfelnak, Sineár királyának, Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernak, Élám királyának és Tidálnak, Góim királyának az idejében,
2 hogy ezek háborút indítottak Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya ellen.
3 Mindezek a Sziddím-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van.
4 Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak.
5 Ezért a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorláómer a vele tartó királyokkal, és megverték a refáiakat Asterót-Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban
6 és a hóriakat a maguk hegyén, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van.
7 Azután megfordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, leverték az amálékiak egész mezejét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak.
8 Kivonult tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya is, és a Sziddím-völgyben csatarendbe álltak
9 Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Góim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával szemben: négy király öt ellen.
10 A Sziddím-völgy tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, beleestek azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak.
11 Elvitték Sodoma és Gomora minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak.
12 Elvitték Lótot is, Abrám testvérének a fiát, jószágával együtt, és elvonultak. Ő akkor Sodomában lakott.
13 De jött egy menekült, és hírt hozott a héber Abrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól és Ánér testvérének a tölgyesében lakott. Ők meg Abrám szövetségesei voltak.
14 Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket.
15 Éjszaka azután csapatokra oszoltak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte, és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van.
16 Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is.
17 Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe.
Ábrahám és Melkisédek
18 Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt,
19 megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Abrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta!
20 És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből.
21 Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak!
22 De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az Úrra, a Felséges Istenre, a menny és a föld alkotójára,
23 hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot.
24 Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.
Krisztus új szövetség közbenjárója
8 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben;
2 annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember.
3 Mert minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul.
4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat.
5 Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: "Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked."
6 Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.
7 Mert ha az első hibátlan lett volna, nem lett volna helye egy másodiknak.
8 Mert hibáztatja őket, amikor így szól: "Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával;
9 nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, így szól az Úr.
10 De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek.
11 Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt.
12 Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé."
13 Amikor az újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.
Jézus újra Galileában
43 Két nap múlva pedig elment onnan Galileába,
44 bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában.
45 Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.
Jézus meggyógyítja a kapernaumi királyi tisztviselő gyermekét(A)
46 Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia.
47 Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.
48 Erre Jézus ezt mondta neki: "Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek."
49 A királyi tisztviselő újra kérte őt: "Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem."
50 Jézus erre így válaszolt: "Menj el, a te fiad él." Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.
51 Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él.
52 Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki, hogy tegnap délután egy órakor hagyta el a láz.
53 Megállapította tehát az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki Jézus: "A te fiad él." És hitt ő, valamint egész háza népe.
54 Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society