Book of Common Prayer
Az ÚR örökké uralkodik
93 Uralkodik az ÚR! Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog.
2 Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te.
3 Zúgnak a folyamok, URam, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok.
4 A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az ÚR a magasságban.
5 Amit megmondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó, URam, időtlen időkig!
Az ÚR az egész föld királya(A)
96 Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld!
2 Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap!
3 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!
4 Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél.
5 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója.
6 Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében.
7 Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát!
8 Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba!
9 Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld!
10 Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.
11 Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel!
12 Ujjongjon a mező, és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind
13 az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.
Isten megsegíti övéit
34 Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abímeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.
2 Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.
3 Az Úrral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.
4 Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!
5 Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.
6 Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.
7 Kiáltott a nyomorult; az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította.
8 Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.
9 Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.
10 Féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők.
11 Az oroszlánok is sínylődnek, és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.
12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az Úr félelmére.
13 Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni?
14 Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!
15 Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt!
16 Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat.
17 Az Úr a gonosztevők ellen fordul, emléküket is kiirtja a földről.
18 Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból.
19 Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.
20 Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.
21 Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.
22 Halálos veszedelem éri utol a bűnöst, megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat.
23 Az Úr megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül.
Sámuel születése
1 Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, akinek Elkána volt a neve; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elíhú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt.
2 Két felesége volt; egyiknek a neve Anna, másiknak a neve Peninná volt. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem voltak gyermekei.
7 Így történt ez évről évre, valahányszor fölment az Úr házába, így bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit.
8 Akkor ezt mondta neki a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?
9 Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Silóban. Éli pap meg ott ült egy széken az Úr templomának az ajtófélfájánál.
10 Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt.
11 Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét!
12 Mivel hosszasan imádkozott az Úr színe előtt, Éli figyelte az asszony száját.
13 Anna magában beszélt, csak ajka mozgott, de hangja nem hallatszott. Ezért Éli azt gondolta, hogy részeg,
14 és ezt mondta neki: Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki mámorodból!
15 Anna azonban így válaszolt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki az Úr előtt.
16 Ne tartsd szolgálólányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig.
17 Éli így válaszolt: Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle!
18 Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálólányodra! Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca.
19 Másnap reggel fölkeltek, imádkoztak az Úr előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába. Amikor aztán Elkána a feleségével, Annával hált, az Úrnak gondja volt rá.
20 Egy idő múlva Anna teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Sámuelnek, mert ezt mondta: Az Úrtól kértem őt.
21 És mikor fölment az az ember, Elkána, egész háza népével, hogy bemutassa az Úrnak az évenkénti áldozatot, és teljesítse fogadalmát,
22 Anna nem ment el, hanem ezt mondta férjének: Majd az elválasztása után viszem el a gyermeket, hogy megjelenjék az Úr előtt, és végleg ott maradjon.
23 A férje, Elkána ezt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod. Maradj itthon, amíg elválasztod. Csak az Úr tartsa meg ígéretét! Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta.
24 Miután elválasztotta, elvitte magával, és vele együtt vitt egy hároméves bikát, egy véka lisztet, meg egy tömlő bort, és bevitte az Úr házába, Silóba. A gyermek még kicsiny volt.
25 Akkor levágták a bikát, a gyermeket pedig bevitték Élihez.
26 Az asszony ezt mondta: Kérlek, uram! A te életedre esküszöm, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted és imádkozott az Úrhoz.
27 Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle.
28 Én viszont felajánlom az Úrnak. Legyen egész életére felajánlva az Úrnak! És ott imádták az Urat.
Krisztus mindeneket megbékéltetett testében
9 Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén,
10 hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében.
11 Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre.
12 Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.
13 Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába,
14 akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.
15 Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül.
16 Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.
17 Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.
18 Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.
19 Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék,
20 és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.
22 Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;"
24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."
25 Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,
28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:
29 "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,
30 mert meglátták szemeim üdvösségedet,
31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,
32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek."
33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,
34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak,
35 - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata."
36 Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Ásér törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,
37 és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
38 Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.
40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society