Book of Common Prayer
145 Teljes szívből kiáltok hozzád: Hallgass meg, URam! És én megfogadom rendelkezéseidet.
146 Hozzád kiáltok: Szabadíts meg! És én megtartom intelmeidet.
147 Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, igédben reménykedem.
148 Ébren van szemem az éjszakai őrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden.
149 Hallgasd meg szavamat kegyelmesen! URam, döntéseiddel éltess engem!
150 Közel vannak hozzám, akik galádul üldöznek, törvényedtől viszont eltávolodtak.
151 De te is közel vagy, URam, és minden parancsolatod maradandó.
152 Régóta ismerem intelmeidet, örökre megállapítottad azokat.
153 Lásd meg nyomorúságomat, és szabadíts meg, mert nem felejtettem el törvényedet.
154 Pereld peremet, és válts meg, ígéreted szerint tartsd meg életemet!
155 Távol van a bűnösöktől a segítség, mert nem törődnek rendelkezéseiddel.
156 Nagy a te irgalmad, URam, döntéseiddel éltess engem!
157 Sokan vannak üldözőim és ellenségeim, intelmeidtől mégsem fordultam el.
158 Láttam a hűtleneket, és megundorodtam, mert nem tartották meg beszédedet.
159 Lásd, mennyire szeretem utasításaidat! URam, tartsd meg életemet kegyelmesen!
160 Igéd tartalma maradandó, és minden igaz döntésed örökre szól.
161 Fejedelmek üldöznek ok nélkül, de szívemet csak igéd rettentheti meg.
162 Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál.
163 A hazugságot gyűlölöm, utálom, törvényedet azonban szeretem.
164 Naponta hétszer dicsérlek téged igazságos döntéseidért.
165 Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.
166 Segítségedben reménykedem, URam, és teljesítem parancsolataidat.
167 Megtartja lelkem intelmeidet, mert nagyon szeretem azokat.
168 Megtartom utasításaidat és intelmeidet, hiszen minden utamat ismered.
169 URam, hadd szálljon hozzád esedezésem, tégy értelmessé igéddel!
170 Jusson színed elé könyörgésem, ígéreted szerint ments meg engem!
171 Áradjon ajkamról a dicséret, mert megtanítasz rendelkezéseidre.
172 Válaszoljon beszédedre nyelvem, mert minden parancsolatod igaz.
173 Kezed legyen segítségemre, mert utasításaidat választottam.
174 Szabadításodra vágyom, URam, törvényedben gyönyörködöm.
175 Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és döntéseiddel segíts engem!
176 Bolyongok, mint az eltévedt juh. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg parancsolataidról.
Az istenfélők házán áldás van
128 Zarándokének. Boldog mindenki, aki az URat féli, és az ő útjain jár.
2 Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod.
3 Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték.
4 Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az URat.
5 Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át,
6 és megláthasd unokáidat is! Békesség legyen Izráelben!
Sion ellenségei megszégyenülnek
129 Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom óta - vallja meg ezt Izráel! -
2 sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem.
3 Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak.
4 De igazságos az ÚR: elvágta a bűnösök kötelét.
5 Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind.
6 Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék.
7 Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő.
8 Nem mondják az arra járók: Legyen rajtatok az ÚR áldása, áldunk benneteket az ÚR nevében!
Kiáltás a mélységből
130 Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, URam!
2 Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra!
3 Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor?
4 De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.
5 Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.
6 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.
7 Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani.
8 Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.
Ruth kalászt szed Boáz szántóföldjén
2 Volt Naominak a férje után egy rokona, név szerint Boáz, egy jómódú ember az Elimelek nemzetségéből.
2 Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom!
3 El is ment, és kiérve a mezőre, szedegetett az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből származó Boáz szántóföldje volt az.
Boáz szeretettel bánik Ruthtal
4 Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az Úr legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az Úr!
5 Majd ezt mondta Boáz annak a legénynek, aki az aratók felügyelője volt: Ki ez a fiatalasszony?
6 A legény, az aratók felügyelője ezt felelte: Az a móábi fiatalasszony ő, aki Naomival jött meg Móáb mezejéről.
7 Azt kérte, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset.
8 Ekkor azt mondta Boáz Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak a szolgáim nyomában!
9 Legyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj utánuk! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne nyúljanak hozzád, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek.
10 Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Boáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok?
11 Boáz így válaszolt neki: Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél.
12 Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.
13 Az asszony pedig ezt mondta: Milyen jóindulatú vagy hozzám, uram, hiszen megvigasztaltál engem, és szívesen beszéltél szolgálóddal, pedig én még a szolgálód sem vagyok.
Pál könnyhullatással írt levele
23 Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba.
24 Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.
2 Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.
2 Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok?
3 Azért is írtam levélben erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
4 Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.
Pál megszomorítójának bűnbánata
5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem - hogy ne túlozzak - részben titeket mindnyájatokat is.
6 Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá.
7 Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet.
8 Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
9 Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e.
10 Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán.
11 Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.
Pál Tróászban és Macedóniában
12 Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem,
13 nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába.
14 De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.
15 Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között:
16 ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?
17 Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által.
21 "Hallottátok, hogy megmondtatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.
22 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére.
23 Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened,
24 hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat.
25 Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj.
26 Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society