Book of Common Prayer
Isten fiaié a legszebb örökség
16 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!
2 Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.
3 A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.
4 Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.
5 Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.
6 Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
7 Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
8 Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
9 Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.
10 Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
11 Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.
Könyörgés szabadításért
17 Dávid imádsága. Uram, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd.
2 Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot.
3 Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél, nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon.
4 Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától.
5 Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim.
6 Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!
7 Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől.
8 Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába
9 a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak.
10 Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél.
11 Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek.
12 Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán és a rejtekében lapuló oroszlánkölyök.
13 Lépj elő, Uram! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől!
14 Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, Uram, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre!
15 Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.
Az igaz ember szenvedése és szabadulása
22 A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!
3 Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.
4 Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.
5 Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket.
6 Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.
7 De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.
8 Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:
9 Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!
10 Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin.
11 Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.
12 Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!
13 Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.
14 Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán.
15 Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.
16 Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.
17 Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.
18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.
19 Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.
20 Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!
21 Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!
22 Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat!
23 Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben.
24 Kik az Urat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind!
25 Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja.
26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt.
27 Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor!
28 A föld határáig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép.
29 Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken.
30 Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani.
31 Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.
32 Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.
8 Bizony, elbukik Jeruzsálem, és elesik Júda, mert nyelvükkel és tetteikkel az Úr ellen fordulnak, és dicsőségével szemben engedetlenek.
9 Személyválogatásuk ellenük szól, vétkeiket Sodoma módjára hirdetik, nem titkolják. Jaj, nekik, mert maguknak okoznak bajt!
10 Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét eszik.
11 Jaj a gonosznak! Rossz dolga lesz, mert keze munkája szerint bánnak vele.
12 Ó, népem! Gyermekek sanyargatnak, asszonyok uralkodnak rajtad! Ó, népem! Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged!
13 Előlép perelni az Úr, készen áll, hogy ítélkezzék népe fölött.
14 Törvényt tart az Úr népe vénei és vezérei fölött: Letaroltátok a szőlőt, szegényektől rabolt holmi van a házatokban!
15 Hogy meritek összezúzni népemet, összetörni a nyomorultakat?! - Az Úrnak, a Seregek Urának szava ez.
Intés megszentelődésre
4 Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek - s amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre.
2 Hiszen tudjátok: milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében.
3 Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól,
4 hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével,
5 nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent;
6 és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla.
7 Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.
8 Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok árasztja.
Intés a csendes munkára
9 A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre;
10 és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben,
11 és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek.
12 A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.
Krisztus Dávidnak Fia és Ura(A)
41 Ő azonban megkérdezte tőlük: "Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus a Dávid Fia?
42 Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől,
43 amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet.
44 Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?"
Az írástudók nagyravágyása és kapzsisága(B)
45 Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz:
46 "Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon;
47 akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet."
Az özvegyasszony két fillére(C)
21 Amikor feltekintett, látta, hogyan dobják a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe.
2 Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba,
3 és így szólt: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.
4 Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society