Book of Common Prayer
Ártatlan ember imádsága
26 Dávidé. Uram, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az Úrban bíztam ingadozás nélkül!
2 Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet!
3 Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek.
4 Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt.
5 Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé.
6 Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, Uram,
7 hangos hálaéneket zengve, felsorolva sok csodatettedet.
8 Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét.
9 Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal együtt,
10 akiknek a keze tele van gyalázattal, jobbjuk megvesztegetéssel.
11 Hiszen én feddhetetlenül élek, válts meg, és könyörülj rajtam!
12 Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben.
Isten meghallgat
28 Dávidé. Téged hívlak, Uram, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz.
2 Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve szent templomod felé.
3 Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé, akik békésen beszélnek embertársaikkal, de rossz szándék van a szívükben.
4 Fizess meg nekik tetteik szerint, gonosz cselekedeteik szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nekik, torold meg rajtuk, amit elkövettek!
5 Mivel nem figyelnek az Úr tetteire, sem kezének munkájára, lerombolja, nem építi őket.
6 Áldott az Úr, mert meghallgatta esedező hangomat.
7 Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.
8 Az Úr az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje.
9 Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!
Isten az élet forrása
36 A karmesternek: Az Úr szolgájáé, Dávidé.
2 A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem,
3 sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.
4 Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni.
5 Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat.
6 Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig.
7 Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Uram.
8 Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
9 Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.
10 Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.
11 Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez.
12 Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!
13 Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.
Vívódó lélek panasza
39 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
2 Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém.
3 Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult.
4 Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem:
5 Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!
6 Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Szela.)
7 Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni.
8 Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!
9 Ments meg az ellenem vétőktől, ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak!
10 Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz.
11 Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed alatt!
12 A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. (Szela.)
13 Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm.
14 Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
15 Azután leeresztette őket kötélen az ablakon át - háza ugyanis a vár falánál volt, és így a várfalnál lakott -,
16 és ezt mondta nekik: Menjetek a hegyekbe, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és rejtőzködjetek ott három napig, amíg az üldözők vissza nem térnek. Azután menjetek utatokra!
17 A férfiak ezt mondták neki: Nem fogjuk megszegni azt az esküt, amelyet neked tettünk.
18 Ezért amikor bejövünk erre a földre, kösd ezt a piros fonálból font kötelet arra az ablakra, amelyen át leeresztettél bennünket. Gyűjtsd magadhoz a házba apádat, anyádat, testvéreidet és apád egész háza népét.
19 És akkor, aki csak kijön házad ajtaján az utcára, az maga lesz halálának az oka, mi ártatlanok leszünk. De minket sújtson a büntetés, ha valaki kezet emel azokra, akik veled lesznek a házban.
20 Ha azonban elárulod a mi ügyünket, akkor nem kötelez bennünket az az eskü, amellyel megeskettél bennünket.
21 Az asszony így felelt: Legyen úgy, ahogy mondtátok! Azután elküldte őket, és azok elmentek. A piros kötelet pedig rákötötte az ablakra.
22 A kémek elmentek, eljutottak a hegyekbe, és ott maradtak három napig, amíg az üldözők vissza nem tértek. Keresték ugyan őket az üldözők mindenfelé, de nem találták.
23 Azután visszatért a két férfi, lejöttek a hegyekből, átkeltek a Jordánon, és megérkeztek Józsuéhoz, Nún fiához. Elbeszélték neki mindazt, ami velük történt.
24 Ezt mondták Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az Úr azt az egész földet, máris reszket tőlünk annak a földnek minden lakója.
13 Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: ha tehát én pogányok apostola vagyok, dicsőítem szolgálatomat,
14 mert ezzel talán féltékennyé tehetem véreimet, és így megmentek közülük némelyeket.
15 Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból?
16 Ha pedig a kenyér első zsengéje szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
A szelíd és a vad olajfa
17 Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél,
18 ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19 Azt mondod erre: "Azért törettek ki azok az ágak, hogy én beoltassam."
20 Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj!
21 Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni.
22 Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz.
23 Viszont ha ők nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltatnak, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket.
24 Hiszen ha te levágattál a természetes vad olajfáról, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni saját olajfájukba!
A talentumok(A)
14 "Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát.
15 Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe.
16 Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt.
17 Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt.
18 Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét.
19 Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.
20 Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem.
21 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!
22 Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem.
23 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!
24 Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál.
25 Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied.
26 Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam?
27 Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém.
28 Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!
29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.
30 A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society