Book of Common Prayer
A történelem tanítása
78 Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!
2 Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.
3 Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,
4 nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.
5 Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.
6 Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.
8 Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez:
9 mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján.
10 Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását.
11 Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett.
12 Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején.
13 Tengert vágott ketté, s átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg.
14 Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével.
15 Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből.
16 Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket.
17 De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában.
18 Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint.
19 Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének?
21 Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen,
22 mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében.
23 Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat.
24 Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik.
25 Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak.
26 Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével.
27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré.
29 Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik.
30 De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel.
31 Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait.
32 Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban.
33 Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben.
34 Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után.
35 Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk.
36 De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki.
37 Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez.
38 Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata.
39 Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.
40 Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!
41 Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét.
42 Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból,
43 amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején.
44 Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból.
45 Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk.
46 Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.
47 Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással.
48 Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal.
49 Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét.
50 Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta.
51 Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban.
52 Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában.
53 Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el.
54 Bevitte őket szent területére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott.
55 Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba.
56 De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit.
57 Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj.
58 Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték.
59 Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt.
60 Elvetette silói lakóhelyét, sátrát, amelyben emberek közt lakott.
61 Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe.
62 Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére.
63 Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt.
64 Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak.
65 Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős,
66 és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre.
67 De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta,
68 Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti.
69 Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek.
70 Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül.
71 A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek.
72 Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.
József megismerteti magát testvéreivel
45 Ekkor József már nem tudott tovább uralkodni magán az ott álló sok ember előtt, és felkiáltott: Küldjetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála, és ekkor József megismertette magát a testvéreivel.
2 Hangos sírásra fakadt, úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és így hallottak róla a fáraó házában is.
3 Majd ezt mondta József a testvéreinek: Én vagyok József! Él-e még az én apám? De a testvérek nem tudtak válaszolni, mert megrémültek tőle.
4 József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba!
5 De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.
6 Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás.
7 Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással.
8 Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett.
9 Sietve menjetek el apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz!
10 Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened.
11 Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid.
12 Saját szemetekkel látjátok testvéremmel, Benjáminnal együtt, hogy én magam beszélek hozzátok.
13 Mondjátok el azért apámnak minden dicsőségemet itt Egyiptomban, és mindazt, amit láttatok. Azután sietve hozzátok ide apámat!
14 Ekkor testvérének, Benjáminnak a nyakába borult, és sírt. Benjámin is sírt a nyakába borulva.
15 Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Azután elbeszélgettek vele a testvérei.
32 Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak.
33 Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének;
34 ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének.
35 Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.
36 Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik hajadon leányával, ha eljár felette az idő, és mégis hajadon marad, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: adja férjhez.
37 Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi.
38 Azért, aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi.
39 Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban.
40 Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van.
Jézus Názáretben(A)
6 Jézus akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is.
2 Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: "Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak?
3 Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?" És megbotránkoztak benne.
4 Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában."
5 Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított.
6 Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.
Jézus kiküldi tanítványait(B)
7 Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött,
8 és meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben;
9 saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát.
10 Ezt is mondta nekik: "Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok egészen addig, amíg tovább nem mentek onnan.
11 Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük."
12 A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg;
13 sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society