Book of Common Prayer
Imádság idegenben
120 Zarándokének. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem.
2 URam, ments meg engem a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
3 Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv?
4 A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!
5 Jaj nekem, mert Mesekben kell tartózkodnom, Kédár sátrai közt kell laknom!
6 Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel.
7 Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.
Izráel őrizője
121 Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?
2 Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
3 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.
4 Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
5 Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől.
6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.
7 Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.
8 Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.
Zarándokok áldáskívánása
122 Zarándokének. Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk!
2 Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem.
3 Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz!
4 Oda járnak a törzsek, az ÚR törzsei. Izráelnek szóló rendelkezés az, hogy ott magasztalják az ÚR nevét.
5 Mert ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.
6 Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!
7 Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!
8 Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked!
9 Istenünknek, az ÚRnak a házáért is jót kívánok neked!
Kigúnyolt nép imádsága
123 Zarándokének. Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz!
2 Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az ÚRra, míg meg nem könyörül rajtunk.
3 Könyörülj, URam, könyörülj rajtunk, mert torkig vagyunk a gyalázattal!
4 Torkig vagyunk már az elbizakodottak gúnyolódásával, a gőgösök gyalázkodásával.
Hálaadás szabadításért
124 Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az ÚR - vallja meg ezt Izráel! -,
2 ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek,
3 akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk.
4 Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat.
5 Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek.
6 Áldott az ÚR, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak!
7 Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk.
8 A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az eget és a földet alkotta.
Az ÚR megtartja a benne bízókat
125 Zarándokének. Akik az ÚRban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll.
2 Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az ÚR karolja át most és mindörökké.
3 Mert nem maradhat a bűnösök uralma az igazak örökségén, nehogy az igazak is álnokságra vetemedjenek.
4 Tégy jót, URam, a jókkal, az igaz szívűekkel!
5 A görbe útra térőket pedig juttassa az ÚR a gonosztevők sorsára! Békesség legyen Izráelben!
Az ÚR nagy tetteinek dicsérete
126 Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók.
2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR!
3 Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk.
4 Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan!
5 Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak!
6 Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!
Emberé a munka, Istené az áldás
127 Zarándokének. Salamoné. Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.
2 Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.
3 Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.
4 Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.
5 Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.
15 Naomi azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is a sógornőddel együtt!
16 De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.
17 Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!
18 Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem erőltette tovább.
19 Így mentek együtt ketten, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe értek, az egész város megmozdult miattuk, és azt kérdezték: Nem Naomi ez?
20 Ő azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenható.
21 Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az Úr. Miért hívnátok engem Naominak, hiszen megalázott engem az Úr, és bajba döntött a Mindenható.
22 Így tért vissza Naomi, és vele együtt jött menye, a móábi Ruth is Móáb mezejéről. Éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe.
Pál megokolja látogatásának elhalasztását
12 Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek.
13 Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni,
14 ahogyan részben meg is értettetek minket: hogy ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján.
15 Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben.
16 Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába.
17 Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az "igen" egyszersmind "nem" is?
18 Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt "igen" és "nem".
19 Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett "igen"-né is meg "nem"-mé is, hanem az "igen" valósult meg őbenne.
20 Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.
21 Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az.
22 Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.
Só és világosság(A)
13 "Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.
14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.
15 A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.
16 Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."
A törvény magyarázata
17 "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.
18 Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik.
19 Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában.
20 Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society