Book of Common Prayer
66 Az éneklõmesternek; zsoltár, ének.
Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2 Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!
3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4 Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
5 Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.
6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.
7 A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.
9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12 Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.
13 Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15 Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
16 Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.
67 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének.
2 Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az õ orczáját rajtunk. Szela.
3 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.
4 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
5 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.
6 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
7 A föld megadta az õ gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;
8 Megáld minket az Isten, és féli õt a földnek minden határa!
19 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
2 Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
3 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
4 Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható:
5 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az õ mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.
6 Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a pályát.
7 Kijövetele az ég [egyik] szélétõl s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl.
8 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.
9 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.
10 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.
11 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.
12 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.
13 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl tisztíts meg engemet.
14 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektõl.
15 Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai elõtted, legyenek, oh Uram, kõsziklám és megváltóm.
46 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
2 Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
3 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
4 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.
5 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
6 Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
7 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
9 Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;
10 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.
11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.
12 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela.
1 A teher, a melyet Habakuk próféta látott.
2 Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erõszak miatt, és nem szabadítasz meg!
3 Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erõszak van elõttem, per keletkezik és versengés támad!
4 Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet!
5 Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!
6 Mert ímé, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerõ nemzetet, a mely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, a melyek nem az övéi.
7 Rettenetes és iszonyatos ez, maga szerzi törvényét és hatalmát.
8 És lovai serényebbek a párduczoknál, és gyorsabbak az estveli farkasoknál, és elõtörtetnek az õ lovasai; és az õ lovasai messzirõl jõnek, repülnek, mint a zsákmányra sietõ keselyû.
9 Mindnyája ragadományért jön, arczuk elõre néz, és annyi foglyot gyûjt, mint a föveny.
10 Kaczag ez a királyokon, és a fejedelmek néki nevetség, minden erõsséget csak nevet, töltést emel és megostromolja azt.
11 Majd tovaszáll viharként és elvonul és bûnbe esik; õ kinek istene az õ hatalma.
12 Avagy nem te vagy-é Uram, öröktõl fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! Ítéletre rendelted õt, oh Uram, fenyítõül választottad õt, én erõsségem!
13 Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled [hát] a hitszegõket? [és] hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?!
14 Olyanokká teszed az embert, mint a tenger halai, és mint a csúszómászó állatok, a melyeknek nincsen vezérök?
15 Mindnyáját kivonsza horoggal, gyalomjába keríti, és hálójába takarítja be õket; ezért örül és vígad.
16 Ezért áldozik gyalomjának, és füstöl az õ hálójának, mert ezekkel kövér az õ része, és zsíros az õ eledele.
17 Vajjon azért ürítheti-é gyalmát, és szüntelen ölheti-é a nemzeteket kímélet nélkül?!
2 Õrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában.
13 Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:
14 De egyet [cselekszem,] azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek elõttem vannak, nékik dõlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülrõl való elhívása jutalmára.
15 Valakik annakokáért tökéletesek [vagyunk,] ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek:
16 Csakhogy a mire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.
17 Legyetek én követõim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, a kik úgy járnak, a miképen mi néktek példátok vagyunk.
18 Mert sokan járnak [másképen,] kik felõl sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei;
19 Kiknek végök veszedelem, kiknek Istenök az õ hasok, és a kiknek dicsõségök az õ gyalázatukban van, kik [mindig] a földiekkel törõdnek.
20 Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;
21 Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Õ dicsõséges testéhez, amaz Õ hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.
4 Annakokáért szerelmes atyámfiai, a kik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, ekképen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!
13 De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek elõtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.
14 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színbõl hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek.
15 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek õt, kétszerte inkább magatoknál.
16 Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az.
17 Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat?
18 És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levõ ajándékra esküszik, tartozik az.
19 Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot?
20 A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak.
21 És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik.
22 És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül.
23 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.
24 Vak vezérek, a kik megszûritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.