Book of Common Prayer
49 Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál.
50 Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.
51 Bármennyire csúfolnak is a kevélyek, mégsem hajolok el törvényedtől.
52 Ha ősrégi döntéseidre gondolok, megvigasztalódom, URam!
53 Elragad az indulat a bűnösök miatt, akik elhagyták törvényedet.
54 Rendelkezéseid olyanok nekem, mint az énekek, azon a helyen, ahol jövevény vagyok.
55 URam, éjjel is gondolok nevedre, megtartom törvényedet.
56 Ez jutott nekem, mert megfogadtam utasításaidat.
57 URam, én örökségem! Ígérem, hogy megtartom igéidet.
58 Teljes szívből esedezem előtted: légy kegyelmes hozzám ígéreted szerint!
59 Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom.
60 Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat.
61 Ha bűnösök kötelei fonnak is körül, nem feledkezem meg törvényedről.
62 Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért.
63 Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat.
64 URam, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre!
65 Jót tettél szolgáddal ígéreted szerint, URam!
66 Taníts engem helyes értelemre és ismeretre, mert hittel fogadtam parancsolataidat.
67 Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet.
68 Jó vagy te, és jót teszel, taníts engem rendelkezéseidre!
69 Hazugságot koholtak ellenem a kevélyek, de én megfogadom utasításaidat tiszta szívből.
70 Kövér a szívük, érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm.
71 Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet.
72 Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst.
Az élet rejtélyei
49 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.
2 Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ minden lakója,
3 közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt!
4 Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek.
5 Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat.
6 Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne,
7 akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek?
8 Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek.
9 Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla,
10 még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.
11 Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat.
12 Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk.
13 De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.
14 Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. (Szela.)
15 Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak.
16 De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela.)
17 Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában.
18 Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse.
19 Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora,
20 mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot.
21 Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.
Az emberek romlottsága(A)
53 A karmesternek: "A betegség" kezdetű ének dallamára. Dávid tanítókölteménye.
2 Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.
3 Isten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?
4 Mindnyájan elpártoltak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.
5 Nem tudják a gonosztevők, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik, de Istenhez nem kiáltanak,
6 hogy majd egyszer igen megrettennek, akik addig nem rettegtek! Mert szétszórja Isten támadóid csontjait, megszégyeníted őket, mert Isten megvetette őket.
7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.
Dárius rendelete
6 Ekkor Dárius parancsot adott, hogy nézzenek utána ennek a levéltárban, ahol a kincseket szokták elhelyezni Babilóniában.
2 És találtak Ahmetá várában, Média tartományában egy irattekercset, amelyre ez volt írva emlékeztetőül:
3 Círus király uralkodásának első évében parancsot adott Círus király Isten jeruzsálemi házára nézve: Építsék fel azt a templomot, legyen olyan hely, ahol áldozatokat mutatnak be! Maradjanak meg régi alapjai, legyen a magassága hatvan könyök, szélessége is hatvan könyök!
4 Három sor legyen kőtömbökből, és egy sor fából. A költséget a király palotájából fedezzék.
5 Sőt Isten házának az arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi templomból, és vitt Babilonba, vigyék vissza, hadd kerüljenek újra a helyükre, a jeruzsálemi templomba, és helyezzék el azokat az Isten házában.
6 Most azért, Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik, a Folyamon túli tisztviselők, maradjatok onnan távol!
7 Hagyjátok békén az Isten háza építését! A zsidók helytartója és a zsidók vénei hadd építsék föl Isten házát a régi helyén!
8 Arra is parancsot adok, mit kell tennetek a zsidók véneinek a támogatására Isten házának az építésében: a király jövedelméből, a Folyamon túli adóból pontosan adják meg a költségeket ezeknek a férfiaknak, hogy ne legyen fennakadás.
9 Adják meg nekik napról napra hiánytalanul, amire még szükség van: bikákat, kosokat és bárányokat égőáldozatul a menny Istenének, továbbá, búzát, sót, bort és olajat a jeruzsálemi papok rendelkezése szerint,
10 hogy mutassanak be jóillatú áldozatot a menny Istenének, és imádkozzanak a királynak és fiainak az életéért.
11 Arra is parancsot adok, hogy ha valaki ezt a rendeletet megszegi, annak a házából vegyenek ki egy gerendát, és őt akasszák és szegezzék rá, házát pedig tegyék szemétdombbá emiatt.
12 Az Isten pedig, aki ott szerzett nevének lakást, pusztítson el minden olyan királyt és népet, aki arra vetemedik, hogy megszegve ezt a rendeletet, lerombolja Istennek ezt a házát Jeruzsálemben! Én, Dárius adtam ezt a parancsot, pontosan végre kell hajtani!
Az új templom fölszentelése
13 Akkor Tattenaj, a Folyamon túli tartomány helytartója és Setar-Bóznaj meg hivatalnoktársaik pontosan végrehajtották azt a rendeletet, amelyet Dárius király küldött.
14 Így a júdai vének sikeresen folytatták az építkezést Haggeus prófétának és Zakariásnak, Iddó fiának a prófétálása szerint. Be is fejezték az építkezést, ahogyan Izráel Istene megparancsolta, és Círus, Dárius meg Artahsasztá perzsa királyok elrendelték.
15 Elkészítették a templomot Dárius király uralkodásának a hatodik évében, az Adár hónap harmadik napjára.
16 Akkor örömmel ünnepelték meg Izráel fiai, a papok, a léviták meg a többiek, akik a fogságból hazatértek, az Isten háza fölszentelését.
17 Az Isten háza fölszentelésekor bemutattak áldozatul száz bikát, kétszáz kost, négyszáz bárányt, és vétekáldozatul az egész Izráelért tizenkét kecskebakot, Izráel törzseinek a száma szerint.
18 Azután Isten szolgálatába állították Jeruzsálemben a papokat rendjeik szerint és a lévitákat osztályaik szerint, ahogyan meg van írva Mózes könyvében.
19 Azután a fogságból hazatértek megtartották a páskát az első hónap tizennegyedik napján.
20 Mert a papok és a léviták egy emberként megtisztították magukat, mindnyájan tiszták lettek, és levágták a páskabárányt mindazoknak, akik a fogságból hazatértek, szolgatársaiknak, a papoknak és önmaguknak.
21 És megették azt a fogságból hazatért izráeliek, meg mindazok, akik hozzájuk csatlakozva elkülönültek az ország pogány népeinek a tisztátalanságától, és az Úrhoz, Izráel Istenéhez folyamodtak.
22 Megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét is hét napon át örvendezve, mert megörvendeztette őket az Úr azzal, hogy hozzájuk fordította Asszíria királyának a szívét, az pedig támogatta őket, hogy dolgozhassanak Istennek, Izráel Istenének a házán.
A Bárány átveszi a hétpecsétes könyvet
5 És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve;
2 és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: "Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?"
3 De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba.
4 És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen.
5 Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: "Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét".
6 És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre.
7 A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből;
8 és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt - mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek -,
9 és új éneket énekeltek ekképpen: "Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből;
10 és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és uralkodni fognak a földön".
10 A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: "Miért beszélsz nekik példázatokban?"
11 Ő így válaszolt: "Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg.
12 Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.
13 Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek."
14 "Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!
15 Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."
16 "A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.
17 Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society