Book of Common Prayer
Az igaz istentisztelet
50 Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig.
2 A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten.
3 Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar.
4 Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét.
5 Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!
6 Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.)
7 Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én!
8 Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért,
9 de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat.
10 Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata.
11 Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is.
12 Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti.
13 Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét?
14 Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!
15 Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.
16 A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet?
17 Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet!
18 Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz.
19 Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző.
20 Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod.
21 Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem!
22 Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül!
23 Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.
Könyörgés oltalomért
59 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.
2 Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól!
3 Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!
4 Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, URam!
5 Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!
6 Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)
7 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
8 Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki.
9 De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.
10 Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.
11 Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét.
12 Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk!
13 Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!
14 Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.)
15 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
16 Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.
17 Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.
18 Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!
Isten megaláz, de fel is magasztal
60 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele
2 abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és levágott a Sós-völgyben tizenkétezer edómi embert.
3 Ó Isten! Elvetettél, szétszórtál bennünket! Megharagudtál ránk, állíts helyre minket!
4 Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult.
5 Szörnyű dolgokat láttattál népeddel, bódító borral itattál minket.
6 De jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől. (Szela.)
7 Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!
8 Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét.
9 Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám,
10 Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom!
11 Ki visz el az erős városba, ki vezet el engem Edómba?
12 Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel!
13 Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!
14 Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el.
Az ÚR örökké uralkodik
93 Uralkodik az ÚR! Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog.
2 Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te.
3 Zúgnak a folyamok, URam, hangosan zúgnak a folyamok, zúgva morajlanak a folyamok.
4 A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az ÚR a magasságban.
5 Amit megmondasz, igen megbízható. Templomodat szentség ékesíti, ó, URam, időtlen időkig!
Az ÚR az egész föld királya(A)
96 Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld!
2 Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap!
3 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!
4 Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél.
5 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója.
6 Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében.
7 Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát!
8 Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba!
9 Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld!
10 Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.
11 Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel!
12 Ujjongjon a mező, és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind
13 az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.
Aháb üldözi Illést
18 Hosszú idő múlva, a harmadik esztendőben, így szólt az Úr igéje Illéshez: Menj, jelenj meg Ahábnál, mert esőt akarok adni a földre!
2 Illés tehát elment, hogy megjelenjen Ahábnál. Samáriában súlyos éhínség volt.
3 Ekkor Aháb hívatta Óbadjáhút, a palota felügyelőjét. Óbadjáhú igen félte az Urat.
4 Mert amikor Jezábel megölette az Úr prófétáit, Óbadjáhú magához vett száz prófétát, és elrejtette őket ötvenenként egy-egy barlangba, és ellátta őket kenyérrel és vízzel.
5 Aháb ezt mondta Óbadjáhúnak: Menj el az országban levő minden forráshoz és minden patakhoz! Talán akad fű, és életben hagyhatjuk a lovakat és öszvéreket, és nem kell levágnunk az állatokat.
6 Fölosztották azért maguk között az országot, hogy ki mit járjon be. Aháb külön ment az egyik úton, Óbadjáhú is külön ment a másik úton.
7 Miközben Óbadjáhú úton volt, egyszer csak előtte termett Illés. Óbadjáhú fölismerte, arcra esett, és ezt kérdezte: Te vagy az, uram, Illés?
8 Ő így felelt neki: Én vagyok. Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés.
9 De ő ezt mondta: Mit vétettem, hogy Aháb kezébe akarod adni szolgádat, hogy megöljön?
10 Az élő Úrra, Istenedre mondom, hogy nincs nép, sem ország, ahová el ne küldött volna az uram, hogy felkutasson téged. Ha azt mondták, nincs itt, akkor meg is eskette azt az országot és népet, hogy nem találtak meg téged.
11 És most te mondod: Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés!?
12 Megtörténhetik, hogy amikor elmegyek tőled, elragad téged az Úr lelke, nem is tudom hová. Ha én megyek, és hírt viszek Ahábnak, ő pedig nem talál itt téged, akkor megöl engem; pedig a te szolgád féli az Urat ifjúkorától fogva.
13 Nem mondták meg neked, uram, hogy mit tettem, amikor Jezábel öldökölte az Úr prófétáit? Elrejtettem az Úr prófétái közül száz embert, ötvenenként egy-egy barlangba, és elláttam őket kenyérrel és vízzel.
14 Most mégis ezt mondod: Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés?! Ő meg fog ölni engem.
15 De Illés így felelt: A Seregek élő Urára mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy még ma megjelenek előtte.
16 Elment tehát Óbadjáhú Aháb elé, hogy jelentést tegyen neki. Aháb pedig Illés elé ment.
17 Amikor Aháb meglátta Illést, ezt mondta neki Aháb: Te vagy az, Izráel megrontója?!
18 Ő így felelt: Nem én rontottam meg Izráelt, hanem te és a te atyád háza, mert elhagytátok az Úr parancsolatait, és te a Baalokat követed.
19 Most azért üzenj, gyűjtsd ide hozzám az egész Izráelt a Karmel-hegyre, meg a Baal négyszázötven prófétáját az Asérá négyszáz prófétájával együtt, akik Jezábel asztaláról élnek.
Az üdvösség munkálása félelemmel és rettegéssel
12 Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,
13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.
14 Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent,
15 hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban,
16 ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába.
17 Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal;
18 de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.
Timóteus és Epafroditosz elküldése
19 Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam: mi van veletek.
20 Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel;
21 mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig a Krisztus Jézuséval.
22 De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért.
23 Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim.
24 De bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan elmegyek.
25 Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen,
26 mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy megbetegedett.
27 Meg is betegedett halálosan, de az Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék.
28 Hamarabb elküldöm tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam.
29 Fogadjátok az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket,
30 mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam.
Menekülés Egyiptomba
13 Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket."
14 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.
15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: "Egyiptomból hívtam el fiamat."
A betlehemi gyermekek megöletése
16 Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől.
17 Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált:
18 "Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek."
Visszatérés Názáretbe
19 Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban,
20 és ezt mondta: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek."
21 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment.
22 Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea területére vonult vissza;
23 és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveztek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: názáretinek fogják őt nevezni.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society