Book of Common Prayer
Isten szövetsége Dávid házával
89 Az ezráhi Étán tanítókölteménye.
2 URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.
3 Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.
4 Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
5 Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.)
6 Az egek magasztalják csodáidat, URam, hűségedet a szentek gyülekezetében.
7 Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az ÚRral? Ki hasonló az ÚRhoz az istenfiak között?
8 Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.
9 URam, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged!
10 Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket.
11 Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.
12 Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.
13 Te teremtettél északot és délt, a Tábor és a Hermón nevednek ujjong.
14 Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges.
15 Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted.
16 Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, URam!
17 Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket,
18 mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk,
19 mert az ÚRtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.
Ígéret Dávid házának
20 Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.
21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
22 Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt.
23 Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember.
24 Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit.
25 Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma.
26 Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra.
27 Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!
28 Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között.
29 Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele.
30 Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég.
31 Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint,
32 ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat,
33 akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért.
34 De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok.
35 Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött.
36 Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak:
37 Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz, mint a nap,
38 megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.)
Könyörgés szabadításért
39 Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá.
40 Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját.
41 Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted.
42 Fosztogatja minden arra járó, csúffá lett szomszédai előtt.
43 Fölemelted támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek.
44 Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban.
45 Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted.
46 Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el őt. (Szela.)
47 Miért rejtőzöl el oly soká, URam, miért lángol haragod, mint a tűz?
48 Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert!
49 Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.)
50 Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?
51 Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől!
52 Mert gyaláznak ellenségeid, URam, gyalázzák fölkented lába nyomát.
53 Áldott legyen az ÚR mindörökké! Ámen, ámen!
10 Ha majd elmondod ennek a népnek mindezeket, megkérdezik tőled: Miért fenyeget bennünket az Úr ennyi nagy veszedelemmel? Milyen bűnt és vétket követtünk el Istenünk, az Úr ellen?
11 Így válaszolj nekik: Azt, hogy őseitek elhagytak engem - így szól az Úr -, más isteneket követtek, azokat szolgálták és imádták. Engem pedig elhagytak, és nem tartották meg törvényemet.
12 Ti meg még őseiteknél is nagyobb gonoszságot követtetek el, hiszen ti mindnyájan megátalkodott gonosz szívetek szerint éltek, és nem hallgattok rám.
13 Ezért eldoblak benneteket ebből az országból egy olyan országba, amelyet nemcsak ti, de még őseitek sem ismertek. Ott majd szolgálhattok más isteneket éjjel-nappal. Nem kegyelmezek meg nektek!
Ígéret a hazatérésről
14 De majd eljön az idő - így szól az Úr -, amikor nem azt mondják többé, hogy él az Úr, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről,
15 hanem azt, hogy él az Úr, aki fölhozta Izráelt észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket. Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet őseiknek adtam.
16 Íme, sok halászt hívatok - így szól az Úr -, hogy halásszák ki őket. Azután sok vadászt hívatok, hogy hajtsák össze őket minden hegyről, minden halomról és sziklahasadékból.
17 Bizony, szemmel tartom minden útjukat. Nem rejtőzhetnek el előlem, és nem maradhat rejtve bűnük szemem előtt.
18 Előbb azonban kétszeresen megfizetek nekik bűnükért és vétkükért, mert meggyalázták országomat holt bálványaikkal, és tele lett örökségem utálatos szokásaikkal.
A pogányok is megtérnek
19 Ó, Uram, én erőm és mentsváram, menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld legszéléről is, és ezt mondják: Bizony, hamis isteneik voltak elődeinknek, hiábavalók, egyik sem ér semmit!
20 Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az ember!
21 Ezért most megmutatom, ezúttal megmutatom nekik kezemnek hatalmát, és megtudják, hogy Úr az én nevem!
Többé nem vagyunk a törvény uralma alatt
7 Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?
2 Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a férfi, akkor fel van mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte.
3 Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.
4 Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
5 Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt.
6 Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben.
A törvény jó, de a bűn által halált okoz
7 Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: "Ne kívánd!"
8 De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn.
9 Én pedig a törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a bűn,
10 én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá.
11 Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa.
12 A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.
Ötezer ember megvendégelése(A)
6 Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tibériás tavának túlsó partjára.
2 Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett.
3 Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt.
4 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
5 Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?"
6 Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.
7 Fülöp így válaszolt neki: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset."
8 Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá:
9 "Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?"
10 Jézus ezt mondta: "Ültessétek le az embereket." Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
11 Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.
12 Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba."
13 Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.
14 Az emberek, látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: "Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba."
15 Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society