Book of Common Prayer
Isten csodálatos útjai
66 A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek!
2 Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!
3 Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
4 Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.)
5 Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között:
6 Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki!
7 Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.)
8 Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!
9 Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.
10 Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.
11 Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra.
12 Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.
13 Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat,
14 melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban.
15 Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.)
16 Jertek, halljátok, ti istenfélők mind, hadd mondjam el, mit tett velem!
17 Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta.
18 Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr.
19 De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.
20 Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.
Isten áldásai
67 A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének.
2 Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.)
3 Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!
4 Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!
5 Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.)
6 Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!
7 Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten.
8 Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!
Az egek hirdetik Isten dicsőségét
19 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
3 Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
4 Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
5 mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak,
6 amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
7 Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.
Isten igéje tökéletes
8 Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.
9 Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
10 Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak,
11 kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.
12 Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.
13 A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!
14 A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.
15 Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!
Erős vár a mi Istenünk
46 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.
2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.
3 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
4 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)
5 Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait.
6 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve.
7 Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld.
8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)
9 Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön.
10 Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.
11 Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.
12 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)
A nagy szárazság
14 Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak a szárazságról:
2 Gyászba borult Júda, kapuiban ájuldoznak, gyászolnak országszerte, Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik.
3 Az előkelők vízért küldik szolgáikat, a tócsákhoz is elmennek, de vizet nem lelnek. Üres edényekkel térnek vissza, szégyenkeznek, pirulnak, fejüket eltakarják.
4 Rémüldöznek a termőföld miatt, mert nem volt eső az országban. Szégyent vallanak a szántóvetők, fejüket eltakarják.
5 Még a szarvas is, ha megellett a mezőn, ott hagyja a fiát, mert nincs fű.
6 A vadszamarak ott állnak a hegytetőkön, levegő után kapkodnak, mint a sakálok, szemük elhomályosodik, mert nincs fű.
7 Ha bűneink ellenünk szólnak is, a te nevedre tekintettel bánj velünk, Uram! Mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened!
8 Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan az országban, mint egy jövevény, aki vándorként csak éjjelre tér be?
9 Miért lennél olyan, mint a riadt ember, mint az olyan férfi, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, rólad neveznek bennünket: ne hagyj el minket!
17 Mondd el nekik ezt az igét: Szememből könnyek hullanak éjjel-nappal, és nem apadnak el. Mert súlyos sebet kapott népem szűz leánya, igen fájdalmas csapást.
18 Ha kimegyek a mezőre, látom a fegyverrel megölteket, ha bemegyek a városba, látom az éhségtől szenvedőket. A próféták és a papok pedig olyan országba vándorolnak, amelyet nem ismernek!
19 Ennyire megvetetted Júdát, szívből megutáltad Siont? Miért sújtottál bennünket gyógyíthatatlan csapással? Békességre vártunk, de nem jött semmi jó, és a gyógyulás idejére, de csak rettegünk!
20 Elismerjük, Uram, gonoszságunkat, atyáink bűnét is: vétkeztünk ellened.
21 A te nevedért kérünk, ne utálj meg, ne engedd, hogy meggyalázzák dicső trónodat! Gondolj ránk! Ne bontsd fel a velünk kötött szövetséget!
22 Tudnak-e esőt adni a népek bálványai? Vagy az ég adja-e a záporesőket? Nem, hanem te, Urunk, Istenünk, benned reménykedünk: hiszen te alkottad mindezeket!
Hágár és Sára a két szövetség példája
21 Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt?
22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabadtól.
23 De a rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által.
24 Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a sínai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár.
25 Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában - megfelel a mostani Jeruzsálemnek -, amely szolgaságban van fiaival együtt.
26 De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk.
27 Mert meg van írva: "Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak."
28 Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok.
29 De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is.
30 De mit mond az Írás? "Űzd el a rabszolganőt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával."
31 Ezért tehát testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.
Az igazi szabadság a szeretetben való szolgálat
5 Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.
A farizeusok jelt kívánnak(A)
11 Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt.
12 Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: "Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek."
13 Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra.
14 De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban.
15 Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!"
16 Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük.
17 Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok?
18 Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek?
19 Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" Így feleltek: "Tizenkettőt."
20 "És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" Ezt mondták: "Hetet."
21 Erre Jézus újra megkérdezte: "Még mindig nem értitek?"
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society