Book of Common Prayer
Isten a világ Ura
75 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
2 Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.
3 Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.
4 Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)
5 A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!
6 Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!
7 Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,
8 hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.
9 Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.
10 Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének.
11 A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!
Az ÚR a Sion szabadítója
76 A karmesternek: Húros hangszerre. Ászáf zsoltáréneke.
2 Ismerik Istent Júdában, nagy az ő neve Izráelben.
3 Sálémba került a sátra, lakóhelye a Sionra.
4 Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsot, a kardot, a harci eszközöket. (Szela.)
5 Ragyogó vagy te, hatalmasabb a hegyeknél, ahol zsákmányt ejtenek.
6 Kifosztottak lettek az elbizakodottak, álomba merültek, elvesztették erejüket a harcosok.
7 Dorgálásodtól, Jákób Istene, mozdulni sem tud a kocsi és a ló.
8 Félelmes vagy te, ki állhat meg előtted, amikor haragszol?
9 Ha ítéletet hirdetsz a mennyben, félni fog a föld, és elcsendesül.
10 Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön az alázatosaknak. (Szela.)
11 Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is megfékezed.
12 Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte vagytok! Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek,
13 aki megtöri a fejedelmek büszkeségét, és félelmet kelt a föld királyaiban!
A jó pásztor
23 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.
Békesség Istennél
27 Dávidé. Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?
2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
4 Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.
5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak.
7 Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!
9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
10 Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.
11 Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!
12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.
13 De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.
14 Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!
Engedetlen nép és kapzsi vezetők
20 Mondjátok meg Jákób házának, és hirdessétek Júdában:
21 Halljátok csak, oktalan és esztelen nép, amelynek van szeme, de nem lát, van füle, de nem hall!
22 Nem féltek engem - így szól az Úr -, nem remegtek tőlem? Hiszen én szabtam határt homokból a tengernek, örökké tartó gátként, melyet nem hághat át. Ostromolja ugyan, de nem bír vele, hullámai zúgnak, de nem hághatják át.
23 De ennek a népnek lázongó és dacos szíve van, állandóan lázadozik.
24 Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az Urat, aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket.
25 Bűneitek miatt elmaradnak ezek, vétkeitek miatt elestek e javaktól!
26 Mert bűnösök vannak népem között, orvul leselkednek, mint a madarászok, tőrt vetnek, hogy embereket fogjanak.
27 Mint a madárral teli kosár, úgy tele van házuk alattomossággal: így lettek hatalmasok és gazdagok.
28 Meghíztak, kövérek, gonosz beszédükben nem ismernek határt, nem hoznak ítéletet az árvák ügyében, hogy boldogulhassanak, a szegények igazát nem védik meg.
29 Ne toroljam meg ezeket - így szól az Úr -, és ne álljak bosszút az ilyen népen?!
30 Szörnyű és borzasztó dolgok történnek az országban:
31 A próféták hazugságot prófétálnak, a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, népem pedig ezt szereti! De mit tesznek majd, ha itt lesz a vég?!
19 Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg.
20 Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.
Isten igazsága minden emberé kegyelemből, hit által
21 Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták.
22 Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség:
23 mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.
24 Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.
25 Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte
26 türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.
27 Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit "törvénye" által.
28 Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül.
29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is;
30 mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által.
31 Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek.
Jézus Jeruzsálemben a lombsátor-ünnepen
7 Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában tartózkodni, mivel a zsidók meg akarták ölni.
2 Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátor-ünnep.
3 Testvérei ekkor ezt mondták neki: "Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel.
4 Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt."
5 Mert a testvérei sem hittek benne.
6 Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.
7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak.
8 Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el."
9 Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában.
10 Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett - titokban.
11 A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: "Hol van ő?"
12 És sokat suttogtak róla a sokaságban: némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: "Nem az, sőt félrevezeti a népet."
13 De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society