Book of Common Prayer
Könyörgés megújulásért
80 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára.
2 Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, jelenj meg ragyogva
3 Efraimnak, Benjáminnak és Manassénak! Mutasd meg hatalmadat, jöjj segítségünkre!
4 Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
5 URam, Seregek Istene, meddig füstölög haragod néped imádsága ellenére?
6 Kenyér helyett könnyel etetted őket, bőségesen adtál inni könnyeket.
7 Te okoztad, hogy civakodnak velünk szomszédaink, ellenségeink pedig gúnyolnak minket.
8 Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
9 Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted.
10 Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet.
11 Árnyéka hegyeket borított be, vesszői vetekednek a hatalmas cédrusokkal.
12 Indáit a tengerig növesztette, hajtásait a Folyamig.
13 Miért romboltad le kerítéseit, hogy szedhessen róla, aki csak arra jár?!
14 Lerágja az erdei vadkan, és lelegeli a mezei vad.
15 Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg, és gondozd ezt a szőlőt!
16 Oltalmazd, amit jobboddal ültettél, és a fiút, akit magadnak neveltél!
17 Pusztuljanak el dorgálásodtól, akik fölperzselték, levagdalták!
18 Legyen kezed azzal a férfival, jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél!
19 És mi nem pártolunk el tőled. Tarts életben bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet.
20 URam, Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
Sámuel királlyá keni Dávidot
16 Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt.
2 Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az Úr ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak.
3 De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked!
4 És úgy tett Sámuel, ahogyan az Úr megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e?
5 Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára.
6 Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az Úr felkentje, aki most itt van.
7 De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.
8 Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az Úr.
9 Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az Úr.
10 Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az Úr.
11 Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.
12 Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az Úr: Rajta! Kend fel, mert ő az!
13 Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
Sok antikrisztus támadt
18 Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, most meg is jelent; mégpedig sok antikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra.
19 Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók.
20 Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan.
21 Nem azért írtam nektek, mintha nem tudnátok az igazságot, hanem azért, mert tudjátok az igazságot, és azt, hogy semmiféle hazugság sem származhat az igazságból.
22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút.
23 Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is.
24 Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában.
25 Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet.
Isten dicsőítése
33 Vigadjatok az Úrban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret.
2 Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki!
3 Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!
4 Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik.
5 Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld.
6 Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete.
7 Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait.
8 Féljen az Úrtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója,
9 mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.
10 Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.
11 De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.
12 Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.
13 Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert.
14 Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára.
15 Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.
16 Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst.
17 Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg.
18 De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak.
19 Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket.
20 Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.
21 Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.
22 Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!
Pál Milétoszban elbúcsúzik az efezusi vénektől
17 Milétoszból azután elküldött Efezusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit.
18 Mikor azok megérkeztek hozzá, így beszélt hozzájuk: "Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt:
19 szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek.
20 Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként.
21 Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről.
22 És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem, nem tudom;
23 csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám.
24 De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.
25 És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki.
26 Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok.
27 Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát.
28 Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.
29 Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat,
30 sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat.
31 Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat.
32 Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között.
33 Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam,
34 sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak.
35 Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society