Book of Common Prayer
Vágyódás Istenhez
61 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávidé.
2 Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra!
3 A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem!
4 Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.
5 Hadd lakjam mindenkor sátradban, hadd meneküljek szárnyad oltalmába! (Szela.)
6 Mert hallottad, Istenem, amit megfogadtam, a nevedet félőkkel együtt adtál nekem örökséget.
7 Adj napokat a király napjaihoz, évei nemzedékekre terjednek!
8 Ülhessen trónján mindenkor Isten előtt, szeretet és hűség oltalmazza őt!
9 Akkor állandóan éneklek nevedről, naponként teljesítem, amit megfogadtam.
Megnyugvás Istenben
62 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
2 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.
3 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.
4 Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!
5 Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)
6 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
9 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)
10 Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.
11 Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!
12 Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő;
13 nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.
Isten megjelenése
68 A karmesternek: Dávid zsoltáréneke.
2 Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői.
3 Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt.
4 De az igazak örülnek, vigadnak; Isten színe előtt vígan örvendeznek.
5 Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt!
6 Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában.
7 Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen.
8 Ó, Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela)
9 rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt.
10 Bőven adtál esőt örökségedre, ó Isten, és a fáradtat megerősítetted.
11 Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz a nyomorultról, Istenem!
12 Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének:
13 A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak.
14 Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal.
15 Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó.
16 Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy.
17 Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre!
18 Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sínairól szentélyébe.
19 Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten!
20 Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.)
21 Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is.
22 Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját!
23 Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom,
24 hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből.
25 Látták, ó Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe.
26 Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők.
27 Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az URat, akik Izráeltől származtok!
28 Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői.
29 Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz,
30 jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot!
31 Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak!
32 Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket.
33 Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! (Szela.)
34 Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja!
35 Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben!
36 Félelmes vagy, Isten, szentélyedben! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!
A szabadulás örömhíre
52 Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan.
2 Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Sion fogságba vitt lánya!
3 Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg.
4 Mert ezt mondja az én Uram, az Úr: Egykor Egyiptomba került népem, és jövevény volt ott, aztán Asszíria sanyargatta.
5 Most pedig mit tegyek - így szól az Úr -, hiszen ingyen vitték el népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak rajta - így szól az Úr -, és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap.
6 Ezért majd megismeri népem a nevemet azon a napon, hogy én vagyok az, aki így szólt: Itt vagyok!
7 Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!
8 Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az Úr a Sionra.
9 Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet!
10 Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását.
11 Távozzatok, távozzatok, vonuljatok ki onnan, tisztátalan dolgot ne érintsetek! Vonuljatok ki belőle, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok!
12 De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az Úr jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is.
Emlékeztetés a galaták első szeretetére
12 Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg.
13 Hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot,
14 és ti mégsem estetek abba a kísértésbe, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.
15 Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok, és nekem adtátok volna.
16 Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek?
17 Nem jó szándékkal buzgólkodnak értetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, hogy aztán értük buzgólkodjatok.
18 Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek,
19 gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus.
20 Szeretnék azonban most ott lenni nálatok, és változtatni a hangomon, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
Négyezer ember megvendégelése(A)
8 Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
2 "Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük;
3 ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött."
4 Tanítványai így feleltek: "Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?"
5 Megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" Ők ezt válaszolták: "Hét."
6 Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették.
7 Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.
8 Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral,
9 pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket,
10 és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society