Book of Common Prayer
Sóvárgás Isten után
63 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
2 Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
3 Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.
4 Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
5 Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.
6 Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.
7 Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.
8 Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
9 Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.
10 De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.
11 Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.
12 De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.
Énekeljen az egész világ!
98 Zsoltár. Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja.
2 Megmutatta szabadító erejét az ÚR, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát.
3 Hűséggel és szeretettel gondolt Izráel házára, és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.
4 Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek!
5 Énekeljetek az ÚRnak hárfakísérettel, hárfakísérettel zengő éneket!
6 Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az ÚR előtt!
7 Zúgjon a tenger a benne levőkkel, a földkerekség és a rajta lakók!
8 Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak
9 az ÚR előtt, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.
Ének Isten irgalmáról
103 Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
2 Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
3 Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
4 megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
5 Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
6 Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR.
7 Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival.
8 Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
9 Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
10 Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
11 Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.
12 Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
13 Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
14 Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
15 Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.
16 Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.
17 De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
18 azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.
19 Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.
20 Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!
21 Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói!
22 Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!
Babilónia bukása
47 Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűz lánya! Ülj a földre, nincs már trónus, káldeusok lánya! Nem neveznek többé finomnak és dédelgetettnek.
2 Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet, vedd le fátyladat! Emeld föl ruhádat, takard ki combodat, úgy gázolj át a folyókon!
3 Ne takarja semmi meztelenségedet, hadd lássák gyalázatodat! Bosszút állok kérlelhetetlenül!
4 Ezt mondja megváltónk, Izráel Szentje; Seregek Ura az ő neve.
5 Ülj némán, menj sötét helyre, káldeusok lánya! Nem neveznek többé országok úrnőjének.
6 Megharagudtam népemre, eltaszítottam örökségemet, és kezedbe adtam őket. Te pedig irgalmatlanul bántál velük, az öregre is súlyos igát raktál.
7 Azt gondoltad, hogy úrnő maradsz örök időkre? Nem fontoltad meg ezeket, nem gondoltál a végére.
8 De most, halld meg ezt, te, aki jóléthez szoktál, biztonságban laktál, és ezt mondtad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más! Nem leszek özvegy, nem tudom meg, mi a gyermektelenség!
9 Pedig megéred mindkettőt hirtelen, egyetlen napon: rád nehezedik teljes súllyal a gyermektelenség és az özvegység, hiába a sok varázslás, a nagy hatású varázsige!
10 Gonoszságodban bíztál, azt gondoltad, hogy nem lát senki. Bölcsességed és tudományod félrevezetett, amikor ezt gondoltad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más!
11 Pedig utolér téged is a baj, nem tudsz ellene varázsigét. Rád szakad a veszedelem, nem tudod elhárítani. Hirtelen ér utol a nem várt pusztulás.
12 Állj elő varázsigéiddel és sok varázslásoddal, amellyel ifjúságod óta vesződtél, hátha segíthetsz magadon, hátha elriasztod a bajt!
13 Agyonfárasztod magad tervezgetésekkel. Álljanak elő, és segítsenek meg, akik az eget vizsgálják, a csillagokat nézik, és újhold napján előre megmondják, mi történik veled.
14 Úgy járnak, mint a tarló: tűz égeti el őket. Nem mentik meg életüket a lángok hatalmából. Nem melegedni való parázs az, nem olyan tűz, amely mellett ülni szoktak.
15 Így jársz majd a varázslókkal, akikkel ifjúságod óta vesződtél. Mindenki hanyatt-homlok menekül, nem segít rajtad senki!
Meghátrálás nélkül ragaszkodjunk a reménység hitvallásához
19 Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által,
20 azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által;
21 és mivel nagy papunk van az Isten háza felett:
22 járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől,
23 a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett.
24 Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.
25 Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
26 Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat,
27 hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.
28 Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal.
29 Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?
30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek." És ismét: "Az Úr megítéli az ő népét."
31 Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
2 Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.
3 A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását.
4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett).
5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.
6 Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?"
7 A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem."
8 Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!"
9 És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.
10 A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat."
11 Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!"
12 Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?"
13 De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt.
14 Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled."
15 Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
A Fiú feltámaszt és ítél
16 A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt.
17 Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom."
18 Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society