Book of Common Prayer
Izráel őrizője
121 Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?
2 Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
3 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.
4 Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
5 Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől.
6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.
7 Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.
8 Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.
Zarándokok áldáskívánása
122 Zarándokének. Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk!
2 Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem.
3 Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz!
4 Oda járnak a törzsek, az ÚR törzsei. Izráelnek szóló rendelkezés az, hogy ott magasztalják az ÚR nevét.
5 Mert ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.
6 Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!
7 Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!
8 Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked!
9 Istenünknek, az ÚRnak a házáért is jót kívánok neked!
Kigúnyolt nép imádsága
123 Zarándokének. Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz!
2 Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az ÚRra, míg meg nem könyörül rajtunk.
3 Könyörülj, URam, könyörülj rajtunk, mert torkig vagyunk a gyalázattal!
4 Torkig vagyunk már az elbizakodottak gúnyolódásával, a gőgösök gyalázkodásával.
Alázatos ember éneke
131 Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.
2 Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.
3 Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!
Imádság Dávidért és a Sionért
132 Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára!
2 Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének:
3 Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre,
4 szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni,
5 míg nem találok helyet az ÚRnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének!
6 Hallottuk, hogy a láda Efratában van, és rátaláltunk Jaar mezőin.
7 Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál!
8 Indulj el, URam, új lakóhelyedre, te és hatalmad ládája!
9 Papjaid öltözzenek igazságba, híveid pedig ujjongjanak!
10 A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól!
11 Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra.
12 Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig.
13 Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt kívánta lakóhelyéül:
14 Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom!
15 Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel,
16 papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak.
17 Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére.
18 Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.
Ítélet a népek fölött
63 Ki jön ott Edómból, vérvörös ruhában Bocrából, pompás öltözetben, erőteljes léptekkel? - Én, aki igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz!
2 - Miért vörös az öltözeted, miért olyan a ruhád, mint azé, aki borsajtóban tapos?
3 - A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Tapostam őket haragomban, tiportam őket felindulásomban. Levük a ruhámra fröccsent, egész öltözetemet beszennyeztem.
4 Mert bosszúállás napja van a szívemben, eljött a megtorlás esztendeje.
5 Föltekintettem, de nem volt segítőm, csodálkoztam, mert nem volt támogatóm. Saját karom segített nekem, és felindulásom támogatott.
Levél a thiatirai gyülekezethez
18 "A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez:
19 Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról, és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél.
20 De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek;
21 pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából.
22 Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből;
23 gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint.
24 Nektek pedig, a többi thiatirainak, akik nem fogadjátok el azt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit - amint azt nevezik -, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet,
25 de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök.
26 Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányok felett,
27 hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket;
28 ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot.
29 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!"
Jézus beteget gyógyít szombaton a Betesda tavánál
5 Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.
2 Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.
3 A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását.
4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett).
5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.
6 Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?"
7 A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem."
8 Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!"
9 És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.
10 A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat."
11 Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!"
12 Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?"
13 De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt.
14 Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled."
15 Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society