Book of Common Prayer
Isten és felkentje diadalmaskodik
2 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?
2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen:
3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!
4 A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket.
5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:
6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!
7 Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!
8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.
9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!
10 Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek!
11 Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vígadjatok!
12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!
Vigasztalódás elnyomatás után
85 A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára.
2 Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát.
3 Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Szela.)
4 Visszatartottad nagy haragodat, elfojtottad haragod hevét.
5 Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé!
6 Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?
7 Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek?
8 Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!
9 Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.
10 Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön.
11 Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást.
12 Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből.
13 Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését.
14 Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.
A Messiás pap és király
110 Dávid zsoltára. Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!
2 Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!
3 Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz. Mint hajnal méhéből jött harmat, olyan a te ifjúságod.
4 Megesküdött az ÚR, nem bánja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek módján.
5 Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján.
6 Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét.
7 A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét.
Imádság Dávidért és a Sionért
132 Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára!
2 Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének:
3 Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre,
4 szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni,
5 míg nem találok helyet az ÚRnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének!
6 Hallottuk, hogy a láda Efratában van, és rátaláltunk Jaar mezőin.
7 Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál!
8 Indulj el, URam, új lakóhelyedre, te és hatalmad ládája!
9 Papjaid öltözzenek igazságba, híveid pedig ujjongjanak!
10 A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól!
11 Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra.
12 Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig.
13 Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt kívánta lakóhelyéül:
14 Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom!
15 Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel,
16 papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak.
17 Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére.
18 Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.
10 Jaj! Jaj! Fussatok ki az északi országból - így szól az Úr -, hiszen szétszórtalak benneteket a négy égtáj felé! - így szól az Úr.
11 Jaj! Menekülj, Sion, aki Babilóniában laksz!
12 Mert a Seregek Ura, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!
13 Majd én fölemelem a kezemet ellenük, és saját szolgáik zsákmányává lesznek! Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem.
Az Isten szeretet
7 Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent;
8 aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet.
9 Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.
10 Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.
11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.
12 Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.
13 Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk.
14 És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül.
15 Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben;
16 és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.
31 Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön (az felette van mindenkinek:)
32 és arról tesz bizonyságot, amit látott, és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el.
33 Aki befogadta bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Isten igaz.
34 Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket.
35 Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.
36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society