Book of Common Prayer
Isten igazán ítél
5 A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára.
2 Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat!
3 Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom!
4 Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.
5 Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz.
6 Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt.
7 Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az Úr.
8 De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged.
9 Vezess, Uram, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat!
10 Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük.
11 Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak!
12 Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet.
13 Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.
Imádság halálfélelemben
6 A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára.
2 Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban!
3 Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim!
4 Lelkem is csupa reszketés, és te, Uram, meddig késel?
5 Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy!
6 Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?
7 Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
8 Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt.
9 Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az Úr hangos sírásomat!
10 Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr.
11 Megszégyenül, és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy pillanat alatt!
Isten az elnyomottak reménysége
10 Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket.
3 Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Urat.
4 Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.
5 Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.
6 Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.
7 Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
8 Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.
9 Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat. Kiveti hálóját, és elragadja a nyomorultat.
10 Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.
11 Azt mondja magában: Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!
12 Állj elő, Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nyomorultakról!
13 Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!
14 Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.
15 Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon!
16 Király lesz az Úr mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából.
17 Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,
18 véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.
Hit a szabadító Istenben
11 A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?!
2 Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre.
3 Ha az alapfalakat is lerombolják, mit tehet az igaz ember?
4 Az Úr ott van szent templomában, az Úr, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása megvizsgálja az embereket.
5 Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti.
6 Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük!
7 Bizony, igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.
21 Milyen paráznává lett a hűséges város! Jogossággal volt tele, igazság lakott benne, most pedig gyilkosok!
22 Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel keveredett.
23 Vezéreid megátalkodottak, tolvajok barátai. Mindegyik szereti a megvesztegetést, ajándékot hajhász. Az árvák igazát nem védik, az özvegy peres ügye nem kerül eléjük.
24 Azért így szól az Úr, a Seregek Ura, Izráel erős Istene: Majd elégtételt veszek ellenfeleimen, bosszút állok ellenségeimen!
25 Ellened fordítom kezemet, kiolvasztom salakodat, mint a lúg, eltávolítok belőled minden ónt.
26 Megint olyan bírákat adok, mint régen, és olyan tanácsadókat, mint kezdetben. Akkor majd így neveznek: Igaz város, hűséges város!
27 Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által.
28 De összetörnek a hűtlenek a vétkesekkel együtt, és akik elhagyják az Urat, megsemmisülnek.
29 Megszégyenültök a cserfák miatt, amelyekben gyönyörködtetek, pirulni fogtok a kertek miatt, amelyeket kedveltetek.
30 Hasonlók lesztek a cserfához, amelynek elhervadt a lombja, és a kerthez, amelynek nincs vize.
31 Mert kenderkóccá lesz a hatalmas, és munkája szikrává: mindketten együtt égnek el, és nem oltja el senki.
Pál emlékeztet a gyülekezet alapítására
2 Hiszen magatok tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába jártunk nálatok.
2 Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben.
3 Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból.
4 Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.
5 Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk:
6 nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól.
7 Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit.
8 Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.
9 Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát.
10 Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek.
11 Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként
12 intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
A gonosz szőlőművesek(A)
9 Azután ezt a példázatot mondta a népnek: "Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott.
10 És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el.
11 Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték vissza.
12 Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták.
13 Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni.
14 De mikor azt meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!
15 És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit tesz most már velük a szőlő ura?
16 Eljön, és elveszti ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja." Amikor ezt hallották, így szóltak: "Szó sem lehet róla!"
17 Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: "Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: az a kő, amelyet az építők megvetettek, lett a sarokkő,
18 aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society