Book of Common Prayer
Imádság segítségért
83 Ászáf zsoltáréneke.
2 Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem!
3 Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket.
4 Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen.
5 Jertek - mondják - irtsuk ki e népet, ne is emlékezzenek többé Izráel nevére!
6 Mert egyetértésben tanácskoznak, szövetséget kötnek ellened
7 Edóm lakói és az izmáeliek, a móábiak és a hagriak,
8 Gebál, Ammón és Amálék, Filisztea, Tírusz lakóival.
9 Asszíria is hozzájuk csatlakozott, támasza lett Lót fiainak. (Szela.)
10 Úgy bánj velük, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábínnal a Kísón-pataknál,
11 akik megsemmisültek Éndórnál, és a föld trágyájává lettek!
12 Tégy úgy előkelőikkel, mint Órébbel és Zeébbel, minden főemberükkel úgy, mint Zebahhal és Calmunnával,
13 akik ezt mondták: Foglaljuk el Isten birtokát!
14 Istenem, tedd őket olyanná, mint az ördögszekér, vagy mint a szélhordta polyva!
15 Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket,
16 úgy üldözd őket viharoddal, úgy rémítsd őket forgószeleddel!
17 Borítsd el gyalázattal arcukat, hogy keressék nevedet, URam!
18 Szégyenüljenek meg, és rémüldözzenek örökké, pironkodjanak, és vesszenek el!
19 Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek ÚR a neve, aki felséges az egész földön!
A jó pásztor
23 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.
Békesség Istennél
27 Dávidé. Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?
2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
4 Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.
5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában, és éneket zengek az Úrnak.
7 Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!
9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
10 Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.
11 Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!
12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.
13 De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.
14 Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!
Vigasztalódás elnyomatás után
85 A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára.
2 Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát.
3 Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Szela.)
4 Visszatartottad nagy haragodat, elfojtottad haragod hevét.
5 Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé!
6 Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?
7 Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek?
8 Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!
9 Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.
10 Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön.
11 Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást.
12 Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből.
13 Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését.
14 Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.
Üldözött ember imádsága
86 Dávid imádsága. Figyelj rám, és hallgass meg, URam, mert nyomorult és szegény vagyok!
2 Tartsd meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik!
3 Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap.
4 Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram!
5 Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak.
6 Hallgass, URam, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra!
7 A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
8 Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható nincsen.
9 Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek.
10 Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül!
11 Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.
12 Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké.
13 Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél.
14 Istenem! Kevélyek támadtak rám, erőszakosok hada tört életemre, de nem számolnak veled!
15 Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged.
16 Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak, segítsd meg szolgálólányod fiát!
17 Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te, URam, megsegítesz, és megvigasztalsz engem.
21 Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj, mert az Úr nagy tetteket vitt véghez.
22 Ne féljetek, mezei vadak, mert kizöldülnek a puszta legelői, mert a fák gyümölcsöt hoznak, a fügefa és szőlő gazdagon terem.
23 Sion fiai, vigadjatok és örüljetek, mert Istenetek, az Úr megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen.
24 Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj.
25 Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem.
26 Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.
27 Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.
Címzés, üdvözlés
1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.
A kísértés célja és eredete
2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,
3 tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.
4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
5 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.
6 De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.
7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól,
8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.
9 A szegény sorsú testvér dicsekedjék a méltóságával,
10 a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága.
11 Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
12 Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.
13 Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.
14 Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.
15 Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.
Az elveszett juh(A)
15 A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
2 A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük."
A tékozló fiú
11 Azután így folytatta: "Egy embernek volt két fia.
12 A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont.
13 Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott.
14 Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.
15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni.
16 Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki."
17 "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok!
18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.
19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.
20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.
21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.
22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára!
23 Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk,
24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek."
25 "Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.
26 Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt.
27 Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt.
28 Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte.
29 Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal.
30 Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.
31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied.
32 Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society