Book of Common Prayer
97 Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem.
98 Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké.
99 Minden tanítómnál okosabb lettem, mert intelmeiden elmélkedem.
100 Értelmesebb vagyok a véneknél, mert megfogadtam utasításaidat.
101 Nem lépek lábammal semmilyen rossz útra, hogy megtarthassam igédet.
102 Döntéseidtől nem tértem el, mert te tanítottál azokra.
103 Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz.
104 Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt.
105 Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.
106 Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet.
107 Nagy nyomorúságba jutottam, tartsd meg életemet ígéreted szerint, URam!
108 Önként vállalt fogadalmaimat fogadd kegyesen, URam, és taníts engem döntéseidre!
109 Életem folyton veszélyben van, törvényedről mégsem feledkezem meg.
110 Csapdát készítettek nekem a bűnösök, utasításaidtól mégsem tértem el.
111 Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet.
112 Szívből törekszem rendelkezéseid teljesítésére, ennek örök jutalma van.
113 Gyűlölöm a kétszínűséget, de szeretem törvényedet.
114 Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem.
115 Távozzatok tőlem, ti gonosztevők! Én megfogadom, Istenem, parancsolataidat.
116 Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet!
117 Erősíts engem, hogy megszabaduljak, és mindig törődni fogok rendelkezéseiddel.
118 Elveted mindazokat, akik eltérnek rendelkezéseidtől, mert ármánykodásuk galád.
119 Salaknak tartod a föld minden bűnösét, ezért szeretem intelmeidet.
120 Megborzadt a testem, mert rettegek tőled, félek ítéleteidtől.
Isteni intelmek
81 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Ászáfé.
2 Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt!
3 Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot!
4 Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján!
5 Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye.
6 Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam:
7 Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól.
8 Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.)
9 Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel!
10 Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj!
11 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!
12 De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem.
13 Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.
14 Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!
15 Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem.
16 Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana.
17 A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.
Isten megítéli a gonosz bírákat
82 Ászáf zsoltára. Isten ott áll az isteni közösségben, ítéletet tart az istenek fölött:
2 Meddig ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek?! (Szela.)
3 Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és szűkölködőnek!
4 Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből!
5 Nem tudnak és nem értenek semmit, sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak.
6 Azt mondtam ugyan, istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan,
7 mégis meg fogtok halni, mint a közemberek, és elhullotok, mint bármelyik főember.
8 Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged!
Újabb fölhívás a megtérésre
12 De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!
13 Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is.
14 Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után? Hozzatok étel- és italáldozatot Isteneteknek, az Úrnak!
15 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz.
16 Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki lakásából a vőlegény, a menyasszony is a szobájából!
17 A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái! Így szóljanak: Szánd meg Uram, népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a pogányok! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük?
Isten ígérete
18 Szánalomra indult az Úr országa iránt, és könyörült népén.
19 Így szól népéhez az Úr: Most már adok nektek gabonát, mustot és olajat, hogy jóllakjatok vele. Nem engedem többé, hogy gyalázzanak titeket a pogányok.
Krisztus megjelenése
11 És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol,
12 szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és ráírva egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül;
13 és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje.
14 A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve.
15 Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját.
16 Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura.
A két vadállat és a hamis próféta vége
17 És láttam, hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott minden madárhoz, amely az ég közepén repül: "Jöjjetek, gyülekezzetek össze az Isten nagy vacsorájára,
18 hogy királyok, vezérek és hatalmasok húsát egyétek, lovak húsát és a rajta ülőkét, minden szabad ember és rabszolga húsát, kicsinyekét és nagyokét".
19 És láttam, hogy a fenevad meg a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen,
20 de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő nevében, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták az ő képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába.
21 A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.
Az elveszett juh(A)
15 A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
2 A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük."
3 Ő erre ezt a példázatot mondta nekik:
4 "Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?
5 És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében,
6 hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.
7 Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre."
Az elveszett drahma
8 "Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?
9 És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.
10 Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society