Book of Common Prayer
Könyörgés nagy veszélyben
56 A karmesternek: "A messzi fák galambja" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.
2 Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem.
3 Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen.
4 Ha félek is, benned bízom!
5 Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!
6 Szüntelenül elferdítik szavaimat, minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem.
7 Összefognak, lesben állnak, lépteimet figyelik, mert az életemre törnek.
8 Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem!
9 Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!
10 Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van.
11 Istenben, akinek igéjét dicsérem, az ÚRban, akinek igéjét dicsérem,
12 Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!
13 Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat.
14 Hiszen megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában.
Bizalom Istenben
57 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.
2 Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.
3 A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.
4 Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.
5 Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.
6 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
7 Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.)
8 Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek
9 Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
10 Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
11 mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.
12 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
Isten igazságot tesz a földön
58 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele.
2 Valóban igazat beszéltek, ti hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött?
3 Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek.
4 Pártütők a bűnösök, már amikor a világra jönnek, tévelygők a hazugok, amint megszületnek.
5 Mérgük olyan, mint a kígyóméreg, olyanok, mint a süket vipera, amelynek oly tompa a füle,
6 hogy nem hallja a kígyóbűvölőt, a varázslásban jártas igézőt.
7 Istenem, törd össze szájukban a fogakat! Zúzd össze, URam, az oroszlánok állkapcsát!
8 Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák!
9 Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik, vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot.
10 Mielőtt tüske nőne cserjéteken, ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt.
11 Örül az igaz, ha látja a megtorlást, lába a bűnösök vérében fürdik.
12 Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!
Isten megfizet
64 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent!
3 Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől!
4 Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal.
5 Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek.
6 Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket?
7 Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve.
8 De Isten kilövi rájuk nyilát hirtelen, és megsebesülnek.
9 Saját nyelvük buktatja el őket, aki csak látja, fejét csóválja.
10 Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit.
11 Örülni fog az ÚRban az igaz, mert nála talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívűek.
Hálaadás lelki és testi javakért
65 A karmesternek: Dávid zsoltáréneke.
2 Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat.
3 Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember.
4 Erőt vettek rajtunk a bűnök, de te megbocsátod vétkeinket.
5 Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!
6 Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken,
7 aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra,
8 lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását.
9 Ezért félnek jeleidtől még a föld határain lakók is. Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod.
10 Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről.
11 Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, záporesővel porhanyítod, növényzetét megáldod.
12 Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.
13 Legelők sarjadnak a pusztán, ujjongás övezi a halmokat.
14 Nyájak lepik el a legelőket, a völgyeket gabona borítja, ujjonganak és énekelnek.
Jób első válasza: Megalázza magát Isten előtt
40 Szólott az Úr, és ezt mondta Jóbnak:
2 Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki!
3 Jób pedig felelt, és ezt mondta az Úrnak:
4 Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem.
5 Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer: többé nem teszem.
Isten második beszéde: Ő az emberiség ura
6 Az Úr válaszolt Jóbnak a viharból, és mondta:
7 Övezd csak föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem!
8 Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz?
9 Van-e olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő?
10 Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába!
11 Öntsd ki dühös haragodat, láss meg minden gőgöst, és alázd meg!
12 Láss meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak vannak!
13 Ásd el valamennyit a föld alá, zárd el őket rejtett helyre!
14 Akkor még én is dicsérlek téged, mert megsegített a jobbod.
A víziló és a krokodil ereje is Istentől van
15 Nézd csak a vízilovat! Én teremtettem, mint téged. Füvet eszik, mint a szarvasmarha.
16 Nézd, milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok!
17 Merev a farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak.
18 Csontjai, mint az érc-csövek, lábszárai, mint a vasrudak.
19 Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta alkotója,
20 mégis a hegyek adják meg táplálékát; mellette játszadozik a mező minden vada.
21 Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen.
22 Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti füzek.
23 Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, még ha szájáig ér is a Jordán.
24 El lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába?
25 Ki tudod-e fogni horoggal a krokodilt, le tudod-e szorítani a nyelvét kötéllel?
26 Tudsz-e kákát húzni az orrába, át tudod-e fúrni kampóval az állát?
27 Fog-e sokat könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád szelíden?
28 Köt-e veled szövetséget, hogy fogadd fel állandó szolgádnak?
29 Játszadozhatsz-e vele, mint a madárral, és megkötözheted-e leánykáid kedvéért?
30 Alkudozhatnak-e rajta a cimborák, osztozkodhatnak-e rajta a kereskedők?
31 Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és halászó szigonnyal a fejét?
32 Nyúlj csak hozzá, majd nem gondolsz többé a harcra!
Pál második missziói útja Barnabás külön útra indul
36 Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: "Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk: hogy megy a soruk?"
37 Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak.
38 Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába.
39 Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba.
40 Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult;
41 bejárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a gyülekezeteket.
Pál Derbében és Lisztrában
16 Így jutott el Derbébe, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia,
2 akiről dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek.
3 Pál őt magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra tekintettel körülmetélte őt. Mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt.
4 Amikor végigjárták a városokat, átadták nekik azokat a határozatokat, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének hoztak, hogy tartsák meg azokat.
5 A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban.
55 Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.
56 Keresték Jézust és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: "Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?"
57 A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.
Jézus megkenetése Betániában(A)
12 Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.
2 Vacsorát készítettek ott neki, s Márta szolgált fel, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt.
3 Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával.
4 Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt:
5 "Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?"
6 De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.
7 Jézus erre így szólt: "Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta;
8 mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek!"
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society