Book of Common Prayer
Izráel bűnei a pusztában
106 Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2 Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét?
3 Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak.
4 Gondolj rám, URam, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod!
5 Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt!
6 Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el.
7 Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél.
8 De az ÚR megszabadította őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát.
9 Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, átvezette őket a mély vizen, akár a pusztában.
10 Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta az ellenség kezéből.
11 Üldözőiket víz borította el, egy sem maradt meg közülük.
12 Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek.
13 De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében.
14 Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban.
15 Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük.
16 Féltékenyek lettek a táborban Mózesre, és Áronra, az ÚR szent emberére.
17 Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, eltemette Abirám csoportját.
18 Tűz gyulladt ki csoportjukban, láng pusztította el a bűnösöket.
19 Borjút készítettek a Hóreb-hegynél, leborultak a bálványszobor előtt.
20 Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával.
21 Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban,
22 csodákat Hám földjén, félelmes dolgokat a Vörös-tengernél.
23 Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mózes, közbelépett nála, és elfordította pusztító haragját.
24 Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének,
25 hanem zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az ÚR szavára.
26 Ezért rájuk emelte kezét, és elhullottak a pusztában,
27 utódaikat a pogányok közé juttatta, és szétszórta országaikba.
28 Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz, és holt bálványoknak szóló áldozatokból ettek.
29 Ingerelték tetteikkel az URat, ezért csapás szakadt rájuk.
30 De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás.
31 Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre mindörökké.
32 Meríbá vizeinél is felháborították, Mózes is rosszul járt miattuk,
33 mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt.
34 Nem pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az ÚR.
35 Sőt összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket.
36 Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket.
37 Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek.
38 Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot.
39 Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel.
40 Ezért haragra gerjedt népe ellen az ÚR, és megutálta örökségét.
41 Pogányok kezébe adta őket, gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
42 Sanyargatták őket ellenségeik, és meg kellett alázkodniuk előttük.
43 Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt.
44 Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket.
45 Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk.
46 Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket.
47 Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!
48 Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az URat!
Bálák hívatja Bálámot
22 Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordánon túl, Jerikóval szemben.
2 Bálák, Cippór fia látta mindazt, amit Izráel véghezvitt az emóriakkal.
3 Móáb nagyon megrémült a néptől, mert sokan voltak, és megrettent Móáb Izráel fiaitól.
4 Ezért ezt mondta Móáb népe Midján véneinek: Ez a tömeg úgy lelegel körülöttünk mindent, ahogyan a marha lelegeli a zöld mezőt. Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Móáb királya.
5 Követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához az Eufrátesz mellett levő Petórba, honfitársainak a földjére, hogy hívják meg és ezt mondják neki: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, és már ellepte a föld színét, és velem szemben telepedett le.
6 Ezért jöjj el, átkozd meg ezt a népet, mert erősebb nálam. Talán akkor meg tudom verni, és kiűzöm az országból. Jól tudom, hogy akit te megáldasz, áldott lesz, és akit te megátkozol, átkozott lesz.
7 Elmentek tehát Móáb és Midján vénei, és náluk volt a varázslás díja. Megérkezve Bálámhoz, elmondták neki Bálák üzenetét.
8 Ő ezt felelte nekik: Maradjatok itt éjszakára, és én beszámolok nektek arról, hogy mit mondott nekem az Úr. Móáb vezető emberei ott maradtak Bálámnál.
9 Isten pedig eljött Bálámhoz, és ezt mondta: Miféle férfiak vannak nálad?
10 Bálám ezt felelte Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya ezt üzente nekem:
11 Egy nép jött ki Egyiptomból, és ellepte a föld színét. Jöjj tehát és rontsd meg azt, talán akkor meg tudok vele küzdeni, és ki tudom űzni.
12 De Isten ezt mondta Bálámnak: Ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.
13 Fölkelt tehát Bálám reggel, és ezt mondta Bálák vezető embereinek: Menjetek vissza országotokba, mert nem engedi meg az Úr, hogy veletek menjek.
14 Móáb vezető emberei fölkeltek, visszamentek Bálákhoz, és azt mondták: Nem jött el velünk Bálám.
15 Akkor még több és azoknál tekintélyesebb vezető embert küldött Bálák.
16 Ezek megérkeztek Bálámhoz, és ezt mondták neki: Így szól Bálák, Cippór fia: Ne vonakodj eljönni hozzám!
17 Igen gazdagon megjutalmazlak, és megteszek mindent, amit mondasz nekem. Csak jöjj el és rontsd meg ezt a népet.
18 De Bálám ezt felelte Bálák szolgáinak: Ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg Istenemnek, az Úrnak a parancsát, és nem tehetek ellene egyáltalán semmit.
19 De azért maradjatok csak itt ti is ezen az éjszakán, hogy megtudjam, akar-e még valamit beszélni az Úr?
20 Isten eljött Bálámhoz éjjel, és ezt mondta neki: Ha azért jöttek ezek a férfiak, hogy elhívjanak téged, kelj föl, menj el velük, de csak azt tedd, amit én parancsolok neked.
21 Fölkelt tehát Bálám reggel, megnyergelte a szamarát és elment Móáb vezető embereivel.
A kegyelem állapotában ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk
12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.
13 Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek.
14 Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.
15 Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla!
16 Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra?
17 De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére adattatok!
18 Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.
19 Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek.
20 Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól.
21 De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál!
22 Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet.
23 Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Jézus megtisztítja a templomot(A)
12 Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította,
13 és ezt mondta nekik: "Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek."
14 Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket.
15 Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: "Hozsánna a Dávid Fiának!" - haragra lobbantak,
16 és így szóltak hozzá: "Hallod, mit mondanak ezek?" Jézus pedig így válaszolt nekik: "Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?"
17 Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
A fügefa elszáradása(B)
18 Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett.
19 Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" És hirtelen elszáradt a fügefa.
20 Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: "Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?"
21 Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! - az is meglesz.
22 És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society