Book of Common Prayer
Ne irigyeld a bűnösök szerencséjét!
37 Dávidé. Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre!
2 Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények.
3 Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz.
4 Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!
5 Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik:
6 világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.
7 Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!
8 Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!
9 Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az Úrban reménykednek, azok öröklik a földet.
10 Egy kis idő még, és nem lesz meg a bűnös, körülnézel, de nyomát sem találod.
11 Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek.
12 Ármánykodik a bűnös az igaz ellen, és acsarkodik ellene.
13 Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja.
14 Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék a nyomorultat és a szegényt, levágják az egyenes úton járókat.
15 De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek.
16 Többet ér a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek.
17 Mert a bűnösök karja összetörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18 Ismeri az Úr a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké.
19 Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is.
20 De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az Úr ellenségei, mégha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el.
21 Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza, de az igaz könyörületes és adakozó.
22 Akiket megáld az Úr, öröklik a földet, akiket megátkoz, elpusztulnak.
23 Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.
24 Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.
25 Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.
26 Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz.
27 Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig.
28 Mert az Úr szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja.
29 Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig.
30 Bölcsen beszél az igaznak a szája, és a nyelve igazat mond.
31 Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei.
32 Leselkedik a bűnös az igazra, és meg akarja ölni.
33 De az Úr nem hagyja, hogy kezébe kerüljön, és nem engedi, hogy bűnösként elítéljék.
34 Reménykedj az Úrban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal, és öröklöd a földet; meglátod, hogy kiirtja a bűnösöket.
35 Láttam egy erőszakos bűnöst: olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa,
36 de egyszer csak eltűnt, nem volt többé, kerestem, de nem lehetett megtalálni.
37 Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé!
38 De a vétkesek mind megsemmisülnek, a bűnösök vége pusztulás.
39 Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején.
40 Megsegíti az Úr, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek.
Bábel tornya
11 Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt.
2 Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.
3 Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk.
4 Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.
5 Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.
6 Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.
7 Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét!
8 Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.
9 Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére.
Isten ígéretei változhatatlanok
13 Amikor az Isten Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött,
14 és így szólt: "Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak."
15 És így, miután türelemmel várt, beteljesült az ígéret.
16 Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és náluk minden ellenvetésnek véget vet, és mindent megerősít az eskü.
17 Ezért tehát az Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet.
18 Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe.
19 Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé,
20 ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.
Jézus és a samáriai asszony
4 Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János -
2 bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai -,
3 elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.
4 Samárián kellett pedig átmennie,
5 és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.
6 Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt.
7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!"
8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9 A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.
10 Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet."
11 Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet?
12 Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?"
13 Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."
15 Az asszony erre ezt mondta: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society