Book of Common Prayer
ELSŐ KÖNYV
Az igazak és a bűnösök sorsa
1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
2 hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.
4 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél.
5 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.
6 Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.
Isten és felkentje diadalmaskodik
2 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?
2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen:
3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!
4 A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket.
5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:
6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!
7 Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!
8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.
9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!
10 Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek!
11 Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vígadjatok!
12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!
Imádság veszélyben
3 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült.
2 Uram, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám!
3 Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.)
4 De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.
5 Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.)
6 Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem.
7 Nem félek a sok ezernyi néptől, amely körülvett engem.
8 Állj mellém, Uram, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait!
9 Az Úrtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)
Esti imádság
4 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára.
2 Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!
3 Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.)
4 Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.
5 Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le! (Szela.)
6 Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az Úrban!
7 Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk!
8 Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk.
9 Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!
Ártatlan ember imádsága
7 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak.
2 Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem,
3 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.
4 Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el,
5 ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,
6 akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)
7 Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!
8 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!
9 Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!
10 Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten!
11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.
12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.
13 Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz.
14 Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít.
15 Ha rosszakarat fogamzik meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül!
16 Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített.
17 Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll.
18 Hálát adok az Úrnak, mert igaz ő, zengem a felséges Úr nevét.
9 Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is;
10 azt a napot, amelyen ott álltál Istened, az Úr előtt a Hóreben, ahol ezt mondta nekem az Úr: Gyűjtsd össze a népet, hogy meghallgassa igéimet, és tanuljanak meg félni engem mindig, amíg csak a földön élnek, sőt tanítsák meg erre a fiaikat is.
11 Akkor ti közelebb jöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett, sötétség, felhő és homály borította.
12 A tűz közepéből az Úr beszélt hozzátok. Szavának hangját hallottátok, de alakot nem láttatok, csak hangot hallottatok.
13 Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára.
14 Nekem pedig megparancsolta az Úr abban az időben, hogy tanítsalak meg benneteket a rendelkezésekre és döntésekre, amelyeket meg kell tartanotok azon a földön, ahova átkeltek, hogy birtokba vegyétek.
Pál megérkezésekor erélyes lesz
10 A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki - némelyek szerint - szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok;
2 kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen erélyesnek lennem annak a meggyőződésnek az alapján, amellyel merészen akarok fellépni némelyekkel szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk.
3 Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk;
4 hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.
5 Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre,
6 és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, amikor teljességre jut a ti engedelmességetek.
7 Ami a szemetek előtt van, arra nézzetek! Ha valaki meg van győződve arról, hogy ő a Krisztusé, azt is gondolja meg önmagában, hogy amint ő Krisztusé, ugyanúgy mi is.
8 Mert ha kissé túlozva dicsekszem is a hatalmunkkal, amelyet az Úr építésetekre, és nem rombolásotokra adott, nem szégyenülök meg,
9 nem akarva azt a látszatot kelteni, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket.
10 Mert levelei, mondják, súlyosak és kemények ugyan, de testi megjelenése erőtlen, és beszéde szánalmas.
11 Azt pedig gondolja meg az ilyen ember, hogy amilyenek vagyunk a távollétünkben írt levelünk szavaiban, olyanok leszünk ottlétünkkor tetteinkben is.
Pál Krisztus mértékéhez igazodik
12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják. De ezek nem veszik észre, hogy magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják önmagukat.
13 Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet az Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is.
14 Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangéliumával.
15 Nem dicsekszünk mértéktelenül mások fáradozásával, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön.
16 Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek.
17 Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék,
18 mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.
7 "Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.
8 Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle."
9 "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
10 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
11 mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
12 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
13 és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
14 "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.
15 Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society