Azután Ádámnak ezt mondta: „Parancsoltam neked, hogy ne egyél annak a fának a gyümölcséből, de te inkább a feleségedre hallgattál, az ő szavának engedtél, és ettél abból a gyümölcsből. Ezért megátkozom a földet miattad: egész életedben sok bajlódással és fáradsággal, naponta kell művelned, hogy megadja kenyeredet.

Hozok egy falat kenyeret, hogy felfrissüljetek, mielőtt tovább indultok, ha már erre visz az utatok!” „Legyen úgy, ahogy mondtad” — válaszolták a férfiak.

Ekkor az Örökkévaló tüzes kénesőt zúdított Sodomára és Gomorára — úgy zuhogott rájuk az égből, az Örökkévalótól, mint a záporeső.

Ézsau volt a következő edomi nemzetségfők, és a tőlük származó nemzetségek őse: Timná, Alvá, Jetét, Oholibámá, Élá, Pínon, Kenaz, Témán, Micbár, Magdíél és Írám. Azt a területet, amelyen egy-egy nemzetség letelepedett, ugyanúgy nevezték, mint magát a nemzetséget. Ézsau volt az összes edomiak ősapja.

Amikor az egyiptomi nép is éhezni kezdett, kenyérért könyörögtek a fáraóhoz, aki ezt mondta: „Forduljatok Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond!”

Júda azt mondta apjának, Izráelnek: „Atyám, engedd el velem a fiút, majd én vigyázok rá! Hadd keljünk útra Egyiptomba, hiszen szükségünk van a gabonára, ha élni akarunk! Kell a kenyér neked is, gyermekeinknek és nekünk is!

Még hozzátették: „Mivel Kánaán földjén nagyon súlyos szárazság és éhínség uralkodik, állataink számára ott már nem találunk sehol zöld legelőt. Emiatt kénytelenek voltunk jövevényként Egyiptom földjére jönni. Kérünk hát, engedd meg szolgáidnak, hogy Gósen földjén lakjanak!”

Miért pusztuljunk el a szemed előtt mi is, meg a földünk is? Végy meg bennünket rabszolgának, és vedd meg a földünket is, csak adj nekünk kenyeret cserébe! Szolgálni fogjuk a fáraót földjeinkkel együtt, csak adj vetőmagot, hogy a földjeinket be tudjuk vetni! Ne haljunk éhen, és a földjeink se maradjanak pusztán.”

Aratás idején azonban, mikor betakarítjátok a termést, annak egy ötöde a fáraót illeti. Négyötöde marad a tiétek, abból tegyetek félre vetőmagot, és abból készítsetek kenyeret magatoknak és családotoknak!”

Jól tudom, hogy Egyiptom királya nem enged szabadon titeket, csak ha majd erővel kényszerítem rá.

Mondd meg hát Izráel népének, hogy ezt üzenem nekik: »Én vagyok az Örökkévaló. Kimentelek titeket az egyiptomi kényszermunkából, és felszabadítalak a rabszolgaságból. Erős karommal és rettenetes, büntető ítéletek által megmentelek titeket.

Népemmé teszlek benneteket, én pedig Istenetek leszek. Akkor fogjátok igazán megérteni, hogy én vagyok Istenetek, az Örökkévaló, aki megszabadítottalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától.

Az egyiptomiak pedig kénytelenek voltak új kutakat ásni a Nílus mentén, hogy ivóvízhez jussanak, mert a folyó vize ihatatlan lett.

A bárány vérét fogjátok föl egy edénybe, majd vegyetek belőle, és kenjétek rá annak a háznak az ajtófélfáira meg a szemöldökfájára, ahol megeszik a páskabárányt.

A páskabárány húsát tűzön süssétek meg, majd kovásztalan kenyérrel és keserű növényekkel együtt még akkor éjjel egyétek meg.

Tartsátok meg tehát a Kovásztalan Kenyerek ünnepét, mert ezen a napon hoztam ki törzseitek seregeit Egyiptomból. Utódaitok is ünnepeljék meg ezt, nemzedékről-nemzedékre! Örökre érvényes rendelkezés ez a számotokra!

Tehát az első hónap 14. napján, estétől kezdve kovásztalan kenyereket egyetek a hónap 21. napjának végéig, vagyis estig.

Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok bele a bárány vérébe, majd kenjetek a vérből házaitok szemöldökfájára és a két ajtófélfára. Holnap reggelig senki se menjen ki a ház ajtaján!

Mivel az egyiptomiak sürgették Izráel népét, hogy hagyják el az országot, az izráelieknek nem volt idejük arra, hogy a szokásos kovásszal kelesztett kenyereiket elkészítsék, sem arra, hogy útravalót készítsenek maguknak. Ezért abból a tésztából, amelyet Egyiptomból cipeltek magukkal, kovásztalan kenyereket sütöttek.

Az ünnep hét napja alatt csakis kovásztalan kenyeret egyetek, a hetedik napon pedig tartsatok nagy ünnepet az Örökkévalónak!

Kovásztalan kenyeret egyetek ezen a hét napon, s ez alatt kovász vagy kovásszal készült étel ne is legyen a házaitokban, sehol az országban!

Amikor az emberek meglátták, azt kérdezték egymástól: „Mi ez?” Mert nem tudták, mi lehet az. Mózes ekkor azt mondta: „Ez az a kenyér, amelyet az Örökkévaló adott nektek, hogy tápláljon titeket!

Tartsátok meg a Kovásztalan Kenyerek ünnepét az Abib hónapban, a kijelölt időben, mert ebben a hónapban jöttetek ki Egyiptomból. Ilyenkor hét napig csakis kovásztalan kenyeret ehettek, ahogyan megparancsoltam nektek, és mindenki hozza elém a maga áldozatát. Amikor elém járultok, senki ne jöjjön üres kézzel!

Az áldozati állat vérét ne tedd az oltárra kovászos kenyérrel együtt! Az áldozati állatok zsíros részeit még aznap égesd el az oltáron, soha ne hagyd meg a következő napra!

A szent kenyerek asztala

Készíts egy asztalt sittim fából: a hossza két, szélessége egy és magassága másfél könyök legyen.