Az imádság meghallgatása^(A)

⁷ "Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.

⁸ Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.

⁹ Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki,

¹⁰ vagy ha halat kér, kígyót ad neki?

¹¹ Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"

⁸ Fülöp így szólt hozzá: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!"

⁹ Jézus erre ezt mondta: "Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?

¹⁰ Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit.

¹¹ Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek."

A másik Pártfogó ígérete

¹² "Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek,

¹³ és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban;

¹⁴ ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem."

¹⁷ szüntelenül imádkozzatok,