Add parallel Print Page Options

43  Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertõl szabadíts meg engem.

Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.

Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

44  Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.

Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.

12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.

23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

27 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

45  Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl.

Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.

Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.

Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet.

És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.

Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.

Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.

Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.

Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.

10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban.

11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.

12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki!

13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.

14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.

15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket.

16 Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.

17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön.

18 Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!

43 Istenem, ítélj meg,
    és szolgáltass nekem igazságot!
Védj meg az istentelenektől,
    szabadíts meg a hazug
    és igazságtalan emberektől!
Hiszen te vagy Istenem,
    te vagy erős kőváram!
„Miért hagytál el engem?
    Miért kell sötétben bolyonganom,
    miért üldöznek ellenségeim?”

Mutasd meg világosságodat és hűségedet,
    hogy azok vezessenek!
    Vigyenek el szent hegyedre, lakhelyedre,
hogy eljussak Isten oltárához,
    Istenhez, aki ujjongó örömmel tölti meg szívem!
Hadd dicsérjelek hárfával,
    ó Isten, én Istenem!
Miért szomorkodsz, lelkem?
    Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
    mert még hálát adok neki,
    hogy megszabadított engem!

A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.

44 Ó Isten, hallottuk a történeteket.
    Szüleink elmondták,
    mi tettél őseinkkel a régi időkben.
Népeket űztél el kezeddel erről a földről,
    őseinket pedig a helyükre telepítetted.
Gyökerestül kiirtottad azokat a népeket,
    őseinket pedig kiterjesztetted.
Mert nem a kardjukkal szerezték ezt a földet,
    nem saját vitézségükkel győztek,
    hanem te győztél, Istenem!
A te karod győzött, a te jobb kezed,
    és arcod fénye!
Azért győztek, mert szeretted őket.

Te vagy Királyom, ó Isten!
    Parancsolj, hogy Jákób népe győzzön!
Istenem, hatalmad által verjük meg ellenségeinket,
    neveddel tiporjuk le támadóinkat!
Mert nem az íjamban bízom,
    nem a kardom szabadít meg a csatában,
hanem te, Istenem!
Te szabadítasz meg ellenségeinktől,
    te szégyeníted meg gyűlölőinket.
Ezért dicsérünk téged szüntelen,
    örökké dicsérjük neved! Szela

Istenem, mégis elhagytál és megaláztál bennünket!
    Nem vonultál ki seregünkkel a csatába!
10 Megfutamítottál az ellenség előtt,
    gyűlölőink kifosztottak minket.
11 Odadobtál bennünket, mint juhokat a vágóhídra,
    szétszórtál, mint menekülteket, idegen népek közé!
12 Milyen olcsón adtad el saját népedet!
    Nem is alkudtál érte!
13 Megszégyenítettél szomszédaink előtt,
    nevetnek rajtunk és gúnyolnak,
14 csúfolnak, megvetnek,
    vicceket mondanak rólunk az idegenek,
    fejüket csóválják miattunk az emberek.
15 Gyalázatunk szüntelen szemem előtt van.
    Szégyen borítja arcomat
16 az ellenség gúnyolódása miatt,
    a bosszúálló gyalázkodása miatt.
17 Mindez ránk szakadt,
    mégsem felejtettünk el téged,
    nem törtük meg szövetségedet!
18 Szívünk nem pártolt el tőled,
    nem tértünk le ösvényedről.
19 Pedig ott hagytál bennünket a pusztában, összetörve,
    a halál árnyékával borítottál be.
20 Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét,
    ha más istenekhez nyújtottuk volna kezünket,
21 Istenünk látta volna ezt,
    hiszen ő ismeri a szívek titkait.
22 Miattad gyilkolnak bennünket naponta, Istenem.
    Mint vágóhídra vitt juhokkal, úgy bánnak velünk,
    mert hozzád tartozunk.
23 Ébredj fel!
    Miért alszol, Urunk?
    Ne feledkezz meg rólunk végképpen!
24 Miért rejtőzöl el előlünk,
    meddig tűröd, hogy üldözzenek,
    miért nézed el szenvedéseinket?
25 Nézd, már egészen a földre taposták lelkünket,
    arccal a porba fektettek bennünket!
26 Kelj fel, Örökkévaló!
    Siess hozzánk, segíts!
Mutasd meg, hogy szeretsz,
    és szabadíts meg bennünket!

A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítása. A szerelem éneke.

45 Szívem csordultig tele gyönyörű szavakkal,
    a Királynak szól énekem!
    Nyelvem, mint a hű írnok tolla.

Szebb vagy, mint az emberek fiai!
    Milyen kedves a beszéded!
    Ezért áldott meg téged Isten örökre!
Kösd derekadra kardodat, Hatalmas Hős!
    Öltözz királyi dicsőségedbe és fenségedbe!
Így lovagolj előre, győzelmesen,
    az igazságért és a helyes ítéletért!
Erős jobb karod vezessen félelmetes tettekre!
Hegyes nyilaid pontosan találnak,
    a király ellenségeinek szívébe fúródnak,
    népek hullanak lábad elé.
Trónusod és királyságod, ó Isten,
    örökre megmarad,
    igazságos voltod a királyi jogar kezedben!
Szereted az igazságot,
    és gyűlölöd a gonoszságot!
Ezért választott ki társaid közül Isten,
    a te Istened,
    ezért kent királlyá az öröm olajával.
Ruháidból fűszerek illata árad:
    mirha, aloé, kasszia,
    elefántcsont palotákban zeneszó vidámít.
Királylányok kísérnek,
    jobb kezednél a királyné[a] áll,
    színarany koronával ékesítve.

10 Szép leány, figyelj rám! Fogadd meg tanácsom:
    „Felejtsd el népedet és apád házát,
11 mert szépséged a Király kívánja!
    Férjed és urad ő, hajts fejet előtte!
12 Tírusz népe ajándékot hozott neked,
    előkelői mind a kegyeidet keresik!”

13 Milyen gyönyörű a királylány,
    arannyal átszőtt menyasszonyi ruhájában!
14 Hímzett ruhában vezetik őt a Királyhoz,
    szüzek és barátnői követik,
    együtt jönnek a király elé.
15 Ujjongó örömmel vezetik őket,
    így jönnek a Király palotájába.

16 Őseid helyébe fiaid lépnek,
    s fejedelmekké teszed őket az egész földön.
17 Nevedre minden nemzedék emlékezik,
    örökké dicsérnek téged a népek!

Footnotes

  1. Zsoltárok 45:9 királyné Vagy: „menyasszony”.

A hit és reménység diadala

43 Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem!

Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?

Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba,

hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem!

Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!

A megalázott nép könyörgése

44 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.

Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben.

Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted.

Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.

Te vagy királyom, ó Isten! Parancsodra megszabadul Jákób.

Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat.

Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem.

Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Istent dicsérjük minden nap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.)

10 Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel.

11 Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket.

12 Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé.

13 Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte.

14 Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk.

15 Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek.

16 Minden nap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat

17 a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt.

18 Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.

19 Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről.

20 Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk.

21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket,

22 nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait.

23 Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek.

24 Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp!

25 Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket?

26 Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földöz tapadt.

27 Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!

A királyi menyegző

45 A karmesternek: "A liliomok" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke.

Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla.

Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre!

Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát!

E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!

Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba.

Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája.

Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával.

Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak.

10 Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve.

11 Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát!

12 Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte!

13 Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked.

14 Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája.

15 Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád.

16 Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába.

17 Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön.

18 Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön örökké.

49  Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,

A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

12 Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.

13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

14 Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.

15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.

16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.

17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;

18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.

19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

20 [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.

21 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak zsoltára.

49 Halljátok meg, ti népek, mind!
    Figyeljen rám a Föld minden lakója!
Szegények és gazdagok,
    előkelő és egyszerű emberek, mind figyeljetek!
Mert szájam bölcsességet hirdet,
    szívem gondolatai értelmesek.
Példázatokra figyelek,
    hárfám hangja mellett tárom fel a titkokat.

Miért kellene félnem, ha veszedelem jön?
    Miért féljek, ha üldöznek
    és körülvesznek a gonoszok?
Olyanoktól féljek, akik saját erejükben bíznak,
    s gazdagságukkal dicsekednek?!
Hiszen egyikük sem válthatja meg életét,
    nem tud váltságdíjat fizetni Istennek!
Senki sem elég gazdag,
    hogy kifizesse élete árát!
Ki tudná megvásárolni az örök életet?
    Mennyit fizetnél,
    hogy tested ne pusztuljon el a sírban?
10 Lásd, meghalnak a bölcsek,
    testük elpusztul,
    de ugyanúgy meghalnak az ostobák is!
Bizony, mindannyian meghalnak,
    és vagyonukat másra hagyják.
11 A sír lesz örökös otthonuk,
    akármilyen gazdagok is voltak!
12 Mert a gazdag sem marad itt örökre:
    Bizony, meghal ő is, akár az állatok!
13 Ez a sorsa minden magabiztos ostobának,
    aki a vagyonában gyönyörködik. Szela
14 Mint juhnyájat, úgy terelik őket
    a halottak országába,
    és a Halál lesz a pásztoruk.
Alakjuk elvész,
    testük szépsége eltűnik a halottak között.
De mikor hajnalodik majd,
    az igazak uralkodnak.

15 Bizony, Isten fizeti meg értem az árat,
    megszabadít a Haláltól, és magához fogad! Szela

16 Ne félj senkitől a gazdagsága miatt!
    Ne félj attól se, akinek háza
    és vagyona gyarapodik!
17 Mert meghal, és leszáll a sírba,
    de semmi kincsét nem viheti magával!
18 Még ha életében elégedett volt is a sorsával,
    és gazdagságát dicsérték a többiek,
19 akkor is eljön az ideje, őseihez kerül,
    nem látja többé a napot!
20 A gazdag ember, ha nincs bölcsessége,
    olyan, mint az értelmetlen állat,
    és úgy is pusztul el.

Az élet rejtélyei

49 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.

Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ minden lakója,

közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt!

Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek.

Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat.

Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne,

akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek?

Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek.

Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla,

10 még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.

11 Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat.

12 Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk.

13 De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.

14 Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. (Szela.)

15 Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak.

16 De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela.)

17 Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában.

18 Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse.

19 Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora,

20 mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot.

21 Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.

84  Az éneklõmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára.

Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!

Kivánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé.

A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!

Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.

Boldog ember az, a kinek te vagy erõssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében.

Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai esõ.

Erõrõl erõre jutnak, [míg] megjelennek Isten elõtt a Sionon.

Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.

10 Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!

11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!

12 Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsõséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.

13 Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.

85  Az éneklõmesternek, Kóráh fiainak zsoltára.

Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób [nemzetségébõl ] való foglyokat.

Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bûnüket. Szela.

Elhárítottad [róluk] minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését.

Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat!

Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékrõl nemzedékre tartod-é haragod?

Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?

Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!

Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az õ népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.

10 Bizonyára közel van az õ szabadítása az õt félõkhöz, hogy dicsõség lakozzék a mi földünkön.

11 Irgalmasság és hûség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.

12 Hûség sarjad a földbõl, és igazság tekint alá az égbõl.

13 Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét.

14 Igazság jár elõtte és követi õt az õ lépéseinek útján.

A zenészek vezetőjének. A gittitre. Kórah fiainak zsoltára.

84 Milyen kedvesek a hajlékaid,
    Örökkévaló, Seregek Ura!
Bárcsak már Templomod udvarában lehetnék!
    Testem-lelkem türelmetlenül kívánkozik
    az Élő Istenhez!
Örökkévaló, Seregek Ura! Királyom, Istenem,
    még a veréb is talál helyet oltárod mellett,
a fecskék is fészket raknak ott,
    és felnevelik fiókáikat!
Milyen boldogok,
    akik mindig közeledben laknak, Istenem!
Egész nap téged dicsérnek! Szela

Boldog, aki tőled kapja erejét,
    akinek ösvényeid vannak a szívében!
Ha a könnyek völgyén mennek is át,
    a források völgyévé változtatják,
    s áldást hoznak nekik az őszi esők.
Erejük egyre növekszik,
    amíg elérkeznek a Sion hegyére,
    s Isten elé jutnak.
Örökkévaló, Seregek Ura és Istene,
    figyelj imádságomra!
Jákób Istene, kérlek, hallgass meg! Szela

Védelmező Istenünk, tekints jóindulattal királyodra,
    légy kegyelmes felkentedhez!
10 Mert jobb egyetlen nap nálad,
    mint ezer máshol!
Jobb Istenem Templomának küszöbén állni,
    mint a gonoszok sátrában lakni!
11 Az Örökkévaló Isten pajzsunk és Napunk,
    kegyelme és dicsősége ragyog ránk!
Nem tart vissza semmi jót azoktól,
    akik igazságosan élnek!
12 Milyen boldog és áldott,
    aki benned bízik, Örökkévaló, Seregek Ura!

A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak zsoltára.

85 Örökkévaló, kegyelmezz meg országodnak,
    hozd haza Jákób népének száműzötteit!
Bocsásd meg néped bűneit,
    takard el vétkeit! Szela

Szűnjön meg haragod!
    Tartsd vissza indulatodat!
Állíts helyre bennünket, szabadító Istenünk,
    ne haragudj ránk!
Örökké tart haragod?
    Nemzedékről-nemzedékre haragszol ránk?
Bizony, visszafordulsz hozzánk,
    új életre keltesz minket,
    hogy néped örülhessen neked, Örökkévaló!
Mutasd meg, hogy valóban szeretsz,
    és szabadíts meg bennünket, Örökkévaló!

Hallom, mit mond az Örökkévaló Isten:
    „Békesség népemnek
    és hűséges követőimnek!
Csak ostobaságaitokhoz
    vissza ne térjetek!”
Mert hamar megszabadítja azokat,
    akik tisztelik és félik őt,
    hogy dicsősége földünkön lakjon.
10 Isten szeretete elébe jön hűségeseinek,
    békesség és igazságosság
    köszönti őket csókkal.
11 Hűség hajt ki a földből,
    igazságosság záporoz a Mennyből.
12 Igen, az Örökkévaló megad nekünk minden jót,
    és földünk is bőségesen terem.
13 Igazságosság jön az Úr előtt,
    és készíti számára az utat.

Sóvárgás a templom után

84 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára.

Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa!

Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez.

Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem!

Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.)

Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.

Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával.

Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.

URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! (Szela.)

10 Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére!

11 Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni.

12 Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek.

13 Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik!

Vigasztalódás elnyomatás után

85 A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára.

Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát.

Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Szela.)

Visszatartottad nagy haragodat, elfojtottad haragod hevét.

Fordulj felénk, szabadító Istenünk, ne haragudj ránk többé!

Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?

Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek?

Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!

Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok.

10 Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön.

11 Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást.

12 Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből.

13 Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését.

14 Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.

87  Ének. A Kóráh fiainak zsoltára.
A szent hegyeken vetette meg az õ fundamentomát.

Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát.

Dicsõséges dolgokat beszélnek felõled, te Istennek városa! Szela.

Elõszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerõimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született.

És ezt mondják a Sion felõl: Mind ez, mind amaz ott született, és õ, a Felséges, erõsíti azt.

Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela.

És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.

Kórah fiainak zsoltáréneke.

87 Az Örökkévaló a szent hegyeken
    építette fel városát!
Bizony, jobban szereti Sion kapuit,
    mint Jákób összes sátorát!
Mennyi dicsőséges dolgot beszélnek rólad,
    Isten Városa! Szela

Egyiptomot[a] és Babilont is
    ismerőim közé fogom számítani!
Ezt mondom Filisztea, Tírusz és Kús lakóiról:
    „Ő is ott született!”
Sionról pedig így szólnak:
    „Ezek mind Sionban születtek,
    amelyet a Felséges épített!”
Az Örökkévaló beírja,
    és számba veszi őket:
„Igen, ő is Sionban született.” Szela

Ők pedig így énekelnek
    és táncolnak örömükben:
„Minden forrásom belőled fakad!”

Footnotes

  1. Zsoltárok 87:4 Egyiptomot Szó szerint: „Ráhábot” — ez a szó azt jelenti: „sárkány”. Általában Egyiptomot jelképezi.

Isten városa

87 Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította

az ÚR Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél.

Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa! (Szela.)

Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek engem. Filiszteának, Tírusznak és Kúsnak itt van a szülőhazája.

Sionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája. A Felséges szilárdítja meg ezt.

Az ÚR számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a szülőhazájuk. (Szela.)

Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad.