Add parallel Print Page Options

25  Dávidé.
Hozzád emelem, Uram, lelkemet!

Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.

Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tõled.

Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.

Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedrõl, mert azok öröktõl fogva vannak.

Ifjúságomnak vétkeirõl és bûneimrõl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezõket.

Igazságban járatja az alázatosokat, és az õ útjára tanítja meg az alázatosokat.

10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hûség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.

11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az.

12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.

13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.

14 Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket.

15 Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert õ húzza ki a tõrbõl lábamat.

16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.

17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bûnömet.

19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyûlölséggel gyûlölnek engem.

20 Õrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.

22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.

[a] Dávidé.

25 Örökkévaló, hozzád emelem lelkemet!
Benned bízom, Istenem,
    ne kelljen csalódnom,
    s ne engedd, hogy ellenségeim kigúnyoljanak!
Senki se csalódjon, aki benned bízik!
    Akik elárulnak téged, azok csalódjanak,
    ne jussanak semmire!

Örökkévaló, mutasd meg, melyik a te utad,
    taníts engem, hogy lábad nyomát kövessem!
Vezess és taníts, hogy igazságodban járhassak,
    hiszen te vagy Szabadítóm, Istenem,
    csak benned reménykedem szüntelen.
Kérlek, gondolj szeretetedre és kegyelmedre, Örökkévaló,
    mert azok öröktől fogva és örökké tartanak!
Ne emlékezz ifjúkorom vétkeire és bűneimre!
    Kegyelmed szerint gondolj rám,
    mert jóságos vagy, Örökkévaló!

Bizony, jó az Örökkévaló, és igazságos!
    Még a bűnösöket is jóra tanítja.
Az alázatosokat igazságosan vezeti,
    megtanítja őket útjaira.
10 Bizony, aki az Örökkévaló útján jár,
    az megismeri kegyelmét és hűséges szeretetét!
Mert így bánik azokkal,
    akik szövetségét és ígéreteit megőrzik!

11 Örökkévaló, sokat vétkeztem ellened,
    de bocsáss meg nekem jóságodért!

12 Aki teljes szívvel tiszteli és féli az Örökkévalót,
    annak ő megmutatja, melyik utat válassza!
13 Áldott az ilyen ember!
    S utódai megmaradnak a földön,
    amelyet Isten nekik ígért.
14 Az Örökkévaló bizalmába fogadja, akik imádják őt,
    és szövetségére tanítja őket.
15 Az Örökkévalóra nézek szüntelen,
    mert ő szabadít ki minden bajból![b]

16 Örökkévaló, nézz rám, légy kegyelmes hozzám,
    mert gyenge és magányos vagyok!
17 Enyhítsd szívem aggodalmát,
    ments ki bajaimból!
18 Vedd észre, mennyi baj és próbatétel vesz körül,
    és bocsásd meg minden bűnömet!
19 Nézd, mennyi ellenségem van,
    akik gyilkos szándékkal gyűlölnek engem!
20 Istenem, védj meg, és ments meg tőlük,
    hiszen benned bízom,
    ne kelljen csalódnom!
21 Ártatlanságom és egyenességem védjen meg,
    mert rád várok, Istenem, hogy megszabadíts!
22 Ó Istenem, mentsd ki Izráelt
    minden bajból!

Footnotes

  1. Zsoltárok 25:1 zsoltár Minden egyes verse az eredetiben a héber ABC soron következő betűjével kezdődik.
  2. Zsoltárok 25:15 szabadít… bajból Szó szerint: „szabadítja ki lábamat a hálóból”. Arra a hálóra utal, amellyel a madarakat megfogták.

Könyörgés Istenhez vezetésért

25 Dávidé. Uram, hozzád emelkedem lélekben!

Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim!

Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!

Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!

Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.

Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.

Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram!

Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.

Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.

10 Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.

11 A te nevedért, ó Uram, bocsásd meg bűneimet, mert sok van!

12 Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza.

13 Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet.

14 Közösségben van az Úr az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket.

15 Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.

16 Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok.

17 Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki!

18 Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet!

19 Nézd, mennyi ellenségem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel.

20 Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem!

21 Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem.

22 Szabadítsd ki, ó Isten, Izráelt minden nyomorúságából!

29  Dávid zsoltára.
Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet!

Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.

Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsõség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.

Az Úr szava erõs; az Úr szava fenséges.

Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.

És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.

Az Úr szava tûzlángokat szór.

Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.

Az Úr szava megborjaztatja a nõstény szarvasokat, lehántja az erdõket, és az õ hajlékában mindene azt mondja: dicsõ!

10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.

11 Az Úr ad erõt népének, az Úr megáldja népét békességgel.

Dávid zsoltára.

29 Isten fiai,[a] dicsérjétek az Örökkévalót!
    Tiszteljétek őt, énekeljetek
    dicsőségéről és hatalmáról!
Dicsérjétek az Örökkévalót dicsőségéhez méltóan!
    Szent öltözetben,
    imádattal hajoljatok meg előtte!

Az Örökkévaló hangja zeng a tengerek fölött,
    a dicsőséges Isten mennydörög,
    az Örökkévaló hangja visszhangzik az óceán fölött.
Az Örökkévaló hangja erős,
    az Örökkévaló hangja fenséges.
Az Örökkévaló hangja derékba töri
    a hatalmas cédrusfákat,
az Örökkévaló hangja összetöri
    még a libanoni cédrusokat is!
Az Örökkévaló hangjára ugrálnak Libanon hegyei,
    mint a borjak,
    és a Hermón, mint bivalyborjú.
Az Örökkévaló hangjára villámok hasítják az eget.
Az Örökkévaló hangjára reszket a sivatag,
    Kádés pusztasága is megremeg.
Az Örökkévaló hangja megriasztja a szarvasokat,
    és letarolja az erdőket.
De az Örökkévaló templomában
    mindenki azt kiáltja: „Dicsőség Istennek!”
10 Az Örökkévaló uralkodott,
    mint király, az Özönvíz felett.
Igen, az Örökkévaló ma is uralkodik,
    ő a Király örökké!

11 Az Örökkévaló ad erőt népének,
    és megáldja őket békességgel!

Footnotes

  1. Zsoltárok 29:1 Isten fiai Utalhat Isten angyalaira is, akik a Mennyben dicsérik Istent, ahhoz hasonlóan, ahogy a földi Templomban a papok dicsérik őt.

Isten hatalma a zivatarban

29 Dávid zsoltára. Magasztaljátok az Urat, ti mennyei lények, magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!

Magasztaljátok az Úr dicső nevét, boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben!

Az Úr hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsőséges Isten, az Úr, a nagy vizek fölött.

Az Úr hangja hatalmas, az Úr hangja fenséges.

Az Úr hangja cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait.

A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjón, mint egy bivalyborjú.

Az Úr hangjára lángok törnek elő.

Az Úr hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az Úr Kádés pusztáját.

Az Úr hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki őt dicsőíti.

10 Az Úr trónol az áradat fölött, ott trónol az Úr, az örökkévaló király.

11 Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.

33  Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.

Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.

Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.

Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hûséges.

Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.

Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.

Összegyûjti a tenger vizeit, mintegy tömlõbe; tárházakba rakja a hullámokat.

Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tõle minden földi lakó.

Mert õ szólt és meglett, õ parancsolt és elõállott.

10 Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.

11 Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékrõl-nemzedékre.

12 Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.

13 Az égbõl letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.

14 Székhelyérõl lenéz a föld minden lakosára.

15 Õ alkotta mindnyájok szivét, [és] jól tudja minden tettöket.

16 Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hõs sem menekül meg nagy erejével;

17 Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.

18 Ámde az Úr szemmel tartja az õt félõket, az õ kegyelmében bízókat,

19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa õket.

20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk õ.

21 Csak õ benne vigad a mi szívünk, csak az õ szent nevében bízunk!

22 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.

33 Igazak, örvendezzetek az Örökkévalóban!
    Az igazszívűeknek való a dicséret!
Adjatok hálát az Örökkévalónak húros hangszerekkel,
    dicsérjétek őt tízhúrú hárfával!
Énekeljetek neki új éneket,
    játsszatok a hangszereken ügyesen,
    és kiáltsatok hangosan!
Mert az Örökkévaló szava igaz,
    minden tette hűségét bizonyítja.
Szereti az igazságosságot, az igaz ítéletet,
    telve van az egész Föld hűséges szeretetével!

Az Örökkévaló teremtette szavával az egeket,
    leheletével az égi seregeket.
Egy helyre gyűjtötte a tengereket,
    raktáraiba a mélység vizeit.
Földi teremtények, tiszteljétek az Örökkévalót,
    félje őt a Föld minden lakója!
Mert amit ő mondott, az megtörtént,
    amit szavával létrehívott, az előállt.
10 Az Örökkévaló áthúzza a népek számításait,
    meghiúsítja a nemzetek terveit.
11 De amit az Örökkévaló mond,
    az örökre érvényes marad,
amit tervez, az megvalósul
    minden nemzedékben.
12 Áldott és boldog az a nemzet,
    amelynek az Örökkévaló az Istene,
a nép,
    amelyet örökségül választott magának!
13 Az Örökkévaló lenéz a Mennyből,
    jól látja az embereket.
14 Mennyei trónjáról figyeli
    a Föld minden lakóját.
15 Hiszen ő teremtette mindnyájuk szívét,
    jól érti minden dolgukat.
16 A királynak nem hatalmas serege szerez győzelmet,
    a hőst sem nagy ereje menti meg.
17 Csalódik, aki lovakban bízik,
    bármilyen erősek, mégsem mentenek meg!
18 De az Örökkévaló éberen vigyáz azokra,
    akik tisztelik és félik őt,
    akik hűséges szeretetében bíznak!
19 Bizony, megmenti a haláltól,
    és jól tartja őket az éhség napjaiban is!
20 Lelkünk az Örökkévalót várja,
    ő segít, és ő véd meg minket!
21 Benne van minden örömünk,
    benne bízunk és remélünk!

22 Örökkévaló, légy hozzánk jóindulattal,
    ahogy bízunk benned!

Isten dicsőítése

33 Vigadjatok az Úrban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret.

Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki!

Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!

Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik.

Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld.

Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete.

Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait.

Féljen az Úrtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója,

mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.

10 Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait.

11 De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.

12 Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.

13 Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert.

14 Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára.

15 Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.

16 Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst.

17 Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg.

18 De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak.

19 Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket.

20 Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.

21 Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.

22 Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!

36  Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.

A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;

Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.

Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.

Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.

Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!

Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.

10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.

12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.

13 Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!

A zenészek vezetőjének. Dávidé, az Örökkévaló szolgájáé.

36 Ezt mondja a bűn a gonosz szívében:
    „Én ugyan nem félek Istentől,
    nem is tisztelem, még lelkem mélyén sem!”
Meggyőzte magát,
    hogy nem tett semmi rosszat,
    és nincs mit megbánnia.
Beszéde csupa ostoba hazugság és megtévesztés,
    nem kell neki a bölcsesség,
    nem akar jót tenni.
Még ágyában is gonosz terveket sző,
    felkel, és rossz útra indul,
    minden gonoszságra kapható.

Örökkévaló, kegyelmed az égig ér,
    és hűséged a felhőkig!
Igazságosságod oly magas, mint Isten hegyei,
    ítéleteid mélységesek, mint a tenger!
    Te viselsz gondot emberre, állatra, Örökkévaló!
Nincs értékesebb, mint hűséges szereteted!
    Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
Megtöltesz minket házad kincseivel,
    jóságod folyóvizéből itatsz bennünket!
Te magad vagy az élet forrása,
    és fényed által látunk világosan!
10 Mutasd meg kegyelmedet azoknak,
    akik ismernek téged,
    és igazságosságodat a tisztaszívűeknek!
11 Hogy ne taposson el a kevélyek lába,
    ne űzzön el a gonoszok keze!

12 Bárcsak a gonoszok mind elhullanának,
    hogy fel se keljenek többé!

Isten az élet forrása

36 A karmesternek: Az Úr szolgájáé, Dávidé.

A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem,

sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.

Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni.

Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat.

Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig.

Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Uram.

Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.

Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.

10 Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.

11 Maradj hűséges a téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez.

12 Ne taposson rám a gőgösök lába, ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!

13 Majd elbuknak a gonosztevők, elterülnek, nem tudnak fölkelni.

39  Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.

Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen.

Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:

Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

12 Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.

13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm.

14 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé!

A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak. Dávid zsoltára.

39 Azt mondtam magamban: „Vigyázok ajkamra,
    hogy ne vétkezzek szavaimmal,
megfékezem nyelvem,
    amíg a gonoszok között járok.”
Elnémultam, hallgattam,
    se jót, se rosszat nem mondtam,
    de ez sem hozott nyugalmat.

Szívem felizzott, kitört belőlem a panasz,
    hozzád kiáltottam égő szavakkal:
„Örökkévaló, kérlek, mondd meg, mi lesz velem,
    hadd tudjam meg napjaim számát,
    hadd lássam, milyen mulandó vagyok!
Arasznyivá tetted életemet,
    az én időm semmiség szemedben.
    Bizony, az ember élete szétfoszló lehelet!” Szela

Tűnő árnyék az ember!
    Lót-fut, töri magát, de minek?
Gyűjtögeti vagyonát, s nem tudja,
    ki veszi hasznát utána.

Most hát miben reménykedjek, Uram,
    mit várhatok?
Bizony, én csak benned bízom,
    benned reménykedem!
Szabadíts meg minden bűnömtől!
    Ne engedd, hogy öntelt ostobák gúnyoljanak!
Jobb lett volna hallgatnom,
    szót sem szólnom;
    jobb, ha te cselekszel, Uram!
10 Kérlek, vedd le rólam büntetésedet,
    hogy el ne pusztíts kezed csapásaival!
11 Mikor bűne miatt bünteted az embert,
    hogy a jó útra tanítsd,
minden szépsége szétfoszlik,
    mint molyrágta ruha.
Bizony, mind olyanok vagyunk
    mint a tűnő lehelet! Szela

12 Hallgasd meg, Örökkévaló, imádságomat!
    Kérlek, hallgasd meg kiáltásomat!
Ne maradj néma, könnyeim láttán,
    mert hontalan menekült vagyok,
    átutazó idegen, mint minden ősöm!
13 Örökkévaló, ne nézz rám haraggal,
    hadd viduljak föl, mielőtt meghalok,
    és nem leszek többé!

Vívódó lélek panasza

39 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.

Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém.

Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult.

Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem:

Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!

Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Szela.)

Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni.

Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!

Ments meg az ellenem vétőktől, ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak!

10 Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz.

11 Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed alatt!

12 A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. (Szela.)

13 Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm.

14 Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.