Máté 25-26

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Példázat a tíz szűzről

25 „Akkor Isten Királysága hasonló lesz ehhez: egyszer tíz szűz várta a vőlegényt, és kimentek elé. Mindegyiknek olajmécses volt a kezében. ² Közülük öt ostoba volt, öt pedig okos. ³ Az ostobáknál csak mécses volt, de nem vittek magukkal olajat. ⁴ Az okosaknál nemcsak a mécses volt, hanem korsóikban olajat is vittek. ⁵ A vőlegény azonban késett, ezért mind a tízen elálmosodtak, sőt el is aludtak.

⁶ Éjfélkor azonban felhangzott a kiáltás: »Itt jön a vőlegény! Jöjjetek ki elé, és fogadjátok!«

⁷ Ekkor mind a tízen azonnal felébredtek, és rendbe hozták a mécsesüket. ⁸ Az ostobák azt mondták az okosoknak: »Adjatok egy kis olajat, mert a mécseseink mindjárt kialszanak!«

⁹ De azok így válaszoltak: »Nem lehet, mert akkor nem lesz elég sem nekünk, sem nektek. Menjetek inkább az olajárusokhoz, és vegyetek tőlük!«

¹⁰ Mialatt az ostobák elmentek olajat venni, megérkezett a vőlegény. Azok a szüzek, akik felkészülten várták, bementek vele a lakodalomba, az ajtót pedig bezárták.

¹¹ Később megérkeztek az ostobák is. Kiáltozni kezdtek: »Uram! Uram! Nyisd ki az ajtót!«

¹² De a vőlegény így válaszolt: »Igazán mondom nektek, hogy nem ismerlek titeket!«

¹³ Legyetek hát mindig éberek, mert nem tudjátok melyik napon, és melyik órában jön vissza az Emberfia!”

Példázat a talentumokról^(A)

¹⁴ „Akkor Isten Királysága hasonló lesz ehhez: egy ember külföldre akart utazni, ezért összehívta a rabszolgáit, és minden vagyonát a gondjaikra bízta. ¹⁵ Egyiküknek öt talentumot^[a] adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet — mindenkinek a maga képességei szerint. Ezután elutazott. ¹⁶ Aki az öt talentumot kapta, rögtön üzleti vállalkozásba fektette, és újabb öt talentumot nyert vele. ¹⁷ Aki kettőt kapott, ugyanígy tett, és újabb két talentumra tett szert. ¹⁸ Aki viszont egyet kapott, ásott egy gödröt, és oda rejtette az ura pénzét.

¹⁹ Hosszú idő elteltével hazatért a gazdájuk. Előhívta rabszolgáit, hogy számoljanak el a rájuk bízott értékekkel. ²⁰ Aki öt talentumot kapott, összesen tízet hozott vissza. Ezt mondta: »Uram, öt talentumot bíztál rám, s ezzel öt másik talentumot szereztem!«

²¹ Ura megdicsérte: »Jól van, hűséges és derék szolgám! Jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, ezért sokkal többet bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!«

²² Ezután következett az, aki két talentumot kapott. Ezt mondta: »Uram, két talentumot bíztál rám. Nézd, újabb két talentumot szereztem vele!«

²³ Ura őt is megdicsérte: »Jól van, hűséges és derék szolgám! Jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, ezért sokkal többet bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!«

²⁴ Ezután jött az, aki egy talentumot kapott. Ő így számolt be: »Uram, tudom, hogy szigorú és kemény vagy. Még azt is learatod, amit nem te vetettél, és onnan is begyűjtöd a termést, ahová nem vetettél magot. ²⁵ Féltem tőled, ezért elástam a talentumot. Tessék, itt van, ami a tiéd!«

²⁶ Ekkor ura azt mondta neki: »Te gonosz és haszontalan^[b] szolga! Azt gondoltad, hogy azt is learatom, amit nem én vetettem, és onnan is begyűjtöm a termést, ahová nem szórtam magot?! ²⁷ Akkor miért nem vitted pénzváltókhoz a pénzemet, hogy kamatozzon? Most kamattal megnövelve kaptam volna vissza!«

²⁸ Szolgáinak pedig azt parancsolta: »Vegyétek el tőle azt a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz van! ²⁹ Mert aki jól gazdálkodik azzal, amit kapott, arra még többet fognak bízni, és bőségben lesz. Aki viszont nem használja, amit kapott, attól mindent el fognak venni.^{[c] 30} Ezt a haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a sötétségbe! Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!«”

Kecskék és juhok

³¹ „Az Emberfia vissza fog jönni nagy dicsőségben összes angyalával együtt. Akkor majd leül dicsőséges trónjára, ³² és a Föld minden lakosát összegyűjtik trónja elé. Ő pedig két csoportra választja majd őket, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. ³³ A juhokat a jobb, a kecskéket pedig a bal oldalára állítja.

³⁴ Ezután a király így szól majd a jobb oldalán állókhoz: »Jöjjetek! Atyám megáldott benneteket, tiétek ez a Királyság, vegyétek birtokba, mert Isten számotokra készítette a világ kezdete óta! ³⁵ Igen, tiétek, mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. Amikor szomjas voltam, inni adtatok. Amikor idegen voltam, behívtatok a házatokba, és vendégül láttatok. ³⁶ Amikor nem volt mibe öltöznöm, ruhát adtatok nekem. Amikor beteg voltam, gondoskodtatok rólam. Amikor börtönben voltam, meglátogattatok.«

³⁷ Ekkor így felelnek majd az igazságosak: »Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas lettél volna. Mikor adtunk neked inni? ³⁸ Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttuk, hogy ruhára lett volna szükséged. Mikor adtunk neked ruhát? ³⁹ Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg?«

⁴⁰ Akkor a király így válaszol majd: »Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek — akár a legkisebbnek is —, akkor nekem segítettetek.«

⁴¹ Ezután a bal oldalán állókhoz fordul: »Menjetek előlem! Átkozottak vagytok! Menjetek az örök tűzbe, amely a Sátánnak és angyalainak készült! ⁴² Menjetek, mert éhes voltam, de nem adtatok ennem! Szomjas voltam, de nem adtatok innom. ⁴³ Idegen voltam, de nem fogadtatok be a házatokba! Hiányzott a ruhám, de nem öltöztettetek fel! Beteg és fogoly voltam, de nem látogattatok meg!«

⁴⁴ Ők is ugyanazt fogják tőle kérdezni: »Uram, mi nem láttunk téged éhesnek, szomjasnak vagy idegennek. Nem láttunk téged, amikor nem volt mibe öltöznöd. Nem láttunk betegen, vagy a börtönben. Mikor volt az, amikor nem segítettünk rajtad?«

⁴⁵ Akkor a király így válaszol majd: »Igazán mondom nektek: amikor nem segítettetek a testvéreimnek — akár a legkisebbnek is —, akkor nekem nem segítettetek!«

⁴⁶ Akkor ezek elmennek az örök büntetésre, az igazságosak pedig az örök életre.”

A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik^(B)

26 Miután Jézus elmondta mindezeket, a tanítványaihoz fordult: ² „Mint tudjátok, két nap múlva lesz a Páska ünnepe. Akkor az Emberfiát kiszolgáltatják az ellenségeinek, és keresztre feszítik.”

³ A főpapok és a nép vezetői összegyűltek Kajafás főpap palotájának udvarában. ⁴ Azon tanácskoztak, hogyan lehetne Jézust titokban letartóztatni és kivégeztetni. ⁵ Azt mondták: „Ne az ünnep alatt, nehogy zavargás törjön ki a nép között!”

Mire jó ez a pazarlás?^(C)

⁶ Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. ⁷ Amikor helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki alabástrom edényben drága illatszert hozott magával, és azt Jézus fejére öntötte.

⁸ Ezt látva a tanítványok bosszankodtak, és azt mondták: „Mire jó ez a pazarlás?! ⁹ Ezt a drága illatszert jó áron el lehetett volna adni, a pénzt meg a szegények között szétosztani!”

¹⁰ Jézus észrevette, miről beszélnek, és ezt kérdezte: „Miért bántjátok ezt az asszonyt, hiszen jót tett velem? ¹¹ Szegények mindig lesznek köztetek,^[d] de én nem leszek mindig veletek. ¹² Amikor rám öntötte ezt az illatszert, azzal már a temetésre készítette elő a testemet. ¹³ Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömüzenetet, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”

Júdás megegyezik Jézus ellenségeivel^(D)

¹⁴ Ekkor Iskáriótes Júdás, az egyik a tizenkét tanítvány közül, elment a főpapokhoz. ¹⁵ Ezt kérdezte: „Mennyit fizettek nekem, ha a kezetekbe adom Jézust?” Azok pedig harminc ezüstpénzt adtak neki. ¹⁶ Attól fogva kereste Júdás a megfelelő alkalmat, hogy a kezükre juttassa Jézust.

Az utolsó Páska-vacsora^(E)

¹⁷ A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján tanítványai azt kérdezték Jézustól: „Hol készítsük el számodra a Páska-vacsorát?”

¹⁸ Ő így válaszolt: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez. Ezt mondjátok neki: »A Mester üzeni: közel van már az időm. A te házadban tartom meg a Páska ünnepét tanítványaimmal együtt.«” ¹⁹ A tanítványok megtették, amit Jézus mondott, és mindent előkészítettek.

²⁰ Amikor beesteledett, Jézus asztalhoz telepedett tizenkét tanítványával. ²¹ Vacsora közben ezt mondta: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem.”

²² Erre ők nagyon elszomorodtak, és egyenként megkérdezték tőle: „Ugye nem én vagyok az, Uram?”

²³ Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. ²⁴ Az Emberfia elmegy, ahogy megírták róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem születik!”

²⁵ Ekkor megszólalt Júdás, az áruló: „Csak nem rólam beszélsz, Mester?!” „De bizony, te vagy az!” — válaszolta neki Jézus.

Az Új Szövetség megkötése^(F)

²⁶ Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Közben ezt mondta: „Vegyetek belőle, és egyétek meg! Ez az én testem!”

²⁷ Azután egy pohár bort vett a kezébe, s miután hálát adott Istennek, odaadta tanítványainak. Közben ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸ mert ez az én vérem, amely által az Új Szövetség érvénybe lép — s amely a bűnök megbocsátása végett fog kiömleni sokakért. ²⁹ Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom bort a szőlő terméséből mindaddig, amikor majd újból iszom veletek Atyám Királyságában.”

³⁰ Ezután elénekelték a zsoltárokat, majd kimentek az Olajfák hegyére.

Ma éjjel mind elhagytok engem!^(G)

³¹ Ott Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás:

³² De a feltámadásom után Galileába megyek, és előttetek fogok odaérni.”

³³ Péter azt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!”

³⁴ Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked: ma éjjel, még mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”

³⁵ Péter így fogadkozott: „Ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.

Jézus a Gecsemáné kertben^(H)

³⁶ Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik. ³⁷ Pétert és Zebedeus két fiát azonban magával vitte. Szomorú és nyugtalan lett. ³⁸ Ezt mondta nekik: „A lelkem halálosan szomorú. Várjatok meg itt, és virrasszatok velem!”

³⁹ Majd kissé előrement, arccal a földre borult, és imádkozni kezdett: „Atyám! Ha lehetséges, ne kelljen kiinnom ezt a poharat!^[f] De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!” ⁴⁰ Ezután visszament a három tanítványhoz, de azok közben elaludtak. Azt mondta Péternek: „Még egy órát sem tudtatok velem együtt virrasztani?! ⁴¹ Ne aludjatok, hanem imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert a szellem ugyan készen áll, de az emberi természet gyenge.”

⁴² Ezután másodszor is elment imádkozni, és ezt mondta: „Atyám, ha nem kerülhetem el ezt a poharat, és valóban ki kell innom, akkor legyen minden a te akaratod szerint!”

⁴³ Majd visszament hozzájuk, de megint alva találta őket, mert nem tudták nyitva tartani a szemüket. ⁴⁴ Így azután otthagyta őket, és újból elment. Harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

⁴⁵ Ezután visszament a tanítványokhoz, és azt mondta: „Most már aludhattok!

Nézzétek! Elérkezett az idő, amikor az Emberfiát a bűnösök kezébe adják! ⁴⁶ Keljetek fel, és induljunk! Látjátok? Már itt is jön, aki elárul engem!”

Jézust letartóztatják^(I)

⁴⁷ Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány közül az egyik. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok és a nép vezetői küldtek. ⁴⁸ Júdás, az áruló előre megbeszélte velük, miről ismerik meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit csókkal köszöntök, azt fogjátok el!” ⁴⁹ Egyenesen Jézushoz ment. „Köszöntelek, Mester!” — mondta, és üdvözlésül megcsókolta az arcát.

⁵⁰ Jézus erre így felelt: „Barátom, tedd meg, amiért jöttél!”

Ekkor az emberek körülvették Jézust, megragadták, és letartóztatták. ⁵¹ Jézus tanítványai közül az egyik a kardjához kapott, kirántotta, és rávágott a főpap szolgájára, de csak a fülét vágta le.

⁵² Jézus azonban rászólt a támadóra: „Tedd csak vissza a kardodat a helyére! Aki kardot ránt, kard által hal meg! ⁵³ Azt gondolod, nem kérhetnék Atyámtól segítségül akár tizenkét sereg^[g] angyalt is? ⁵⁴ De akkor hogyan teljesednének be az Írások, amelyek szerint ennek így kell történnie?”

⁵⁵ Ezután pedig a tömeghez fordult: „Kardokkal és botokkal jöttetek, hogy elfogjatok, mintha rabló lennék?! Minden nap ott tanítottam a Templom területén, és nem fogtatok el. ⁵⁶ De azért történt minden így, hogy beteljesedjen, amit a próféták megírtak.” Ezután minden tanítványa otthagyta Jézust, és futva menekült.

Jézus a vallási vezetők előtt^(J)

⁵⁷ Miután Jézust letartóztatták, Kajafás főpap házához vitték. Ott gyűltek össze a törvénytanítók és a nép vezetői. ⁵⁸ Péter távolról követte Jézust, egészen a főpap udvaráig. Bement, és leült az őrök közé, hogy lássa, mi fog történni.

⁵⁹ A főpapok és a Főtanács többi tagjai igyekeztek valami ürügyet találni, hogy Jézust halálra ítélhessék. Olyanokat kerestek, akik hajlandók voltak Jézus ellen hamisan tanúskodni. ⁶⁰ De nem találtak olyan okot, amely alapján elítélhették volna, pedig sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt két férfi, ⁶¹ akik azt mondták: „Ez az ember^[h] azt mondta: »Le tudom rombolni Isten Templomát, és három nap alatt újra felépítem.«”

⁶² Ekkor a főpap fölállt, és azt kérdezte Jézustól: „Miért nem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” ⁶³ Jézus azonban nem szólt egy szót sem.

Végül a főpap azt mondta: „Az élő Istenre kényszerítelek, hogy eskü alatt mondd meg az igazat! Te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?”

⁶⁴ Jézus ezt felelte: „Igen, úgy van, ahogy mondod! Sőt, azt mondom nektek: majd meglátjátok az Emberfiát a Mindenható^[i] jobb oldalán ülni, és meglátjátok, hogy eljön az ég felhőin.”

⁶⁵ A főpap ekkor megszaggatta a ruháját, és felkiáltott: „Ezzel Istent gyalázta! Több tanúra nincs is szükségünk. Mindnyájan hallottátok, hogy Istent gyalázta! ⁶⁶ Hogyan határoztok?”

A vezetők mind azt válaszolták: „Bűnös, és meg kell halnia!”

⁶⁷ Ezután Jézus arcába köptek, és ököllel ütötték. ⁶⁸ Mások az arcába vágtak, és ezt mondták: „Most prófétáld meg, te »Messiás«, hogy ki ütött meg!”

Péter letagadja, hogy ismeri Jézust^(K)

⁶⁹ Péter ezalatt ott ült a főpap udvarán. Odament hozzá egy szolgálólány, és megszólította: „Ugye, te is a galileai Jézussal voltál?”

⁷⁰ De Péter mindenki füle hallatára letagadta: „Nem tudom, miről beszélsz!”

⁷¹ Ezután kiment az udvarról, de a kapuban meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta Péterről a többieknek: „Ez is a názáreti Jézussal volt.”

⁷² Péter ismét letagadta, sőt még esküvel is megerősítette: „Nem is ismerem azt az embert!”

⁷³ Kicsivel később, akik ott álltak, ezt mondták Péternek: „Te valóban közéjük tartozol, mert a kiejtésed^[j] is erről árulkodik.”

⁷⁴ Péter ekkor átok alatt megesküdött,^[k] hogy igaz, amit mond: „Nem is ismerem azt a férfit!” Abban a pillanatban kukorékolt a kakas. ⁷⁵ Péternek azonnal eszébe jutott, amit Jézus korábban mondott neki: „Mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” Ezután Péter kiment a főpap udvarából, és keserves sírásra fakadt.