Lukács 24:13-49

Hungarian New Translation

Az emmausi tanítványok

¹³ Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve,

¹⁴ és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

¹⁵ Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.

¹⁶ Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt.

¹⁷ Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak.

¹⁸ Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?"

¹⁹ "Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt;

²⁰ hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.

²¹ Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.

²² Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál,

²³ de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él.

²⁴ El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták."

²⁵ Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!

²⁶ Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?"

²⁷ És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.

²⁸ Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.

²⁹ De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon.

³⁰ És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.

³¹ Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.

³² Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?"

³³ Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.

³⁴ Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.

³⁵ Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

Jézus megjelenik a tanítványoknak^(A)

³⁶ Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: "Békesség nektek!"

³⁷ Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.

³⁸ Ő azonban így szólt hozzájuk: "Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?

³⁹ Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van."

⁴⁰ És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát.

⁴¹ Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: "Van-e itt valami ennivalótok?"

⁴² Erre adtak neki egy darab sült halat.

⁴³ Elvette és szemük láttára megette.

⁴⁴ Majd így szólt hozzájuk: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban."

⁴⁵ Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,

⁴⁶ és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül,

⁴⁷ és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.

⁴⁸ Ti vagytok erre a tanúk.

⁴⁹ És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel."