3 Mózes 24-25
Hungarian Károli
24 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égõ lámpákat gyújthassanak.
3 A bizonyság függönyén kivül, a gyülekezet sátorában úgy helyheztesse el [azokat] Áron, hogy estvétõl fogva reggelig az Úr elõtt legye[nek.] Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél.
4 A tiszta [arany] gyertyatartóra rakja fel a mécseket; az Úr elõtt legyenek szüntelen.
5 És végy lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized [efából] legyen egy lepény.
6 És helyheztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta [arany] asztalra az Úr elé.
7 És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetõül a kenyér mellett, tûzáldozatul az Úrnak.
8 Szombat napról szombat napra rakja fel azt [a] [pap] az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izráel fiaival.
9 Azután legyen az Ároné és az õ fiaié, a kik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tûzáldozataiból, örök rendelés szerint.
10 Kiméne pedig egy izráelbeli asszonynak fia, a ki égyiptomi férfiútól való vala, Izráel fiai közé, és versengének a táborban az izráelbeli asszonynak fia és egy izráelbeli férfi.
11 És káromlá az izráelbeli asszony fia az [Isten] nevét és átkozódék; elvivék azért azt Mózeshez. Az õ anyjának neve pedig Selomith vala, Dibrinek leánya, Dán nemzetségébõl.
12 És õrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felõl.
13 Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván:
14 Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet.
15 Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az õ Istenét átkozza, viselje az õ bûnének terhét.
16 És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az [Úrnak] nevét, halállal lakoljon.
17 Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.
18 Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért.
19 És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint õ cselekedett, vele is úgy cselekedjenek:
20 Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet õ ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.
21 A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.
22 Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a benszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
23 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és kivivék az átkozódót a táboron kivül, és agyonverék azt kõvel. És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.
25 Szóla ismét az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, mondván:
2 Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, nyugodjék meg a föld az Úrnak szombatja szerint.
3 Hat esztendõn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendõn át messed a te szõlõdet, és takarítsd be annak termését;
4 A hetedik esztendõben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szõlõdet meg ne mesd.
5 A mi a te tarló földeden magától terem, le ne arasd, és a mi a te metszetlen szõlõdön terem, meg ne szedjed; mert nyugalom esztendeje lesz az a földnek.
6 És a mit a föld az õ szombatján terem, legyen az eledelül néktek: néked, szolgádnak, szolgáló leányodnak, béresednek és zsellérednek, a kik nálad tartózkodnak;
7 A te barmodnak is és a vadnak, a mely a te földeden van, legyen annak minden termése eledelül.
8 Számlálj azután hét szombat-esztendõt, hétszer hét esztendõt, úgy hogy a hét szombat-esztendõnek ideje negyvenkilencz esztendõ legyen:
9 Akkor fúvasd végig a riadó kürtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján fúvasd végig a kürtöt a ti egész földeteken.
10 És szenteljétek meg az ötvenedik esztendõt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölés[nek esztendeje] legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az õ birtokát, és térjen vissza kiki az õ nemzetségéhez.
11 Kürtölés[nek] [esztendeje] ez, az legyen néktek az ötvenedik esztendõ; ne vessetek és le se arassátok, a mit önként terem [a föld,] és a metszetlen szõlõjét se szedjétek meg annak.
12 Mert kürtölés[nek esztendeje] ez, szent legyen néktek, a mezõrõl egyétek meg annak termését.
13 A kürtölésnek ebben az esztendejében, kapja vissza ismét kiki az õ birtokát.
14 Ha pedig eladsz valami eladni valót a te felebarátodnak, vagy vásárolsz valamit a te felebarátodtól: egymást meg ne csaljátok.
15 A kürtölés [esztendejét] követõ esztendõk száma szerint vásárolj a te felebarátodtól; a terméses esztendõk száma szerint adjon el néked.
16 Az esztendõk nagyobb számához képest nagyobb árt adj azért, a mit veszesz, az esztendõk kisebb számához képest pedig kisebb árt adj azért, a mit veszesz, mert a termések számát adja õ el néked.
17 Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtõl: mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
18 Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön.
19 És megtermi a föld az õ gyümölcsét, hogy eleget ehessetek, és bátorságosan lakhattok azon.
20 Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendõben, ha nem vetünk, és termésünket be nem takarítjuk?
21 Én rátok bocsátom majd az én áldásomat a hatodik esztendõben, hogy három esztendõre való termés teremjen.
22 És mikor a nyolczadik esztendõre vettek, akkor is az ó termésbõl esztek egészen a kilenczedik esztendeig; mindaddig ó gabonát esztek, míg ennek termése be nem jön.
23 A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam.
24 Azért a ti birtokotoknak egész földén megengedjétek, hogy a föld kiváltható legyen.
25 Ha elszegényedik a te atyádfia, és elad valamit az õ birtokából, akkor álljon elõ az õ rokona, a ki közel van õ hozzá, és váltsa ki, a mit eladott az õ atyjafia.
26 Ha pedig nincs valakinek kiváltó rokona, de maga tesz szert annyira, hogy elege van annak megváltásához:
27 Számlálja meg az eladása óta eltelt esztendõket, a felül lévõt pedig térítse meg annak, a kinek eladta volt, és újra övé legyen az õ birtoka.
28 Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatéríthesse annak, akkor maradjon az õ eladott birtoka annál, a ki megvette azt, [egészen] a kürtölésnek esztendejéig: a kürtölésnek esztendejében pedig szabaduljon fel, és újra övé legyen az õ birtoka.
29 Ha valaki lakó-házat ad el kerített városban, az kiválthatja azt az eladás esztendejének elteléséig; egy esztendõn át válthatja ki azt.
30 Ha pedig ki nem váltják az esztendõnek teljes elteléséig, akkor a ház, a mely kerített városban van, örökre azé és annak nemzetségeié marad, a ki megvette azt; nem szabadul fel a kürtölésnek esztendejében.
31 Az olyan falvak házai pedig, a melyek nincsenek körülkerítve, mezei földek gyanánt számíttassanak, kiválthatók legyenek, és a kürtölésnek esztendejében felszabaduljanak.
32 A mi pedig a léviták városait illeti, az õ birtokukban lévõ városok házai a léviták által mindenkor kiválthatók legyenek,
33 De a mit ki [nem] vált [is] valaki a léviták közül, szabaduljon fel a kürtölésnek esztendejében, az eladott ház, és az õ birtokának városa; mert a léviták városainak házai [tulajdon] birtokuk nékik Izráel fiai között.
34 De a városaikhoz tartozó szántóföldeket el ne adják, mert örök birtokuk az nékik.
35 Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erõtlenné lesz melletted, segítsd meg õt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.
36 Ne végy õ tõle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtõl, hogy megélhessen melletted a te atyádfia.
37 Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet.
38 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földérõl, hogy néktek adjam Kanaán földét, [és] Istenetek legyek néktek.
39 Ha pedig elszegényedik melletted a te atyádfia, és eladja magát néked: ne szolgáltassad úgy mint rabszolgát.
40 Mint béres, mint zsellér legyen nálad; a kürtölésnek esztendejéig szolgáljon nálad.
41 Azután menjen el tõled õ és vele az õ gyermekei, és térjen vissza az õ nemzetségéhez, és térjen vissza az õ atyáinak örökségébe.
42 Mert az én szolgáim õk, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl: nem adathatnak el, mint rabszolgák.
43 Ne uralkodjál rajta kegyetlenül, hanem félj a te Istenedtõl.
44 Mind szolgád, mind szolgálóleányod, a kik lesznek néked, a körületek lévõ népek közül [legyenek:] azokból vásárolj szolgát és szolgálóleányt;
45 Meg a zsellérek gyermekei közül is, a kik nálatok tartózkodnak, azokból is vásárolhattok, és azoknak nemzetségébõl, a kik veletek vannak, a kiket a ti földeteken nemzettek; és legyenek a ti tulajdonotok.
46 És örökül hagyhatjátok azokat a ti utánnatok való fiaitoknak, hogy örökségül bírják azokat, örökké dolgoztathattok velük; de a ti atyátokfiain, az Izráel fiain, egyik a másikán senki ne uralkodjék kegyetlenül.
47 És ha a jövevény vagy zsellér vagyonra tesz szert melletted, a te atyádfia pedig elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted lévõ jövevénynek, zsellérnek, vagy jövevény nemzetségébõl való sarjadéknak:
48 Mindamellett is, hogy eladta magát, megváltható legyen; akárki megválthassa azt az õ atyjafiai közül.
49 Vagy nagybátyja, vagy nagybátyjának fia váltsa meg azt, vagy az õ nemzetségébõl való vérrokona váltsa meg azt, vagy, ha módja van hozzá, maga váltsa meg õmagát.
50 És vessen számot azzal, a ki megvette õt, attól az esztendõtõl kezdve, a melyen eladta magát annak, a kürtölésnek esztendejéig, és az õ eladásának ára az esztendõk száma szerint legyen, a béres ideje szerint legyen nála.
51 Ha még sok esztendõ van [hátra, azokhoz] képest térítse meg annak a váltságot az õ megvásárlásának árából.
52 Ha pedig kevés esztendõ van hátra a kürtölésnek esztendejéig, akkor is vessen számot vele, és az évek számához képest fizesse vissza az õ váltságát.
53 Mint esztendõrõl esztendõre fogadott béres legyen nála; ne uralkodjék kegyetlenül rajta te elõtted.
54 Ha pedig ilyen módon meg nem váltatik, a kürtölésnek esztendejében szabaduljon fel: õ és vele az õ gyermekei.
55 Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim õk, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
3 Mózes 24-25
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az arany mécstartó és a szent kenyerek(A)
24 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: 2-3 „Parancsold meg Izráel népének, hogy préseljenek az olajfa bogyójából tiszta olívaolajat. Hozzanak abból a papoknak, hogy állandóan égjenek a mécsesek az arany mécstartón, amely a Találkozás Sátorában, a szentélyben, a Szövetségládát eltakaró függöny előtt áll.
Áron[a] viseljen gondot a mécstartóra, hogy egész éjjel égjenek a mécsesek, ki ne aludjon a lángjuk. Örökké érvényes rendelkezés ez minden nemzedék számára. 4 Áron helyezze el a mécseseket a színarany mécstartóra, az Örökkévaló előtt, hogy a mécsesek örökké égjenek!”
5 „Készíts 12 kenyeret jó minőségű lisztből. Két tized mérték[b] lisztet számíts egy kenyérre. 6 Helyezd el a kész kenyereket két sorban — hatot-hatot egy sorban — az arannyal borított asztalra, amely a szentélyben áll, az Örökkévaló előtt. 7 Mindkét sor kenyérre tegyél tömjént — ez helyettesíti az egész ajándékot, amelyet az Örökkévalónak fölajánlotok. 8 Minden szombaton új sütésű kenyereket kell az asztalra tennetek az Örökkévaló elé. Örökké érvényes szövetség ez Izráel népe számára. 9 Az asztalról levett kenyerek Áront és fiait illetik, ezért ők egyék meg azokat szent helyen. Ezek a kenyerek az Örökkévalónak fölajánlott legszentebb ajándékok közé tartoznak: örökre Áront és leszármazottjait illetik.”
Az istenkáromlás büntetése
10-11 Történt egyszer, hogy a táborban két férfi összeveszett. Az egyik egy izráeli asszony és egy egyiptomi férfi fia, a másik egy izráeli férfi volt. Az asszonyt Selómitnak hívták, Dibri leánya volt, Dán törzséből. A veszekedés hevében Selómit fia gyalázta az Örökkévaló nevét, és átkozódott. Ezért az emberek Mózes elé vitték őt, 12 majd őrizet alá helyezték, és várták, hogy az Örökkévaló kijelentse, mi történjék vele.
13 Az Örökkévaló pedig szólt Mózesnek: 14 „Vigyétek ki az átkozódót a táboron kívülre, és mindazok, akik hallották, amit mondott, tegyék a kezüket az átkozódó fejére[c]. Azután Izráel egész közössége kövezze halálra azt, aki átkozódott.
15-16 Izráel népének pedig ezt mondd: Aki Istenét átkozza, azt Isten meg fogja büntetni ezért. De aki az Örökkévaló nevét hangosan kimondja, amikor átkozódik, azt feltétlenül ki kell végeznetek. Izráel közössége kövezze halálra, akár közületek való, akár közöttetek lakó jövevény az illető.
17 Ha valaki meggyilkol egy másik személyt, azt ki kell végezni. 18 Aki elpusztítja valaki másnak a háziállatát, adjon helyette a tulajdonosnak egy ugyanolyan állatot.[d]
19 Ha valaki sebesülést okoz a másiknak, büntetésül bánjanak vele is ugyanúgy: 20 ha például csontját törte a másiknak, neki is törjék el a csontját. Szemet szemért, fogat fogért — így bűnhődjön. 21 Aki elpusztítja valaki másnak a háziállatát, adjon helyette a tulajdonosnak egy ugyanolyan állatot, de aki embert gyilkol, annak halállal kell bűnhődnie.
22 Ugyanaz a törvény vonatkozik Izráel népére és a közöttetek lakó jövevényre. Én vagyok Istenetek, az Örökkévaló!”
23 Tehát elmondta mindezt Mózes Izráel népének, a közösség pedig kivitte az átkozódót a táboron kívülre, és ott megkövezték. Úgy tettek, ahogyan az Örökkévaló parancsolta nekik Mózes által.
A szombatév törvénye
25 Az Örökkévaló szólt Mózeshez a Sínai-hegyen: 2 „Ezt mondd Izráel népének: Amikor bementek majd arra a földre, amelyet nektek adok, akkor minden hetedik évben a földnek is adjátok meg a szombati nyugalom éveit, hogy az Örökkévalót tiszteljétek ezzel. 3 Hat éven keresztül műveljétek a földet: vessetek, arassatok, gondozzátok szőlőtöket, és szüreteljétek a gyümölcsöket. 4 De a hetedik évben engedjétek a földet is pihenni! A hetedik esztendő a szombatév — az Örökkévaló tiszteletére! Abban az évben hagyjátok el a szántást-vetést, és ne metsszétek szőlőtöket se. 5 Még ami magától terem a szántóföldön, azt se arassátok[e] le, gondozatlan szőlőtök termését se gyűjtsétek össze, mert ebben az esztendőben a föld is pihen.
6 Bár a föld szombatévet tart, mégis ad elegendő táplálékot nektek, s amit magától terem, megehetitek. Lesz elég kenyered, jut szolgáidnak is, napszámosaidnak is, sőt, még a földeden lakó jövevénynek is jut belőle. 7 Háziállataid számára is jut elegendő takarmány, és a mezei vadaknak is elég táplálék abból, amit a föld ekkor magától terem.
Az ötvenedik esztendő törvénye
8 Számolj hét szombatévet egymás után — tehát hétszer hét, vagyis 49 évet. 9 Ekkor a hetedik hónap 10. napján, vagyis az Engesztelő Áldozat napján fújjátok meg a sófárt az egész országban. 10 Azt az esztendőt, amely ekkor kezdődik, szenteljétek meg! Ebben az ötvenedik esztendőben hirdessetek szabadságot az egész országban, minden lakos számára! Örömünnep legyen ez a számotokra: mindenki kapja vissza a saját örökségét, ősei földjét.[f] Minden szolga térjen haza a saját nemzetségéhez és családjához. 11 Örömünnep legyen az egész ötvenedik esztendő. Ebben az évben is hagyjátok el a szántást-vetést. Még azt se arassátok le, ami magától terem, és amit metszetlen szőlőtök terem, azt se szüreteljétek le. 12 Örömünnep ez, tartsátok hát szentnek! Ami földeteken magától terem, azt azonban kinn a mezőn megehetitek.
13 Az ötvenedik esztendőben mindenki kapja vissza korábban eladott földjét, családi örökségét. 14 Ezért, ha valaki földjét eladja, vagy a másiktól megvásárolja, vegye tekintetbe ezt a törvényt, és ne csapjátok be egymást! 15 A föld vételárát ahhoz igazítsátok, hogy az adásvétel idején hány esztendő aratása van még hátra a következő ötvenedik évig. 16 Ha sok év van még addig, magasabb, ha kevés, alacsonyabb legyen a föld ára. Hiszen valójában nem magát a földet, hanem annak termését adjátok el, illetve veszitek meg. 17 Ne csapjátok hát be egymást, hanem tiszteljétek és féljétek az Örökkévalót, mert én vagyok Istenetek, az Örökkévaló!
18 Őrizzétek meg rendelkezéseimet, engedelmeskedjetek törvényeimnek, és teljesítsétek azokat, s akkor biztonságban élhettek földeteken. 19 Bőségesen fog teremni nektek az a föld, és megteltek annak javaival, és biztonságban lakhattok földeteken.
20 Nem kell aggódnotok amiatt, hogy mit egyetek a hetedik évben. Bár akkor nem vettek, nem arattok, 21 én mégis olyan bőségesen megáldalak benneteket a hatodik év termésével, hogy az három évre elegendő lesz a számotokra. 22 Amikor a hetedik év elteltével, a nyolcadik évben ismét szántani és vetni fogtok, még mindig lesz elegendő tartalékotok a hatodik év terméséből, egészen a kilencedik évig, amikor az új termést learatjátok.
A földtulajdon és háztulajdon törvényei
23 Minden földbirtok az én tulajdonom, ezért Izráelben senki nem adhatja el véglegesen a földjét. Hiszen valamennyien jövevények és átutazó vendégek vagytok nálam. 24 Ezért minden tulajdonotokban lévő földet engedjetek megváltani, ha az eredeti tulajdonos család kívánja ezt!
25 Ha tehát valaki közületek elszegényedik, és kénytelen eladni a földjét, tegyétek lehetővé, hogy valamelyik megváltásra jogosult közeli rokona visszaválthassa azt. 26 Ha pedig ilyen közeli rokon nem jelentkezik, de az eredeti tulajdonos idővel összegyűjti a szükséges pénzt, és vissza akarja szerezni földjét, 27 akkor vegyétek tekintetbe, hogy hány év telt el az eladás óta, illetve hány év van még hátra a következő ötvenedik évig. Ennek megfelelően állapítsák meg a föld árát. Ezt az eredeti tulajdonos fizesse meg a jelenlegi tulajdonosnak. Azután a föld térjen vissza annak a tulajdonába, akié eredetileg volt.
28 Ha pedig nincs rá módja, hogy megváltsa a földet, akkor maradjon annak a tulajdonában, aki megvette, de csak az ötvenedik esztendőig. Akkor pedig adja vissza az eredeti tulajdonos családjának.
29 Ha fallal kerített városban lévő lakóházat ad el valaki, akkor a ház az eladástól számított egy éven belül még visszaváltható. Azonban ebben az esetben a megváltás ideje korlátozva van: egy éven túl már nem váltható vissza a ház. 30 Ha pedig egy évig senki sem váltja meg, véglegesen a vevő és családja birtokába kerül — s még az ötvenedik esztendőben sem kerül vissza az első tulajdonos birtokába. 31 A kőfallal nem kerített települések lakóházaira ugyanaz a törvény vonatkozik, mint a földtulajdonra — tehát ugyanúgy visszaválthatók, illetve az ötvenedik esztendőben visszatérnek annak a családnak a tulajdonába, akié eredetileg voltak.
32 A Lévi törzsébe tartozókra és a léviták városaiban lévő lakóházakra azonban más törvények vonatkoznak. Ők minden időben megválthatják korábban eladott házaikat. 33 Ha pedig nem váltják meg, akkor az ötvenedik esztendőben mindenképpen kerüljön vissza a ház annak a tulajdonába, aki előzőleg azt eladta. Hiszen a léviták városaiban a házak örökre a léviták tulajdonát képezik egész Izráelben. 34 A léviták városaihoz tartozó legelőket nem szabad eladni, mert azok örökre a lévitáké.
A szolgákra vonatkozó törvények
35 Ha valaki Izráel népéből a közeledben lakók közül elszegényedik, és képtelen magát eltartani, akkor segítsd meg őt, ahogyan a közöttetek lakó jövevényt is megsegítenéd. 36-37 Ha kölcsönt kér tőled, ne számíts fel kamatot, és ne élj vissza szorult helyzetével. Féld és tiszteld Istenedet! Hadd éljen ő is melletted! Ha pénzt vagy élelmet kér kölcsön tőled, ne kérj vissza többet, mint amit kölcsönadtál. 38 Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét örökségetekül, s hogy Istenetekké legyek.
39 Ha valaki Izráel népéből annyira elszegényedik, hogy eladja magát és a szolgád lesz, ne kényszerítsd arra, hogy rabszolgamunkát végezzen, 40 hanem bánj vele úgy, mint napszámosoddal, béreseddel vagy a közöttetek lakó jövevénnyel. De csak a következő ötvenedik évig szolgáljon, 41 akkor bocsásd el gyermekeivel együtt, hogy visszatérhessen rokonai közé és a saját örökségébe. 42 Gondold meg, hogy Izráel népéből minden egyes ember az én szolgám, hiszen én szabadítottam ki őket Egyiptom földjéről. Egyiküket se adják el soha többé rabszolgának! 43 Ne bánj a szolgáiddal keményen és kegyetlenül, hanem féld és tiszteld Istenedet!
44-45 Ha rabszolgákat akarsz venni, a körülötted élő nemzetektől vásárold őket, vagy a közöttetek lakó jövevényektől. Olyanokat is vásárolhatsz, akik már a ti földeteken születtek — közülük valók legyenek férfi vagy nő rabszolgáitok, akiknek gazdái lesztek. 46 Ezeket a rabszolgáitokat örökségül hagyhatjátok gyerekeiteknek, hogy őket is szolgálják, amíg csak élnek. Tehát az idegenek közül vehettek rabszolgákat, de Izráel népéből soha egyik a másikon ne uralkodjon kegyetlenül.
47 Előfordulhat, hogy a közöttetek lakó jövevény meggazdagszik, és egy elszegényedett izráeli eladja magát szolgául az idegennek, vagy az idegen valamelyik családtagjának. 48 Ilyen esetben az izráeli szolga mindig megváltható marad, és valamelyik rokona megválthatja. 49 Nagybátyja vagy annak fia, vagy valamelyik erre jogosult közeli rokona kiválthatja őt a szolgaságból. Ha pedig a szolgának magának módja van rá, ő maga is megválthatja a szabadságát.
50 A megváltás árának meghatározásakor vegyétek tekintetbe, hogy a szolgaság kezdete óta hány év telt el, és ezeket az éveket úgy számítsátok, mintha a szolga bérese lett volna gazdájának. Azt is vegyétek figyelembe, hogy a következő ötvenedik évig mennyi van még hátra. 51-52 A megváltás ára a felszabadított szolga vételárának egy része. Ezt a gazdája vissza kell kapja, mikor a szolga felszabadul. Ahhoz képest állapítsátok meg, hogy az ötvenedik évig hány év van még hátra. Ha sok év van még addig, legyen magasabb az ár, ha kevés, akkor alacsonyabb. 53 A gazda úgy bánjon izráeli szolgájával, mintha bérese lenne, ne uralkodjon rajta keményen és kegyetlenül.
54 Ha az izráeli szolgát senki sem váltja meg, akkor is szabaduljon föl az ötvenedik esztendőben, és gazdája bocsássa szabadon a gyermekeivel együtt. 55 Izráel népéből minden egyes ember az én szolgám, hiszen én szabadítottam ki őket Egyiptom földjéről. Én, az Örökkévaló, vagyok Istenetek.”
Footnotes
- 3 Mózes 24:2 Áron A szöveg összefüggéseiből látható, hogy ez először Áronra vonatkozott, azután a mindenkori főpapra.
- 3 Mózes 24:5 Két tized mérték Mai mértékkel kb 4,4 liter.
- 3 Mózes 24:14 tegyék… fejére Így fejezték ki, hogy mindannyian részt vesznek az illető megbüntetésében.
- 3 Mózes 24:18 adjon… állatot Szó szerint: „fizessen érte, életet életért”.
- 3 Mózes 25:5 se arassátok Ez csak a szokásos évi aratást tiltja.
- 3 Mózes 25:10 földjét Izráelben a földtulajdon a családé és a törzsé volt, nem csak a személyé. A tulajdonos eladhatta földjét, de az 50. esztendőben a vevő vissza kellett adja azt az eredeti tulajdonos családjának.
3 Mózes 24-25
Hungarian New Translation
Az örökmécses és a szent kenyerek
24 Azután így beszélt Mózeshez az Úr:
2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest.
3 A kijelentés sátrában, a bizonyság kárpitján kívül úgy rendezze el ezeket Áron, hogy estétől reggelig állandóan az Úr előtt legyenek. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre.
4 A színarany lámpatartóra rakja fel a mécseseket, hogy állandóan az Úr előtt legyenek.
5 Végy finomlisztet, és süss abból tizenkét lepényt. Kéttized vékából készüljön egy lepény.
6 Helyezd el azokat két sorban, soronként hatot, a színarannyal bevont asztalra az Úr elé.
7 Tégy a sorok mellé tiszta tömjént, ez legyen a kenyérnél az áldozat emlékeztető része mint tűzáldozat az Úrnak.
8 Szombatról-szombatra oda kell rakni az Úr elé állandóan. Örök szövetség kötelezi erre Izráel fiait.
9 Azután Ároné és fiaié legyen. Szent helyen egyék meg, mert az Úr legszentebb tűzáldozatai közé tartozik. Örök rendelkezés ez.
Istenkáromlás és egyéb bűnök büntetése
10 Egy izráeli asszonynak a fia, akinek az apja egyiptomi volt, Izráel fiaival együtt jött ki, és ennek az izráeli asszonynak a fia meg egy izráeli férfi összeveszett a táborban.
11 Az izráeli asszonynak a fia káromolta az Úr nevét, és átkozódott. Ezért odavitték Mózeshez. Anyjának a neve Selómit volt, Dibri leánya, a Dán törzséből.
12 És őrizetbe vették azt, amíg útmutatást nem kapnak az Úrtól.
13 Az Úr pedig így beszélt Mózeshez:
14 Vidd ki az átkozódót a táboron kívülre, és tegyék fejére a kezüket mindazok, akik hallották, azután kövezze meg az egész közösség.
15 Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki átkozza Istenét, annak bűnhődnie kell vétkéért.
16 Aki az Úr nevét káromolja, az halállal lakoljon, irgalom nélkül kövezze meg az egész közösség. Akár jövevény, akár bennszülött, meg kell halnia, ha káromolja az Úr nevét.
17 Ha valaki agyonüt egy embert, bárkit is, halállal lakoljon.
18 Aki pedig egy állatot üt agyon, az fizessen az állatért állattal.
19 Ha valaki testi sértést követ el honfitársán, azzal úgy bánjanak, ahogyan ő cselekedett:
20 törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen testi sértést követett el, olyat kövessenek el rajta is.
21 Aki állatot üt agyon, fizesse meg azt, de aki embert üt agyon, annak meg kell halnia.
22 Ugyanaz a törvény legyen nálatok érvényes mind a jövevényre, mind a bennszülöttre, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
23 Így beszélt Mózes Izráel fiaihoz, azok pedig kivitték az átkozódót a táboron kívülre, és megkövezték. Úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
A nyugalom esztendeje
25 Azután így beszélt az Úr Mózeshez a Sínai-hegyen:
2 Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet én adok nektek, legyen nyugalma a földnek is az Úr nyugalomnapjához hasonlóan.
3 Hat éven át vesd be meződet, és hat éven át mesd meg szőlődet, és takarítsd be termését.
4 De a hetedik esztendőben legyen teljes nyugalma a földnek, az Úr nyugalomnapjához hasonlóan. Meződet ne vesd be, és szőlődet ne mesd meg.
5 Ami az aratás után kihajtott, azt ne arasd le, és metszetlen szőlőd fürtjeit ne szedd le. A nyugalom esztendeje legyen ez a föld számára.
6 De amit a föld a nyugalma idején terem, táplálékul lesz neked, szolgádnak és szolgálódnak, a nálad tartózkodó napszámosnak és idegennek,
7 meg jószágodnak és a földeden élő állatoknak. Ez a termés lesz az eledeletek.
A nagy örömünnep éve
8 Számolj azután hét nyugalomévet, azaz hétszer hét esztendőt, úgyhogy a hét nyugalomév ideje negyvenkilenc esztendő legyen.
9 Akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt a hetedik hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt országszerte.
10 Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez.
11 Örömünnep legyen az ötvenedik esztendő. Ne vessetek és ne arrassátok le, ami az aratás után kihajtott; a meg nem metszett szőlőt ne szüreteljétek le.
12 Mert örömünnep az, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését.
13 Az örömnek ebben az esztendejében jusson hozzá újra mindenki a birtokához.
14 Ha valaki elad honfitársának valami eladnivalót, vagy vásárol valamit honfitársától, ne csalja meg egyik ember a másikat.
15 Az örömünnep évét követő esztendők száma szerint vásárolj honfitársadtól, az pedig a termő esztendők száma szerint adjon el neked.
16 Az évek nagyobb számához képest szabd magasabbra az árát annak, amit vásárolsz, és az évek kisebb számához képest szabd alacsonyabbra az árát annak, amit vásárolsz, hiszen a termést az évek számának megfelelően adja el neked.
17 Ne csalja meg senki a honfitársát. Féld Istenedet. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
18 Hajtsátok végre rendelkezéseimet, tartsátok meg végzéseimet. Hajtsátok végre azokat, akkor biztonságban lakhattok azon a földön.
19 Megadja gyümölcsét a föld, ehettek jóllakásig, és biztonságban lakhattok rajta.
20 Ha pedig ezt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és a termésünket nem takarítjuk be? -
21 én majd rátok árasztom áldásomat a hatodik esztendőben, és három esztendőre való fog teremni.
22 Amikor a nyolcadik esztendőben vetni fogtok, még a régi termésből esztek; egészen a kilencedik évig, amíg beérik annak a termése, a régiből esztek.
A földtulajdon törvénye
23 A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam.
24 Ezért a birtokotokban levő egész földön tegyétek visszaválthatóvá a földet.
25 Ha atyádfia elszegényedik, és elad a birtokából, akkor álljon elő a visszaváltója, a legközelebbi rokona, és váltsa meg magának, amit atyjafia eladott.
26 Ha pedig valakinek nincs kiváltója, de ő maga szert tesz annyira, amennyi elegendő a visszaváltáshoz,
27 vegye számba az eladás óta eltelt esztendőket, a fennmaradó értéket pedig térítse meg annak, akinek eladta, és térjen vissza a birtokára.
28 De ha nincs annyija, amennyit meg kellene térítenie, akkor maradjon az eladott föld a megvásárlójánál az örömünnep évéig. Az örömünnepen azonban váljék szabaddá, és az eladó térjen vissza birtokára.
29 Ha valaki lakóházat ad el egy fallal körülvett városban, legyen az visszaváltható az eladás évének az elteltéig. Egy esztendőn belül válthassa vissza.
30 De ha nem váltják vissza annak az évnek a teljes elteltéig, akkor a kőfallal körülvett városban levő ház véglegesen a vevőé lesz, nemzedékről nemzedékre, nem válik szabaddá az örömünnepen sem.
31 A kőfallal körül nem vett falvak házait a mezei földekhez kell számítani, legyenek visszaválthatók, és váljanak szabaddá az örömünnepen.
32 A léviták városaiban, az ő birtokukban levő városok házai mindenkor legyenek visszaválthatók a léviták által.
33 Ha a léviták közül váltja meg magának valaki, akkor is váljék szabaddá az eladott ház az örömünnepen az ő birtokát képező városban. Mert a léviták városaiban levő házak az ő birtokuk Izráel fiai között.
34 A városaikhoz tartozó mezőket nem adhatják el, mert örökös birtokuk az.
Az elszegényedettek védelme
35 Ha atyádfia elszegényedik, és tönkremegy melletted, segítsd őt, hogy mint jövevény vagy zsellér élhessen melletted.
36 Ne végy tőle kamatot vagy uzsorát. Légy istenfélő, és engedd, hogy éljen melletted atyádfia.
37 Pénzedet ne kamatra add neki, és ne uzsorára adj élelmet.
38 Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét és Istenetek legyek.
39 Ha atyádfia elszegényedik melletted, és eladja magát neked, ne végeztess vele rabszolgamunkát.
40 Napszámosként vagy zsellérként legyen nálad, az örömünnep évéig szolgáljon nálad.
41 Azután távozzék el tőled gyermekeivel együtt, és térjen vissza nemzetségéhez. Ősei örökségébe térjen vissza.
42 Mert az én szolgáim ők, akiket Egyiptomból hoztam ki, ne adják hát el őket rabszolgák módjára.
43 Ne uralkodj az ilyenen kegyetlenül, légy istenfélő!
44 Rabszolgáid és szolgálóid a körülötted lakó népek közül valók legyenek, azok közül vásárolj rabszolgát és szolgálót.
45 A közöttetek tartózkodó zsellérek fiai közül is vásárolhattok, meg a köztetek lakó nemzetségekből is, akik országotokban születtek, ezek legyenek a ti tulajdonotok.
46 Örökségül hagyjátok ezeket magatok után fiaitokra, hadd örököljék mint tulajdonukat, dolgoztassák őket örökké. De testvéreiteken, Izráel fiain, egymáson ne uralkodjatok kegyetlenül.
47 Ha a jövevény vagy zsellér vagyont szerez melletted, atyádfia viszont elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted levő jövevénynek vagy zsellérnek vagy egy jövevény nemzetségéből származónak,
48 bár eladta magát, legyen visszaváltható; bármelyik rokona viszszaválthatja őt.
49 Akár a nagybátyja, akár nagybátyjának a fia visszaválthatja, akár nemzetségéből származó vérrokona visszaválthatja, vagy ha módja van hozzá, saját magát is viszszaválthatja.
50 Számoljon el azzal, aki őt megvette, attól az évtől kezdve, amikor eladta magát neki, az örömünnep évéig. Eladási ára az évek száma szerint veendő, mintha napszámosként lenne nála.
51 Ha még sok esztendő volna hátra, akkor ahhoz képest térítse meg váltságdíját a vételárából.
52 Ha pedig kevés esztendő volna hátra az örömünnep évéig, akkor is számoljon el vele, és az éveknek megfelelően térítse meg váltságdíját.
53 Mint évszámra elszegődött napszámos legyen nála. Ne uralkodjék rajta kegyetlenül a szemed láttára.
54 Ha pedig ilyen módon nem volt visszaváltható, az örömünnep évében váljék szabaddá gyermekeivel együtt.
55 Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ők, akiket Egyiptomból hoztam ki. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society